Voltaképpen iszonyú nagy sztár volt Jézus. Meghangszerelte mind a négy evangélista; a zsidó pészah, vagyis az Egyiptomból való szabadulás ünnepe előtt néhány nappal bevonult Jeruzsálembe, és – a méltóságoknak kijáró tisztelet jeleként – elé terítettek az útra rengeteg ruhadarabot és faágat. A faágakból úgy lett pálma, hogy egyrészt János evangélistánál az szerepel, másrészt ez a dicsőség szimbóluma; persze mivel Európában igen ritka ez a növény, gyakran tiszafával vagy más, kora tavasszal rügyező növényekkel – nálunk tehát barkával – helyettesítik az e napi vallási szertartásokban – virágvasárnapnak mindig március 15. és április 18. közé kell esnie. Hogy az elnevezés miért mégis virág lett, arról Török Csaba katolikus pap gondolkodott hangosan az MNO-nak adott tavalyi virágvasárnapi interjújában.
Visszakanyarodva Jézus bevonulására, annak útvonala Betánia felől az Olajfák hegyén át a Kedron patak mentén húzódott, végcélja pedig az Aranykapun át a jeruzsálemi zsidó templom volt. Szamárháton érkezett, amivel ellenpontozta a fogadtatása hangsúlyos elemeként élő „messiási” képet, tudniillik a szamár nem igazán illett rangos személyiségekhez, sokkal inkább „a nyáját összetartó pásztor” szerepéhez, voltaképp egyértelműsítve, nem a Római Birodalom alóli zsidó felszabadulást hozta.
Hallgasson bele Bach János passió című oratóriumába!
Magában a szentföldi városban a IV. század óta, tehát a nagy zarándoklatok időszakától kezdődően jól dokumentált a virágvasárnap megünneplése (a körmenet Nyugaton a VI. századtól vált általánossá). A ceremónia – mely nagyjából a Jézus bevonulását megjelenítő körmenettel kezdődik – megkülönböztetett helyén állnak a gyermekek; talán kicsit furcsának tűnhet, de a görög egyházi nyelv a „gyermek” szóval nevezi meg a keresztelés előtt állókat, és mivel éppen húsvét volt az egyik keresztelési nap, könnyen azonosították az ujjongó népet a „gyermekeknek” nevezett keresztelendőkkel.
A következő furcsaságot az evangéliumban találjuk, az ugyanis – pestiesen szólva – hibrid, mégpedig azért, mert korábban a böjti „időbeosztás” miatt csak délelőtt tartottak szentmisét, délután a passió került terítékre, nem ritkán oratórium formájában. Tehát két bibliai szakasz tapad össze, így lesz elnevezése szerint is „Urunk szenvedésének vasárnapja” a virágvasárnap. Nagyon elterjedt és népszerű a szentmiséken a csupán néhány szereplős passió eléneklése, ilyet virágvasárnapon kívül csak nagypénteken tesznek.
A Magyar Néprajzi Lexikon hasábjain jó pár, Európa-szerte ismert szokással, hiedelemmel lehet találkozni a barkával kapcsolatban. Az egyik ilyen, Göcsejből ismert népszokás szerint az iskolások tanítójukkal mentek a virágvasárnap előtti napon az erdőbe barkáért, majd helyezték el azt a templomban. A nép körében rendesen tartotta magát a meggyőződés, hogy a szobában tartott barkára jönnek a legyek. Egercsehiben az istállók fölé, a gerendára tették a barkát, mennydörgéskor pedig tűzre kellett vetni. Hontban az eresz alatt tartott barka tartotta távol állítólag a tűzvészt, de a szobába itt sem vitték be a legyek miatt, valamint azért, hogy a sok tojás nehogy „befulladjon”. Gömörben is volt feladata, megszentelés után jó volt a dögvész ellen, mások viszont lovak elé tolták, hogy jól menjenek a négylábúak. Szegeden odáig mentek, hogy hideglelés ellen megettek egy-egy szemet, Baranyában pedig a termőföldet „vették körbe” termésvédelmi indoklással.
Egy másik könyv egy további érdekes szokásról is beszámol: a Pray-kódex az, amelyik leírja, hogy a barkaágakkal el kellett látni a pap baját.
A virágvasárnappal a keresztény világ belép a nagyhétbe, melynek során a nagyvárosi katolikus templomokban – jellemzően vendégpapok közreműködésével – lelki ráhangolódáson lehet részt venni hétfőn, kedden és szerdán, vagyis a triduumon.
Az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul Dominica palmarum, németül Palmsonntag, olaszul Domenica delle Palme stb.). Az ünnepet angol nyelvterületen Yew Sunday (tiszafavasárnap) vagy egyszerűen Branch Sunday (ágvasárnap) neveken is ismerik. Virágvasárnapnak a magyarokon kívül az örmények nevezik.
Ministránsok a virágvasárnapi szertartáson
diaconus (felolvasó); subdiaconus (felolvasó); ceremonarius (szertartásmester); librifer (könyves); turifer (füstölő); navicularius (tömjénhordó); micrifer (mikrofontartó); 2 acolytus (gyertyás asszisztens); 2 offerans (oltár-előkészítő); crucifer (keresztvivő); csengető asszisztens.
