Egykor Róma egész belvárosát apró, fekete kockakövek borították. Az olasz fővárosban, sanpietrinónak (szentpéterinek) nevezik őket, mivel 1725-ben ilyen kockaköves padlózatot kapott a Szent Péter tér, mely azóta is őrzi eredeti burkolatát, és a Vatikán majdnem egész területét ez a kockakő fedi.
A Rómához közeli Colli Albani dombjairól szállított bazaltkőből három különböző méretű kockát készítenek: a legelterjedtebb a tizenkétszer tizenkettes, mely hat centiméter magas. Ennél nagyobb a tizennyolc centiméter magas változat, a legkisebb pedig a hatszor hatos, mely a római Navona teret borítja.
A kockakő tradíciója a mai járműforgalomban a praktikussággal szembesült. Autósok, motorosok és magas sarkú cipőt viselő nők is a sima aszfaltot kedvelik az összevissza süllyedő és hézagos kockakővel szemben – írta a Corriere della Sera napilap római kiadása.
„Ha süllyed és lyukak vannak a kockák között, nem jól tették le” – reagált a hétvégén megalakult római kockakőrakók egyesületének elnöke, Ilaria Giacobbi. Nagyapja és apja után ő vette át a Giacobbi család bazaltkőtelepét.
„A kockakőrakás művészet és szebbé teszi a szabadtéri múzeumnak számító Róma utcáit” – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy ma már Rómában csak ötvenen értenek a mesterséghez. „Ha hagyjuk, hogy vietnami bazalt és aszfalt lepje el utcáinkat, értékes szaktudás vész el” – tette hozzá.
