A szenvedélygyilkos, avagy a bugyi története

A nők legérzékibb és legbujább ruhadarabjának hosszú története van. Nagy utat tett meg, hogy a ma viselt formáját megkapja. Kutatás a szoknya alatt!

Szó szerint forradalmi újdonság

A téma mindig is a legellentétesebb reakciókat váltotta ki. A XVIII. század előtt az alsónemű az ing volt, egy hosszú, hálóruhaszerű darab, amelyet férfiak és nők is hordtak egyaránt. A legenda szerint a nagy francia forradalom idején mutatkozott először az igény a hosszú ingtől eltérő fehérneműre, a rendőrök ugyanis azt kérték az emelvényen szónokoló nőktől, hogy szoknyájuk alá húzzanak rövid nadrágot. Így a kánkán egészen más értelmezést is nyerhet. A bugyi megjelenését az 1800-as évekre vezethetjük vissza, akkoriban pantalló néven egy török stílusú, nagy, bő nadrágot értettek alatta, csipkével, ráncolással az alján, elrejtve az alsószoknyák alatt. Majd fazonja egyre bővebb lett. A szoknya szűkülésével az alsóneműk fazonja is változott. Megjelentek a szoknyabugyik és a térdnadrágok. Az évszázad végére harang alakú szoknyák alatt, illeszkedve a formához, felül szűkebb, alul bővebb volt. Ebben az időben a férfiak számára már az is nagy izgalmat jelentett, ha a hosszú szoknya alól kivillant a női boka, esetleg az alsószoknya csipkerésze. A századforduló idején az anyaghasználatban is fejlődés történt, megjelentek a kézzel készült pamutalsók, a selyem és a csipke használata.

Provokáció a túlzások korszakában

A divatlapok az 1920-as években nagy hangsúlyt fektettek a fehérneműkre. A nők egyre szexisebben öltözködtek nagyobb szerepet szánva a fehérneműnek. A divattervezők is egyre merészebb darabokkal rukkoltak elő. A második világháború nagy hatással volt a fehérnemű történetére, takarékossági intézkedések is befolyásolták a divatot. Az 1940-es években a bugyik sokkal kisebbek lettek, a szabad mozgást részesítették előnyben. Az elasztikus anyagok is megjelentek.1945 után Christian Dior: New Look ('új megjelenés') bevezetésével az új stílusú ruhákhoz új stílusú fehérnemű is dukált. Francia stílusban, de már a háború kemény fazonjait eldobták, sokkal kecsesebb fazonok jelentek meg, nyomott mintás nejlonanyagból, fodrokkal, csipkékkel díszítve.

Bujább gondolatok

1950 – megjelent a rövidnadrágbugyi, majd a G-string (G-zsinór). Ez egy nagyon vékony elasztikus anyagból készült zsineg volt, a derék körül viselték, és a sztriptíztáncosnők kelléke volt. Egyre elképesztőbb, merészebb ötleteket valósítottak meg, mint például az ehető cukorbugyit erdei gyümölcsös ízesítéssel.

---- oldal ----

Feszegetett határok

A szoknyák mindinkább rövidültek. A hatvanas években a nők egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a fehérneműnek. Fontossá vált a praktikusság, a kényelem és a higiénia. Könnyen mosható, vasalást nem igénylő, esztétikus anyagokra vágytak, ami jól áll minden alakon. Megjelentek a sztreccsbugyik, amik akár már „fogyasztottak” is, illetve piacra dobták az egyik legminőségibb és legszebb anyagot: a lycrát.

Mutasd a bugyid, Hollywood!

Marilyn Monroe színésznő A hét év vágyódás című film premierjén történt bugyivillantására az egész világ felfigyelt. A sztárok divatba hozták, és már nem volt olyan filmcsillag, akinek alsóneműjét ne láttuk volna.Ekkor már leginkább a szexis és fantáziadúsabb anyag- és színhasználat vált uralkodóvá. A tiszavirág-életű papírbugyi is felvillant egy időre. A hetvenes években az uniszex irányzatok hódítottak (Calvin Klein bestseller fehérneműi), a nyolcvanas években pedig az erotikusabb irányvonal vette kezdetét, Madonna imázsával.
A kilencvenes években már intim ruházatnak nevezzük, és az évtized végére teljesen letisztult formavilágával maga a bugyi már nem számít tabutémának, mint anno...