Hogy volt szükség erre a monstre kilátóra? Semmi különlegesre nem kell gondolni: 1874-ben az amerikaiak bedobták a köztudatba, hogy ők bizony felhúznak egy 914 méter magas tornyot Philadelphiában – több sem kellett a franciáknak, eldöntötték, hogy kőművesekkel felépíttetik gyorsan a világ legmagasabb épületét (300 m), de mivel nem ismertek hozzá technológiát, egyelőre nem álltak neki. A büszkeség és a francia forradalom közelgő 100. évfordulója azonban nem hagyta őket nyugodni, és 1878-ban kormányzati szinten újra elhatározták, hogy 1889. május 5-ére ledöfik egy világkiállítás kezdő időpontját, amikor is átadnak a földgolyónak egy, a hazájukat dicsőítő emlékművet. A fémtorony ötletét 1883-ban szedték csak elő (Émile Nouguier és Maurice Koechlin). Maga a torony névadója, Gustave Eiffel egy évvel később lépett a képbe; egyszerűen megvette a fémtorony szabadalmát. Ezzel még nem volt sínen a dolog, ekkor ugyanis kellett valakit találnia az építési vállalkozónak, aki hajlékot ad az igen merész álmoknak – nem is sokon múlt, hogy nem Barcelonában látjuk most a tornyot, de a franciák szerencséjére Barcelona polgármestere azt mondta rá, hogy irreális és aránytalanul költséges a terv.
Rájött, hogy mit csinál rosszul
Eiffel ekkor hátrább vonta az agarakat, és iszonyatos médiakampányba kezdett – pénzt és energiát nem kímélve –, aminek meglett az eredménye: Édouard Lockroy kereskedelmi miniszter és a francia kormány '86. május 1-jén belecsapott Eiffel tenyerébe, és '87. január 8-án már papír is volt arról, hogy megszületik a világ legmagasabb épülete Párizsban. A vállalkozó biztosra ment: előre asztalra csapta a 8-8,5 millió arany frank bekerülési költség négyötödét. Mondhatnánk, egyfajta „PPP-konstrukció” volt, ugyanis az előleg fejében Eiffel 1890-től 20 éven át hasznosítási jogot kapott a toronyra.
A munkát úgy kezdték el – 125 éve éppen ezen a napon –, hogy a Mars-mezőn gigantikus gödröket vájtak, hogy a lábak alapozását el lehessen kezdeni, és azonnal felvonultak a legmodernebb hidraulikus emelőkkel. Két év, két hónap és öt nap alatt befejezték a 300 méteres fémmonstrumot, a biztonságra jellemző volt, hogy senki nem halt meg az építkezés során – a precizitásra pedig, hogy egyetlen alkatrészt sem kellett újragyártatni a Levallois Perret-vel.
Magyar vonatkozás
Természetesen voltak tiltakozók is már az első kapavágás pillanatában, sőt az 1887 januárjában megjelent nyílt levelet olyan világnagyságok írták alá, mint Charles Gounod zeneszerző, Charles Garnier, a párizsi Operaház és a monte carlói kaszinó építője, az ifjabbik Alexandre Dumas író, François Coppée költő-író-dramaturg, Sully Prudhomme Nobel-díjas költő és Guy de Maupassant író. Hiába. A világraszóló munka végeztével Eiffelt a Becsületrend lovagjává ütötték.
A toronynak van magyar vonatkozása is, ugyanis a 10 év alatt teljesen elhasználódott hidraulikus liftet egy bizonyos Korda Dezső szerelvényeire cserélték ki, ezek egészen 1980-ig üzemeltek.
