Voltaképpen iszonyú nagy sztár volt Jézus. Meghangszerelte mind a négy evangélista; a zsidó pészah, vagyis az Egyiptomból való szabadulás ünnepe előtt néhány nappal bevonult Jeruzsálembe, és – a méltóságoknak kijáró tisztelet jeleként – elé terítettek az útra rengeteg ruhadarabot és faágat. A faágakból úgy lett pálma, hogy egyrészt János evangélistánál az szerepel, másrészt ez a dicsőség szimbóluma; persze mivel Európában igen ritka ez a növény, gyakran tiszafával vagy más, kora tavasszal rügyező növényekkel – nálunk tehát barkával – helyettesítik az e napi vallási szertartásokban – virágvasárnapnak mindig március 15. és április 18. közé kell esnie. Hogy az elnevezés miért mégis virág lett, arról Török Csaba katolikus pap gondolkodott hangosan az MNO-nak adott tavalyi virágvasárnapi interjújában.
Visszakanyarodva Jézus bevonulására, annak útvonala Betánia felől az Olajfák hegyén át a Kedron patak mentén húzódott, végcélja pedig az Aranykapun át a jeruzsálemi zsidó templom volt. Szamárháton érkezett, amivel ellenpontozta a fogadtatása hangsúlyos elemeként élő „messiási” képet, tudniillik a szamár nem igazán illett rangos személyiségekhez, sokkal inkább „a nyáját összetartó pásztor” szerepéhez, voltaképp egyértelműsítve, nem a Római Birodalom alóli zsidó felszabadulást hozta.
Hallgasson bele Bach János passió című oratóriumába!
Magában a szentföldi városban a IV. század óta, tehát a nagy zarándoklatok időszakától kezdődően jól dokumentált a virágvasárnap megünneplése (a körmenet Nyugaton a VI. századtól vált általánossá). A ceremónia – mely nagyjából a Jézus bevonulását megjelenítő körmenettel kezdődik – megkülönböztetett helyén állnak a gyermekek; talán kicsit furcsának tűnhet, de a görög egyházi nyelv a „gyermek” szóval nevezi meg a keresztelés előtt állókat, és mivel éppen húsvét volt az egyik keresztelési nap, könnyen azonosították az ujjongó népet a „gyermekeknek” nevezett keresztelendőkkel.
A következő furcsaságot az evangéliumban találjuk, az ugyanis – pestiesen szólva – hibrid, mégpedig azért, mert korábban a böjti „időbeosztás” miatt csak délelőtt tartottak szentmisét, délután a passió került terítékre, nem ritkán oratórium formájában. Tehát két bibliai szakasz tapad össze, így lesz elnevezése szerint is „Urunk szenvedésének vasárnapja” a virágvasárnap. Nagyon elterjedt és népszerű a szentmiséken a csupán néhány szereplős passió eléneklése, ilyet virágvasárnapon kívül csak nagypénteken tesznek.
