A Magyar Néprajzi Lexikon hasábjain jó pár, Európa-szerte ismert szokással, hiedelemmel lehet találkozni a barkával kapcsolatban. Az egyik ilyen, Göcsejből ismert népszokás szerint az iskolások tanítójukkal mentek a virágvasárnap előtti napon az erdőbe barkáért, majd helyezték el azt a templomban. A nép körében rendesen tartotta magát a meggyőződés, hogy a szobában tartott barkára jönnek a legyek. Egercsehiben az istállók fölé, a gerendára tették a barkát, mennydörgéskor pedig tűzre kellett vetni. Hontban az eresz alatt tartott barka tartotta távol állítólag a tűzvészt, de a szobába itt sem vitték be a legyek miatt, valamint azért, hogy a sok tojás nehogy „befulladjon”. Gömörben is volt feladata, megszentelés után jó volt a dögvész ellen, mások viszont lovak elé tolták, hogy jól menjenek a négylábúak. Szegeden odáig mentek, hogy hideglelés ellen megettek egy-egy szemet, Baranyában pedig a termőföldet „vették körbe” termésvédelmi indoklással.
Egy másik könyv egy további érdekes szokásról is beszámol: a Pray-kódex az, amelyik leírja, hogy a barkaágakkal el kellett látni a pap baját.
A virágvasárnappal a keresztény világ belép a nagyhétbe, melynek során a nagyvárosi katolikus templomokban – jellemzően vendégpapok közreműködésével – lelki ráhangolódáson lehet részt venni hétfőn, kedden és szerdán, vagyis a triduumon.
Az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul Dominica palmarum, németül Palmsonntag, olaszul Domenica delle Palme stb.). Az ünnepet angol nyelvterületen Yew Sunday (tiszafavasárnap) vagy egyszerűen Branch Sunday (ágvasárnap) neveken is ismerik. Virágvasárnapnak a magyarokon kívül az örmények nevezik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!