A hatóság tavaly októberi rendelkezésében heti két adásban és főműsoridőben napi 90 percben korlátozta a szórakoztató show-k időtartamát az ország 34 műholdas adója számára, továbbá napi legalább kétórányi hírműsor sugárzását is előírta az érintett csatornáknak. A január elsején életbe lépett intézkedés hatására 126-ról 38-ra csökkent a főműsoridőben sugárzott szórakoztató műsorok száma.
Az elsősorban a tehetségkutató és társkereső programok visszaszorítására irányuló rendelkezésre a hivatal szerint a lakosság számára nyújtott „kulturális szolgáltatások” javításának érdekében volt szükség. A műholdas adók a show-k helyett „tradicionális erényeket és szocialista értékeket” terjesztő műsorokat, többek között dokumentumfilmeket, illetve kulturális és ismeretterjesztő adásokat tűztek programra.
Kultúrharc
Ezzel párhuzamosan Hu Csin-tao kínai elnök a Kommunista Párt folyóiratának legfrissebb számában megjelent írásában arra figyelmeztetett, hogy az országnak ápolnia és védenie kell saját kultúráját az „ellenséges erők” által forszírozott „nyugatosítással” szemben. „Tisztában kell lennünk vele, hogy a nemzetközi erők fokozzák az országunk nyugatosítására és megosztására irányuló stratégiai terveiket. A kultúra fontos terület, amelyet e hosszú távú beszivárgás eszközeként is felhasználnak. Fel kell ismernünk e küzdelem komolyságát, meg kell kongatnunk a vészharangot (...) és hatékony lépéseket kell tennünk 'a helyzet' kezelésére” – írta cikkében az államfő, arra azonban nem tért ki, hogy kiket ért „ellenséges erők” alatt, és azok milyen módon szervezkednek Kína ellen.
Okok
Kína széleskörű cenzúrát alkalmaz a vezetés által politikai és társadalmi szempontból kényesnek és ártalmasnak tartott filmekkel és műsorokkal szemben. Egyes feltételezések szerint a szórakoztató műsorok számának csökkentésére vonatkozó intézkedés a közmorál ápolása mellett arra is szolgál, hogy támogassa az állami adókat a népszerű műholdas csatornákkal szemben. Mások úgy vélik, hogy a 2012-ben esedékes hatalomváltás is szerepet játszik a médiafelügyeleti szigorban, az átmenet éveire ugyanis hagyományosan a médiaszabadság korlátozásának erősítése jellemző.
