Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Kisvárda és a felvidéki Dunaszerdahely után csütörtökön Budapesten is megnyitották azt a kíméletlenül őszinte kiállítást, ami igazából önmaga hatvanezer tárlat, merthogy a vidéki helyszíneken eddig ennyien látták – ezzel pedig bekerült a tíz leglátogatottabb kiállítás közé. A furcsa megállapítást a nyitányon tette Százvai László református lelkipásztor, aki 2008. július 26-a óta az egész országot bejárta „találmányával”, realista módon bemutatva a 15-19(-30) évesek előtt heverő kérdéseket családról, példaképpé válásról, szabadságról, függőségről, házasságról, hazaszeretetről, céltudatosságról. De aki attól fél, hogy „egyházi maszlaggal” találkozik majd a Pozsonyi út–Gogol utca sarkán decemberig mindenkit ingyenesen váró, interaktív kiállításon, az jól figyeljen!
Ugyanis Százvai László az elsők közt a rendőrséget kereste meg a dologgal: mi lenne, ha együtt akcióznának a témában?
– Nem áll távol egymástól a lelkipásztori és a rendőri tevékenység. Mindketten azért kelünk fel nap mint nap, hogy a bűnből kevesebb legyen – így Fülöp Valter rendőr ezredes, aki a BRFK második embereként szívén viseli a bűnmegelőzés kérdését, ezért is járnak kollégáival évente több száz helyre iskolai prevenciós előadásokra. A rendőri vezető töredelmesen bevallja, az egyház e területen nemhogy megkerülhetetlen, de nélkülözhetetlen is, majd Teréz anyát idézve mondja: „Tudjuk, hogy amit teszünk, csak csepp a tengerben, de enélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger.”
Százvai László kezdeményezéséhez a rendőrség után civil szervezetek, magánszemélyek és képviselők is csatlakoztak, a „végterméknek” pedig számos hatása van.
Ami bent történik meg
– Megdöbbentő, bűnbánat, katarzis, feloldozás – e szavak köré lehet csoportosítani azt az érzést, ami a héttermes kiállítás után megszállja az embert, épp ezért van még három helyiség a másfél órás megtekintés után, ahol beszélgetni lehet a látottakról, vagy csak csendben elgondolkodni. És itt a lényeg, ezt a kiállítást nem „megnézni” kell, hanem „átélni” lehet. Nincs itt semmi prüdéria, nincs álszentség, a kiállítás „bent” történik – hangsúlyozza a lelkész, aki szerint mind az eddigi 60 ezer látogató szembetalálkozott győzelmeivel, küzdelmeivel, kudarcaival, ezt alátámasztja a Kontrasztkiallitas.hu-n és a vendégkönyvben megtalálható sok ezer bejegyzés is. – Ha bemész, vagy egy ember, ha kijössz, vagy egy másik ember úgy, hogy nem sulykol számodra semmilyen megoldást. Aki látja, hónapokig erről beszél – teszi hozzá.
A megnyitóra elhívták Győrfi Pál OMSZ-szóvivőt is, aki annyira a megnyitó légkörének hatása alá került, hogy nem mint szóvivő állt a mikrofon mögé, hanem saját kérésére mint egykori mentőtiszt.
– Amikor kivonultunk egy-egy drogos fiatalhoz, mindig lezajlott egyfajta „értékvesztés”. És elfogott a düh, hogy minden ilyen helyzet annyira elkerülhető lenne. Fölösleges itt statisztikákat mondani, hogy hány százan így meg úgy, emiatt a kiállítás miatt nemhogy optimizmus van bennem, hanem bizonyosság – mondta talán nem várt lelkesedéssel Győrfi Pál.
(a kirekesztőnek vélt kép)
De hogy konkrétan mire vállalkozik, aki közel engedi magához az élményt, abba Százvai László engedett betekintést. A 9+3 teremben elsőként egy részegsofőr-szimulátorral lehet „játszani”, de még a sokat megélt Győrfi Pál is egyből kiszállt az ülésből, annyira kellemetlen érzés fogta el a „delíriumos szemüveg” mögött. Aztán „férfias férfiak és nőies nők” következnek – korántsem a schwarzeneggeri, illetve a barbie-s értelemben –, majd az apját másoló kisfiú filmje, a tabuk nélkül bemutatott szexualitás (itt található az a „kirekesztő” kép, ami miatt „fel is nyomták” a minisztériumnál a kiállítást), de – mint Százvai lelkész mondja – jogállamban miért pont az ilyen véleménynek ne lehetne hangot adni. A következő parányi helyiség miatt kellett a 14-es „karikát” rátenni az egészre: az abortuszról van szó – már többen elájultak ennél a résznél, de akkor sem lehet eltitkolni, hogy eddig több mint 6 millió magzat életét oltották ki Magyarországon, ebből 40 449-ét 2010-ben, tizedénél 19 évnél fiatalabb lányok feküdtek kés alá. Az önmagát is horrorként aposztrofáló kiállításrész a szenvedélybetegségek ábrázolásánál csúcsosodik ki, amihez a rendőrségtől valódi felvételeket kaptak, és a Karesz végakarata című filmből is megtekinthető egy 6 perces, „ütős” összeállítás.
(Győrfi Pál a „delíriumos” szimulátorban)
Ezt követően lehet megérteni, miért kapta a kontraszt nevet az élmény – a hazaszeretet/értékválság témakörét mutatja be a finis, majd a „megváltás szoba” következik keresztre feszített, töviskoronás Krisztus nélkül. „Olyanoknak is be akarjuk mutatni ezt, akik esetleg nem akarnak 'egyházi maszlaggal' találkozni” – mondta a tárlatvezetés végén a lelkész.
A református altemplomban berendezett kiállítás ingyenes megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges ([email protected]), de elvileg hétköznaponként 9 és 15 óra közt „élhető át”, külön kérésre más napokon is.
