Az idősebbek állapotfelmérésével foglalkozó Senior Strategic kutatócég friss adatai szerint a 65 év felettiek csaknem fele nem érzi magát biztonságban, a korosztálynak viszont természetes és jogos igénye, hogy leggyakrabban használt eszközeik hozzájáruljanak mindennapi komfortérzetükhöz. Talán leginkább igaz ez a mobiltelefonra, amit az említett korosztály 73 százaléka használ Nyugaton, de nálunk is igencsak tempósan zajlik a felzárkózás. A mobilhasználattól való idegenkedésről viszont beszédes információ, hogy még a jólét miatt bámult Svédországban, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban is a 65 év fölöttiek 40 százaléka legalább négy éve ugyanazt a készüléket nyüstöli, hiába lehet most már alig pár petákért „színes, szagos”, ügyes kis készülékekhez hozzájutni.
A ragaszkodás legfőbb oka az a kényszer, hogy a sokszor hallás- és látásproblémákkal küzdő idősek valós sikerként élik meg, amikor végre feltérképeznek egy-egy, kis gombokkal működtethető, mindentudó rendszert, és az e folyamat jelentette tortúrát nem kívánják még egyszer végigcsinálni – amíg el nem romlik a mobil. A Kor-Határtalanul Egyesület szülőanyja, Endrei Judit is alig pár éve vette rá magát első mobiltelefonja használatba vételére.
– Már a vásárlásnál gondjaim voltak, kínáltak ezt is, azt is, mire azt mondtam: én csak telefonálni szeretnék. Valahogy nehezen is tudunk hozzászokni, hogy az új eszközöknél valaki is gondol ránk – tudta meg az MNO az egykori tévéstől, aki azt is hangsúlyozta, igazi társadalmi szerepvállalás figyelembe venni az ő érdekeiket.
Korábban számos próbálkozás volt arra, hogy kifejezetten időseknek vagy testi fogyatékossággal élők számára mobilt állítsanak elő, de ezek a kísérletek sorra kudarcba fulladtak. A halláskárosodással együtt élő új-zélandi David Young tudja, miért.
Elveszíthetetlen
– Amikor elkezdtünk azzal foglalkozni, hogyan lehetne a mobilt legnehezebben használók számára készüléket előállítani, rengeteg erőforrást állítottunk annak szolgálatába, hogy az érintettek érdekeit védő egyesületekkel és különböző országok egészségügyi minisztériumaival kapcsolatba lépjünk, és kikérjük a véleményüket. Más gyártók inkább az okostelefonok fejlesztésére koncentráltak, és legfeljebb mellékvágányként próbálkoztak ezzel. A most 38 éves vállalatunk ma már kint van a tőzsdén, világszerte 518 millió emberrel kötött üzletet, és igyekszik a Volvo, az IKEA vagy az ABBA babérjaira törni – mondja a svéd Doro mobilgyár kiemelt ügyfelekért felelős menedzsere. A Doro első készülékén mindössze 4 gomb volt, és használója elesése esetén azonnali automatikus és folyamatos segélykérő jelzést küldött a megadott telefonszámra. Mára odáig jutottak a fejlesztésben, hogy egy szoftver rögzíti a bajba kerülés helyszínét, így valódi életmentőről van szó – illetve lesz, ha a Doro ezen újítása piacra kerül. A cég számos díj mellett 2009-ben elnyerte a világ egyik legnépszerűbb látássérültjének, Stevie Wondernek az elismerését is.
Az „ergonomikus rendszerek” hátrányos helyzetű használói jogosan követelik azt is, hogy a mobiltelefon menürendszere ne legyen bonyolult, s hogy a telefonjuk ne tudjon túlságosan sok mindent. A hazai „húszas” szolgáltató boltjaiban elsőként a Doro 409-es jelzésű, borítékszerűen összecsukható készülék hozzáférhető. Csukott állapotban látszik rajta két villogó, ami a telefon töltöttségét jelzi, illetve azt, hogy ha „helyzet van”, illetve a hátoldalába van süllyesztve a már említett SOS-gomb. Tartozik hozzá egy hallókészülékkel jó barátságban üzemelő head-set is, illetve egy olyan nyaklánc, ami szintén jó a segélykérésre, de arra is, hogy a telefon gyakorlatilag elveszíthetetlenné válik.
Ha meghódítja a 409-es a hazai piacot, ha nem, már az ajtón dörömböl a cukorbetegek, illetve más, rendszeres orvosi kezelés alatt állók számára kitalált készülék, és érintőképernyős kütyühöz is hozzá lehet majd jutni – előfizetéssel mintegy 3000, kötöttségek nélkül körülbelül 20 ezer forintért hozzáférhető a mostani első modell.
Hogy valami kritikával is éljünk, a dobozon található információk a szokott módon alig látható betűvel vannak feltüntetve, és a készülékhez járó használati útmutató betűmérete is hagy némi kívánnivalót maga után. A körülbelül csak beszélgetésre és SMS-küldésre alkalmas 409-es képernyője egyébként teljesen átlagos méretű, így a rajta megjelenő rendszert a gyártónak nagyon le kellett egyszerűsítenie, ezt részben rövidítésekkel, részben jól különváló, nagy betűkkel oldották meg. Endrei Juditnak van azért egy javaslata még: olyan telefont kell kitalálni, amit ha leejtenek, vissza is pattan.
