A vékony nők váltak az első számú közellenséggé?

Miközben sokan a teltebb idomok elfogadtatásáért „harcolnak”, szembemenve a média által közvetített trenddel, a nagyon vékonyakért is szót emelt néhány „bennfentes”.

A testtömegindex (rövidítve TTI), (angolul body mass index, rövidítve BMI) egy statisztikai mérőszám, mely az egyén testmagasságát és -tömegét veti össze. Kiszámítása során a kilogrammban megadott testtömeget osztják a méterben mért testmagasság négyzetével. (Wikipédia)

A szupervékony sztárokról és modellekről sokan úgy vélekednek, hogy túl véznák, ám a szakértők attól tartanak, ez sem helyes megközelítés. Mint ismert, nemrégiben Izraelben elfogadtak egy törvényt, melynek értelmében nem szerepelhetnek a reklámokban olyan modellek, akiknek testtömegindexe 18,5 alatt van. A cél mindezzel az, hogy az egészséges életmódot hangsúlyozzák minden nő számára, legyen az vékony vagy teltebb, és egyúttal megszüntessék a pálcikavékonyság dicsőítését. „A szépség nem jelent egyet a kis testsúllyal” – mondja Rachel Adato, a szabályozás egyik megalkotója.

Az elmúlt években nagy figyelmet kapott a nők ábrázolása a médiában, gondoljunk csak a magazincímlapokon szereplő retusált modellekre leheletvékony derékkal, vagy egy olyan tévécsillagra, akinek még a csontjai is látszanak. „Veszélyes, hogy az emberek folyamatosan egyfajta szépségképet kapnak” – vélekedik ennek kapcsán Clire Mysko, a Proud2Be Me weboldal megalkotója, hozzátéve: „A média nem tükrözi az emberi test sokféleségét. Az emberek nem látják magukat, és ez visszatükröződik a testükön.”

Sok magazinszerkesztő és modellügynök ugyanakkor szívesen dolgozna különböző alkatú modellekkel, de úgy tűnik, ezek az elképzelések nem egyeztethetők össze a szépségipar elvárásaival. „Mindannyian úgy érzik, egyfajta termelési csapdába kerültek, amihez egyénileg senki nem ragaszkodik, de külön-külön mindenki erőtlennek érzi magát ahhoz, hogy kitörjön ebből” – mondja Amanda Mears, aki könyvet írt a divatmodellek világáról. A kialakult rendszer megváltoztatásának lehet egy módja az, hogy szabályozzuk, milyen adottságú modellekkel lehet dolgozni, de Amanda Mears és sokan mások attól tartanak, hogy a fent említett törvény nem megfelelően jár el. „Az emberek testalkata különböző, és az a gondolat, hogy van egy konkrét minősítő szám, amelyet ha valaki elér, egészségesnek számít, rossz gondolat” – vélekedik Amanda Mears.

Margo Maine klinikai pszichológus, aki a táplálkozási rendellenességekre specializálódott, úgy látja: „A testtömegindex a magasság és a testsúly aránya, ez a leginkább alkalmazott érték arra, hogy egy megfelelő átlagértéket meghatározzanak, de nem jó indikátor egyénenként, mert önkényes. Egy nő nem a méretéből áll” – mondja dr. Maine, majd kifejti: „Olyan nők célba vételével, akik vékonyak, vagy étkezési rendellenességük van, vagy csak természetes módon karcsúak, az egyént támadjuk ahelyett, hogy azzal a kultúrával szállnánk szembe, amely ezt propagálja.”

A táplálkozási rendellenességeket általában a következő csoportokba sorolják, amelyek magukba foglalják a variánsokat és a fokozatokat is.

- Anorexia nervosa (tipikus jellemzője: elképesztően erős törekvés a fogyásra)

- Bulimia nervosa (tipikus jellemzője: koncentráció az elfogyasztott étel nagy mennyiségére és annak kihányására, visszaélés a hashajtók használatával, túlzott sporttevékenység)

- Rendellenesen sok evés (tipikus jellemzője: túlságosan sok táplálék elfogyasztása problémás helyzetekben) (Wikipédia)

„A múltban üdvözöltem volna a törvényt, de most egy kicsit kételkedem a helyes testalkattal kapcsolatos megközelítésében” – mondja Matthew Johnson, a Media Awareness Network kanadai médiaoktatási program vezetője, majd hozzáteszi: visszafelé is elsülhet, ha meghatározzuk azokat a testtípusokat, melyek megfelelőek egy modell számára, vagy egyszerűen csak vonzónak számítanak. Johnson szerint hatékonyabb lenne, ha arra ösztönöznének, hogy többféle testalkat jelenjen meg a televízióban és általában a médiában. Ellenkező esetben az üzenet nem a különböző testalkatok létjogosultságának elfogadásáról szól, csupán az extrém vékonyság elutasításáról.

Reagan Chastain szerint a nagyon vékony hírességek elleni felszólalás kielégítően hathat sokak számára. Chastain a súlyfelesleggel rendelkezők elfogadásáért dolgozva sokszor hallott kritikákat a túl vékony nőkkel kapcsolatban. Éppen ezért mindig figyelmezteti azokat, akik megpróbálnak kibékülni a saját testükkel, hogy másokat hagyjanak ki ebből. „Ha ránézel valakire, abból még nem tudod megállapítani, hogy ő egészséges-e, a súly és az egészség két különböző dolog” – hangsúlyozza. A modellek esetében azt szorgalmazza, hogy ellenőrizzék, nincs-e valamilyen táplálkozási rendellenességük, de nem támogatja, hogy munkalehetőséget súlyuk és méreteik alapján kapjanak.

A Proud2Be Me weboldal – mely egy holland honlap továbbfejlesztése – célja éppen az, hogy egy megbízható fórumon megvitassák a testalkattal és az egészséggel kapcsolatos problémákat. „Vannak emberek, akik természetes módon vékonyak, és vannak, akik kevésbé azok, nekünk meg kell tanulni elfogadni a sokféleséget” – fogalmaz Clire Mysko, összefoglalva a lényeget: ne tekintsünk egy adott testtípust abszolút vonzónak, egy másikat pedig visszataszítónak.

(BBC)