Az Árpád-ház 1301-es kihalásával az Anjouk nápolyi ágából származó I. Károly (Károly Róbert), V. István dédunokája következett a Magyar Királyság trónján. Addig, amíg itáliai hatásra bevezette az aranyforintot – pontosan nem tudjuk, mikor, de biztosan 1326 előtt –, még sok víz folyt le a Dunán. Aranypénzt ugyanis akkoriban korántsem vertek az egész világon, még úgy sem, hogy már 313-ban megjelent az első ilyen pénzérme Nagy Konstantin császár parancsolatára. A hazai megjelenés előtt volt még egy hatalmas „ezüstkorszak”. A Nagy Károly 793-as dénárját követő századokban lassan visszacsempészte magát az aranypénzverés, a robbanást pedig a firenzei liliomos, Keresztelő Szent Jánost is megjelenítő fiorino d'oro (1252) hozta el.
Magától persze nem ugrott ki az alapanyag a föld alól; I. Károly hatalma nehézkes megszilárdítása után felismerte, hogy hazánkból irgalmatlan mennyiségben viszik ki pénzgyártás céljából az aranyat és a rezet Bécsbe, Velencébe, Krakkóba és Bécsbe – akkori szomszédainkhoz. Első – bátran használhatjuk a szót – gazdaságpolitikai cselekedete volt a bányatelepülések megerősítése, hogy ne kelljen kizárólag az erdélyi folyókból kinyerhető kevéske aranyra támaszkodni. Megalapította Körmöcbányát – Besztercebánya és Selmecbánya övezetében –, a fellendülés után pedig gyorsan meg is telt az a bizonyos kassza. Becslések szerint a későközépkorban nálunk bányászták Európa aranytermelésének mintegy háromnegyed részét. I. Károly ügyesen cserélgette a földesurakkal azokat a területeket, ahonnan kis ráfordítással aranyhoz tudott jutni a „központi költségvetés”.
Fotók: MTI
Gazdaságpolitikai húzás
Az érme adatai
névérték: 10 000 forint
minőség: verdefényes
anyag: Au.986
összsúly: 3,491 g / 13,964 g
méret: 20 mm
verhető: 5000 / 1500 db
megvásárolható: MNB Szabadság téri látogatóközpontja, illetve webshopja
Az érme első keletkezési pillanatáról tehát nagyon keveset tudunk: „közkedvelt” dátum történész berkekben az 1325-ös időpont, az olmützi püspök 1326-os végrendeletében ugyanis már hivatkozik rá mint vagyonelemre. Azt is tudjuk, hogy Budán, Körmöcbányán és az erdélyi pénzverőkamarában is állítottak elő a firenzeiről egyébként más európai országokban is koppintott érmét. A magyar forint már jó néhány éve használatban volt, amikor I. Károly Bécset elkerülő vámszövetség létrehozásában vett részt, a vámtarifák letörésével és egy Brünn felé vezető kereskedelmi útvonallal téve hazánkat versenyképesebbé. I. Károly tehát nem kevesebbet tett, mint bekapcsolta Magyarországot a világgazdaság vérkeringésébe.
Erre emlékezve adott ki 10 ezer forint névértékű emlékérmét a Magyar Nemzeti Bank, melyet kedd délután az ELTE bölcsészkar karitanács-dísztermében mutattak be. Az MNB arany emlékérméje a „Középkori magyar aranyforintok” címmel tervezett sorozat első darabja. Az érme első- és hátoldala I. Károly aranyforintjának ábrázolása alapján készült, Soltra E. Tamás tervei szerint, kiegészítve a kibocsátó király nevével és az uralkodását jelző évszámokkal (1301–1342). A négyszeres súlyú, úgynevezett piefort veret peremén a „KAROLUS – REX – FLORENUS – 1325” szélfelirat olvasható, amelyet egy Anjou-liliomot ábrázoló díszítő motívum zár le. A négyszeres súlyú pieforton kívül egy normál veretet is kibocsát a jegybank, de fő elemeit tekintve a két veret lényegében megegyezik.
Angliát évtizedekkel vertük
A normál veret 986 ezrelékes finomságú aranyból készült, ami különösen izgalmas, ha a károlyi eredetiekre tekintünk vissza. I. Károly aranypénzét ugyanis alávetették a legmodernebb vizsgálatnak, s megállapították, hogy szinte minden érme 990 ezreléken fölüli tisztaságú, s az első verésekkel egyszerre megjelenő hamisítványok „ereszkednek” csupán a jegybanki érmék szintjére. Amiről a legegyértelműbben mesélnek ezek a számok, hogy a Magyar Királyság területén már a XIV. század derekán tökéletes minőségű és értékálló aranypénzt állítottak elő. Károly Róbert gazdaságpolitikája nem mellesleg kihúzta Európát egy jelentős nyersanyagválságból is ugyanekkor.
Numizmatikai érdekesség, hogy I. Károly kétféle forintot vert, de a második típusnak csak a képét ismerjük, eredeti példányával egy XVIII. század végi árverésen találkoztak utoljára. Angliát a rendszeres aranyforint-forgalommal évtizedekkel vertük meg.
