Már a korábbi halálos cápatámadások nyomán az ausztrál hatóságok hatékony intézkedések életbe léptetésére tettek ígértet. A szakértők azonban óvnak a hirtelen elhatározásoktól, hangsúlyozván, hogy az ausztráliai támadások átlagos száma – az elmúlt években évi 15, közöttük egy-egy halálos kimenetelű – ugyanolyan mértékben nőtt, mint a népesség és a vízi sportok népszerűsége.
John West, a sydney-i Taronga állatkert cápaszakértője valamennyi cápatámadást nyilván tart az 1980-as évek óta. A támadások száma kétségtelenül nőtt, hiszen 1990 és 2000 között még évi átlagban 6,5 volt.
„Cápák 400 millió éve élnek a Földön, emberek csak 400 ezer éve” – mondta, emlékeztetve arra, hogy a tengerparti fürdőzést csak a 20. század elejétől engedélyezi a törvény. Az 1950-es évek óta „fantasztikusan” megnőtt a szörfösök száma, azóta évente mintegy 3 millióan űzik ez a sportot az ausztrál partoknál – tette hozzá.
A dresszek fejlődése következtében a szörfözők egész évben hódolhatnak kedvtelésüknek és hosszabb ideig tudnak a vízben maradni. A palackos, a maszkos és a légzőcsöves búvárkodás, valamint a hobbihorgászat is egyre elterjedtebb olyan elszigetelt területeken, ahol korábban nem jártak emberek – mondta a szakértő.
John West ellenzi a ragadozók leölését azokon a helyeken, ahol támadás történt, mert az embert megharapó cápa gyakran elhagyja a helyszínt.
Ausztráliában fejlődik az emberek hozzáállása az ilyen balesetekhez. Az áldozatok hozzátartozói, sőt maguk az áldozatok sem követelik feltétlenül a cápák leölését, és tudják, hogy számolni kell velük, ha valaki a tengerben akar tapicskolni.
Christopher Neff, a Sydney-i Egyetem cápatámadásokra szakosodott kutatója szerint a Cápa című film hamis képet festett ezekről az állatokról, amikor vérszomjas szörnyetegként ábrázolta őket. „A cápák nem szörnyetegek. Eléggé bosszantó állatok, amelyek jobb szeretik, ha nem vesznek tudomást rólunk. A megtámadott emberek 92 százaléka megússza és életben marad” – tette hozzá a kutató.
A támadások ritkák, és a többségük sima harapással végződik, mert a fókákkal és halakkal táplálkozó cápák nem szeretik az emberhúst, és inkább kíváncsiságból, mint éhségből mennek közel az emberhez.
origo.hu
A malom, amit egy város siratott – fotókon a lángoló múlt
