Pestiesen szólva „bejött” a vasárnap lezárult házasság hete Magyarországnak, a bő kétmillió Google-találat is csak érzékelteti azt a pozitív hatást, amit érdeklődőkből, házasokból, családban élőkből kiváltott. Az eseménysorozattól szentmisén búcsúztak; „telt ház” volt vasárnap este a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban.
Szentbeszédében Bíró László katolikus püspök arra mutatott rá, hogy az istenellenesség, a szexuális szabadosság összefogott a házasság intézménye ellen, de a tavalyi család éve programsorozat bebizonyította, hogy a magyar társadalom szivacsként fogadja be az értékeket.
Köztünk vannak a példák
– Lépjünk ki az örökös panaszkodásból, mutassuk meg, ami szép és jó – folytatta a püspök, mutatva Lackfi János és felesége, Bárdos Júlia felé (ők voltak a házasság hete idei „arcai”), olyanoknak nevezve őket, akik tesznek a családbarát munkahelyért, társadalomért, irodáért, mindenért. Bíró ezután azt kérte a megjelentektől, imádkozzanak a nemzetért, illetve annak felelőseiért, a házasságra készülőkért, a benne élőkért és a gyászolókért is, mert rájuk is gondolni kell. Külön kiemelte a frigyre lépés előtt tétovázók nehéz helyzetét. – Egyre több az olyan fiatal, aki nem tud dönteni. Fülemben csengenek annak az ifjúnak a szavai, aki elmondta, már a sokadik élettársi kapcsolatában él, de nem tud elköteleződni. Merjék vállalni ezt a fontos döntést bizonytalanságukban is – fogalmazott már-már szurkolói elánnal a püspök.
Szent Pál szavait idézve rámutatott arra is, hogy az igen szónak mindig igennek kell lennie, a nemnek pedig nemnek. – Jézus sem vonja vissza a megtestesülést és a kereszthalált. A házasság szentsége ugyanezen az igenen nyugszik; Jézus igent mondott az emberi nemre, és mindig igent.
Bíró László felidézte, hogy egy házaspár visszajött hozzá megköszönni, hogy már túl vannak a krízisen. Amikor arra került a szó, hogy mi vezetett megoldásra, azt mondták: „hittünk a házasság szentségében”. Hozzátette ugyanakkor, hogy Jézus nem lelkizni akart, és ezt meg is mutatta, amikor a tetőn keresztül leeresztettek hozzá egy mozgásképtelen embert, akinek a hite megindította őt. – Üzenetet küldött tettével: a bűnbocsánattal kezdte, aztán visszaadta a járás képességét is – mondta, hozzátéve, ma szerinte a társadalom olyannak képzeli magát, aki mintha nem igényelné a bűn bocsánatát.
A papság és a házasok egymás támaszai
Visszatérve végül a boldogságot életszövetségben keresőkre, megtalálókra azt fejtegette, „csak az egész ember képes boldog társadalmat építeni; a megkeresztelt, szentségi házasságban élő ember jel kell, hogy legyen az emberek között”.
A szentmise egyetemes könyörgéseit házasok, illetve házasságra készülő fiatalok mondták el, a szertartás végeztével pedig hálát adtak minden keresztény házasságért, „a sok kincsért, amikkel bennünket házastársunkban megajándékozott” Isten. Fülöp Ákos nagytétényi plébános zárásként fontos támaszként jellemezte egymás számára a házasokat és a papságot.
A belvárosi templomban az elváltakra is gondolnak, március 6-án őértük mondanak szentmisét.
