Az alkalmi munkákból élők manapság a munkaerőpiac egyharmadát teszik ki, míg a nyolcvanas évek közepén kevesebb mint egyötödét adták, ráadásul a szerződéses munkavállalók nagyobb arányban kerülnek ki a fiatalok közül, mint korábban.Az életre szóló munka, a korábbi generációk kiváltsága egy mai japán fiatal számára elérhetetlennek tűnik – olvasható a BBC online riportjában.
„Sohasem tudom, mikor veszítem el a munkámat” – panaszolta Szakagucsi Megumi, egy fiatal lány a hasonló cipőben járó fiatalok milliói közül. Folyton szorong anyagi helyzete miatt, és felháborítja a munkába járók durva viselkedése a reggeli csúcsban. Szakagucsi is azok közé tartozik, akik vidéken keresik a boldogulást. Élve azzal a lehetőséggel, amely betekintést kínált a földművelők életébe, egy hétvégén felszállt egy vidékre induló buszra, hogy kipróbálja, milyen élete lenne egy gazdaságban.
Ilyen kirándulások szinte minden héten indulnak országszerte almáskertekbe, üvegházakba vagy farmokra. Az utakat a helyi hatóságok szervezik és finanszírozzák attól a kétségbeesett igyekezettől vezérelve, hogy újra benépesítsék a kihalt vidékeket.
Az évtizedes elvándorlás után ugyanis a vidéki lakosság elöregedett, az átlagéletkor egyre gyorsabban nő, ma már 65,8 év. Nagano prefektúra egy tisztviselője, Marujama Naoko bizakodva beszélt arról, hogy lát reményt a kezdeményezés sikerére: egyre többen akarnak gazdálkodók lenni, a városokból sokan vágynak a vidéki életre. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy bár segítik ezeket a törekvéseket, nem egyszerű városlakóból földművessé válni. A prefektúra és a helyi gazdaszövetség támogatást ajánl azoknak, akik a hétvégi farmlátogatás után úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak a földműves élettel. Megtanulhatják a gazdálkodás gyakorlati alapjait, és segítséget kapnak a megfelelő földterület kiválasztásához. Sikeresen működik a „mentori” program is.
A 86 éves melegházi uborkatermesztőhöz, Tanaka Giicsihez – aki korábban attól tartott, nem lesz kinek továbbadnia gazdaságát – például egy fiatal rendszerszervező állt be tanoncnak. A mérnök elmondta, hogy elege lett a rohanó városi életből, farmer akart lenni, és elégedett a mostani munkájával.
Szakagucsi Megumit is a Tanaka-farmon tett látogatás győzte meg igazán arról, hogy neki is a vidéki élet való. Azon túl, hogy természethez közeli életet élhet, számára az is fontos – árulta el –, hogy míg a városban elszigeteltnek érezte magát, vidéken egymással szorosabb kapcsolatban élők közösségébe kerül. „Rájöttem, hogy szeretem az embereket” – jelentette ki. A vidékre irányuló belső vándorlás ellenére Japán persze továbbra is ipari nagyhatalom, sőt a városokba áramlók száma még mindig felülmúlja a vidékre költözőkét.
