Halála jel volt, méghozzá egyértelmű csodajel – április 16-án, alig 35 évesen hunyt el 1879-ben Bernadette Soubirous francia apáca. Csonttuberkulózis végzett vele a nevers-i kolostorban, majd a boldoggá avatás előkészületei idején (1909) orvosok és egyházi elöljárók jelenlétében felnyitották a sírt, és megdöbbenve látták, hogy Bernadette teste úgy fekszik ott, mintha a nővér csak aludna, az oszlás legkisebb jele nélkül.
Azonnal megindultak a találgatások, hogy esetleg a helyi püspök alaposan bebalzsamoztatta Bernadette holttestét, így igazolva a lourdes-i „mesét” (erről később). A boldoggá avatási eljárás a gyanakvás közepette is folytatódott, és 1919-ben, majd 1925-ben ismét felpattant a cink koporsó zárja. Bernadette-en semmi változás – túl azon, hogy még az első felnyitás pillanatában, szintén szemtanúk állítása szerint hirtelen elsötétedett a bőre. 1925. augusztus 3-án kolostora templomában üvegkoporsóba temetve látható. Arcát és kezét vékony viaszréteg borítja – szándékosan nem azt írtunk, hogy „vonták be”.
Ki volt ez a fiatal nő, akivel halála után ez történt?
Káprázatos nőalak
Maria-Bernard (Bernadette) Soubirous 1844. január 7-én született Lourdes-ban, egy nincstelen család első gyermekeként. Öt testvére született még. Tizennégy éves korában a Gave folyó mellett egy kis barlangban meglátott egy hirtelenfehér ruhás, ragyogó nőalakot, aki kisvártatva eltűnt. Három nap múlva megismétlődött ez a jelenet, a hetedik napon pedig harmadszor látta a káprázatos alakot, aki ekkor szólt is hozzá. 25-én a nő egy rejtett forráshoz vezette a barlang szélénél. A március 26-i jelenéskor a nőalak tudtára adta a lánynak, hogy ő Szűz Mária, és kért is tőle, mégpedig azt, hogy menjen el a falu papjához, és kérje tőle, hogy építsen templomot a forráshoz.
A lány a legszigorúbb kihallgatások alkalmával is ragaszkodott ahhoz, amit július 16-áig összesen tizennyolcszor látott, a hitetlenkedést pedig felváltotta a csodák iránti érdeklődés; a forrás helyén számos, a tudomány által megmagyarázhatatlan gyógyulás történt és történik a mai napig. Bernadette-et XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.
Kiké a jelenés?
Érdekes, hogy a sok-sok évszázada zajló, az egyház által a Bernadette-éhez hasonlóan elfogadott jelenések átélői közt jelentős számban találunk – mai kifejezéssel élve – „a társadalom leszakadó rétegei képviselőjét”. Az összefüggést firtató kérdésünkre Török Csaba katolikus pap válaszolt.
– Nem törvényszerű, hogy csak szegények, gyerekek élnek át misztikus élményt, Aquinói Tamás, Clairveaux-i Bernát és Szent Ágoston is részese volt – tisztázta Csaba atya. – Bernadette misztikus élményének az a sajátossága, hogy bevon egy egész néptömeget; sőt, az élmény kapcsán célként jelenik meg sokak megmozgatása – tette hozzá. A származás és a társadalmi helyzet helyett inkább arra világít rá, hogy Isten mindig az arra alkalmas „kicsinyeknek” mutat ilyen jeleket.
Elfogadjuk?
Az egyház állásfoglalásai három különböző formulát használ a „Bernadette-féle”, úgynevezett magánkinyilatkoztatások eredetére: ahol megállapítható a természetfölötti eredet, ahol nem, illetve ahol megállapítható, hogy nincs szó természetfölöttiségről. Az első csoporttal kapcsolatban sem teszi viszont kötelezővé az egyház az elfogadást, csak „bátorít” rá.
A hazai keresztények által legismertebb, de hivatalosan még csak vizsgálati fázisban (sem) tartó jelenésegyüttes a medjugorjei, amely évtizedek óta tart és számos vita, valamint megmagyarázhatatlan jelenség is kíséri, de bizonyított gyógyulás gyakorlatilag nem.
