Erre emlékezve adott ki 10 ezer forint névértékű emlékérmét a Magyar Nemzeti Bank, melyet kedd délután az ELTE bölcsészkar karitanács-dísztermében mutattak be. Az MNB arany emlékérméje a „Középkori magyar aranyforintok” címmel tervezett sorozat első darabja. Az érme első- és hátoldala I. Károly aranyforintjának ábrázolása alapján készült, Soltra E. Tamás tervei szerint, kiegészítve a kibocsátó király nevével és az uralkodását jelző évszámokkal (1301–1342). A négyszeres súlyú, úgynevezett piefort veret peremén a „KAROLUS – REX – FLORENUS – 1325” szélfelirat olvasható, amelyet egy Anjou-liliomot ábrázoló díszítő motívum zár le. A négyszeres súlyú pieforton kívül egy normál veretet is kibocsát a jegybank, de fő elemeit tekintve a két veret lényegében megegyezik.
Angliát évtizedekkel vertük
A normál veret 986 ezrelékes finomságú aranyból készült, ami különösen izgalmas, ha a károlyi eredetiekre tekintünk vissza. I. Károly aranypénzét ugyanis alávetették a legmodernebb vizsgálatnak, s megállapították, hogy szinte minden érme 990 ezreléken fölüli tisztaságú, s az első verésekkel egyszerre megjelenő hamisítványok „ereszkednek” csupán a jegybanki érmék szintjére. Amiről a legegyértelműbben mesélnek ezek a számok, hogy a Magyar Királyság területén már a XIV. század derekán tökéletes minőségű és értékálló aranypénzt állítottak elő. Károly Róbert gazdaságpolitikája nem mellesleg kihúzta Európát egy jelentős nyersanyagválságból is ugyanekkor.
Numizmatikai érdekesség, hogy I. Károly kétféle forintot vert, de a második típusnak csak a képét ismerjük, eredeti példányával egy XVIII. század végi árverésen találkoztak utoljára. Angliát a rendszeres aranyforint-forgalommal évtizedekkel vertük meg.
