„Ketten bármire képesek vagyunk” + Képek

Veséjük felmondta a szolgálatot, közös kórterembe kerültek, összebarátkoztak, és most különleges bakancslistát írnak. Pingitzer Károly és Horváth Róbert története.

Ha Bob Reiner 2007-ben nem jön elő A bakancslista című filmjével, a „sztorira” öt évvel később valószínűleg rátalál egy magyar rendező. Igaz történetről van szó. Pingitzer Károly policisztás vesével született, gyógyszeres kezeléssel sikerült 40 éves koráig olyan szinten tartani az állapotát, hogy csak most igényel dialíziskezelést. Április közepén ültették be a hasába az úgynevezett Tenckhoff-katétert, melyen keresztül otthonában, saját maga végezheti a szükséges dialíziskezelést, szaknyelven peritoneális dialízist. Horváth Róbert fájóan fiatal volt még – mindössze 20 esztendős –, amikor 2005-ben egy megfázás után mindkét veséje leállt, ekkor kényszerült kezelésre. Édesanyja saját veséjét ajánlotta fel neki, így kerülhetett sor 2006-ban transzplantációra, 2012 áprilisára azonban az addig jól működő vese kilökődött Róbert szervezetéből. A győri nephrológián ő is megkapta a katétert.

Talán a sors akarta úgy, hogy ugyanabba a győri kórterembe tolják be őket és ugyanakkor kerüljön sor kettejük műtétjére. A lábadozás idején gyorsan kiderült, hogy mindketten mosonmagyaróváriak. Róbert és Károly barátságot kötött, beszélgetéseik során pedig nagy elhatározásokba habarták magukat – így indult a magyar bakancslista története.

„Mihez kezdesz?”

– Benn feküdtünk a győri kórházban, amikor Karesz megkérdezte, mit fogok csinálni, ha egyszer új vesét kapok. Akkor azt mondtam, nagy álmom egyszer végiggyalogolni az el Caminón. Ő erre azt mondta, a Balatont tekerné körbe újra, mert egészségesen már egyszer megtette. Ekkor jött az ötlet: miért nem megyünk inkább így, betegen? Több se kellett, amint kikerültünk a kórházból, máris elkezdtük szervezni a túrát.

Az MNO-nak mesélő Horváth Róbert és társa, Pingitzer Károly közül utóbbi szabadult előbb, aki munkába állt bringaszervizében. Amikor Horváth Róbert is kikerült, és kissé összezuhant állapotából – „egész nap a szobámban ültem, vártam a végét”, mondta a most 27 éves Róbert – az akkor már igen aktív életet élő Károly kivakarta, hozzáláttak a nagy túra szervezéséhez. Kisvártatva azért az ifjabbik álmodozó is visszatért a munkájába a táppénz után; ahhoz a Nolato Kft.-hez, amely épp a közeljövőben tervezi egyszer használatos termékek gyártását dialíziskezelésekhez.

(Képek: Adrienn Koch Photography)

A kezelőorvosok mindenesetre figyelmeztették őket, hogy ne gondolják magukat teljesen egészségesnek; a túráról is tulajdonképpen azt mondják, emberileg támogatható a célja miatt, de talán ilyen kevéssel a kórházi időszak után csak óvatosan kellene, minél kisebb megerőltetéssel. Mert mi is Róbert és Károly célja?

– A júliusi Balaton-kerüléssel meg akarjuk mutatni a hasonló betegségben szenvedőknek, hogy így is lehet élni. Találkozunk velük, és ők is elmondják, hogyan élik meg ők. Találkozunk egészséges emberekkel is, akiknek felhívjuk a figyelmét a rendszeres háziorvosi vizsgálatok szükségére, így időben kimutatható a vesebetegség, és gyógyszeres kezeléssel lassítható a szerv leállása – tudatja a duó a nagyvilággal.

Hatóránként a hasba

A hasonló betegségben szenvedőknek azért is nehéz egy ilyen túrát bevállalniuk, de még normális napirend szerint is élniük, mert kezelniük kell magukat. Ez napi négyszer fél órát vesz igénybe.

– Van egy cukros oldat, amit hatóránként a hasunkba kell engedni. Na már most ezt teljesen steril körülmények között kell végezni, csak hát mi élni akarunk; a túrán is megpróbáljuk valahogyan megoldani. Igazából ha valami akadályozhatja a Balaton-kerülést, akkor éppen ez lehet – részletezi Róbert. Fizikai állapotáról azt mondja, az elmúlt két év lábadozása után újra vissza kell nyernie az erejét, de hála a kezeléseknek, ebben jó úton halad, lába viszont, pont a vese hiánya miatt, vizesedik. Károly kicsit jobb állapotban van, neki „csak” a méreganyag-kiválasztás akadályozott, nála csak kisebb vizesedés alakul ki általában, és többet tud sportolni.

A 210 kilométeres túrára történő felkészülés a következőképpen zajlik: 30 kilométeres köröket csinálnak a Szigetközben, úgy 2 naponta. A szervezési része viszont nem kis erőt igényel, mert a közben létrehozott Facebook-csoporton keresztül egyre többen jelentkeznek, hogy csatlakoznának a július első négy napjára szervezett biciklizéshez.

Bárki mehet

– Létszámkorlátot nem akartunk szabni. Úgy néz ki, hogy van egy 20 fős „kemény mag”, ennyire van szállás. A húszakon kívül azonban még egyszer ennyien már biztosan leszünk, mások mellett a győri Petz Aladár-kórház orvosai. De tényleg várunk mindenkit, legyen egészséges, beteg, bárki! – lelkesedik Horváth Róbert, aki történetesen a mosonmagyaróvári Brigate Nord szurkolócsoport tagja. Elszántságát azzal magyarázza: a Kos jegyében született, ezért lesz meg neki a Camino is. Már azon is gondolkodik, társával, miként szélesítsék ezt a mozgalmat európai méretűvé, és teremtsenek hagyományt például a Balaton-körből. – Szeretnénk egy egynapos, nagyszabású rendezvényt szervezni tévéközvetítéssel, amire egész Európából várunk majd egészséges és beteg embereket egyaránt. Nagy tervek ezek, sokan talán csak legyintenének rá, de úgy érezzük, ketten bármire képesek vagyunk. A beteg ember egyébként is tegyen azért, hogy támogassák, aztán ő támogassa beteg embertársait. Aki pedig egészséges, segítse azokat, akik meggyógyulhatnak.

Pingitzer Károlynak egészen nagy családja van, ő már értük is küzd: három gyermekéért – köztük egy ikerpárért – él és dolgozik, mellettük fő hobbija a motorcsónakozás. Ám ha a barátok nem kapnak megfelelő vesét, életük végéig marad a szigorú és visszafogott életvitel, egészségi állapotukra vetítve pedig a szinten tartás. A bakancslista összeállításával – mint ez Róbert szavaiból is egyértelmű – még nem végeztek.