Jokohama polgármestere, Hajasi Fumiko ma az egyik legbefolyásosabb nő Japánban, pedig a hatvanas évek közepén ő is csak „egy férfi asszisztenseként” kezdhette a pályáját, összetett feladatokat egyáltalán nem kaphatott. Japánban ma is kevés nő jut vezető pozícióhoz, pedig egyes vélemények szerint a háztartásbeli nők menthetnék meg a japán gazdaságot.
Japán a sor végén kullog
Mielőtt politikus lett belőle, Hajasi Fumiko magas pozíciókat töltött be különböző autógyártó vállalatok vezetésében. Mindez persze nem ment olyan könnyen, mint gondolnánk. Ahhoz, hogy végre a férfi kollégákkal azonos pozícióba kerülhessen, többször kellett állást váltania. Végül értékesítő lett a Hondánál. Akkoriban szokatlannak számított, hogy egy nő ebben az ágazatban dolgozzon. Még jobban meglepte a környezetét, hogy már a munkaviszonya első évében ő vezette az értékesítést, tíz év után pedig ajánlatot kapott a BMW-től, ezt követte a Volkswagen. „Azok közül a cégek közül, amelyek vezető pozíciót kínáltak nekem, egyik sem volt japán” – emlékezett vissza Hajasi Fumiko a BBC-nek adott nyilatkozatában. A női menedzserek száma azóta emelkedett, de országosan még mindig csak a felsővezetői székek egy százalékát birtokolják a nők. Ez az egyik oka annak, hogy Japán mindig a rangsorok végén kullog, ha a nemek egyenlőségéről van szó. A Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi felmérése szerint 135 országból a 101. hely jutott a szigetországnak. A méréseket az alapján végezték, hogy az egyes országokban hogyan oszlanak meg az erőforrások és a lehetőségek a férfiak és a nők között. A női képviselők, magas rangú hivatalnokok és felsővezetők száma alapján Japán Ázsia egyik legrosszabbul teljesítő országa ezen a területen, annak ellenére, hogy nagyon sokat invesztálnak a nők oktatásába.
A nők megmenthetnék a gazdaságot?
A munkát vállaló nők aránya Japánban 60,1 százalék körül van a kormányzati statisztikák szerint, ami sokkal alacsonyabb a férfiak 80 százalékos részvételénél. Egyes elemzők szerint ez a foglalkoztatottsági rés jelenti majd az új lehetőséget a gazdasági növekedésre. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) első női vezérigazgatója ezért is vélekedett úgy, hogy a nők menthetik meg Japánt. „Ma tíz japán nőből mindössze öt van jelen a munkaerőpiacon, a férfiak esetében ez az arány tízből nyolc” – mondta a vezérigazgató.
Ha Japán megszüntetné a foglalkoztatottsági rést, a munkaereje több mint nyolcmillió fővel növekedhetne, a GDP pedig 15 százalékkal emelkedne – állapította meg Kathy Matsui, a Goldman Sachs befektetési bank stratégiai elemzője legutóbbi jelentésében, amely azzal foglalkozott, milyen szerepet játszottak a nők a japán gazdasági növekedésben 1999 óta.
Arra az ellenérvre, hogy nincs is ennyi munkahely az országban, Matsui az öregedő társadalommal válaszol: szerinte emiatt rövidesen több lehetősége lesz az új munkavállalóknak. Az idős népesség 2055-re meg fog duplázódni Japánban, a munkavállalók száma viszont megfeleződhet, és a születések száma is esik – figyelmeztet a kutató. (Arra sem Matsui, sem a BBC cikke nem tér ki, hogy az elemzők által optimálisnak tartott női foglalkoztatottság hogy befolyásolja majd a gyermekvállalási kedvet.)
Erős a hagyományos női szerepmodell
A munka világának nem csak bevonzani, hanem megtartani is nehéz a japán nőket. Hetven százalékuk otthagyja a munkahelyét az első gyermeke születése után, és nem is tér vissza a munkába. Kathy Matsui szerint néhányan úgy tartják: a japán nőknek a génjeibe van kódolva, hogy gyermekszülés után otthon maradjanak. A fiatal japán lányok számára azonban ma már többféle szerepmodellt kínál a környezetük, ezért az elemző úgy gondolja: valószínűleg inkább a gyermekmegőrzés és az ápolási szolgáltatások elégtelenek. A Goldman Sachs kutatási eredményei szerint a három év alatti gyerekek kevesebb, mint harmada tölti a napjait napköziotthonokban. Ez az arány sokkal kisebb, mint Dániában, ahol a gyerekek 63 százaléka, Franciaországban, ahol 43 százalékuk, vagy az Egyesült Államokban, ahol 40 százalékuk jár bölcsődébe.
Matsui szerint a kormányzatnak sikerült valamennyivel növelnie a lehetőségek számát, de még mindig nem tudnak elég gyereket befogadni ezek az intézmények. Az elemzőnek az a véleménye, hogy ebből adódik az ördögi kör: mivel nehéz kisgyermekes anyaként folytatni a munkát, továbbra sem alakul ki olyan szerepmodell, amit a fiatal nők követhetnének.
Jokohama polgármestere, Hajasi Fumiko maga is egyetért ebben: elmondása szerint a legnagyobb nehézség, amivel a karrierépítés során meg kellett küzdenie, a precedens hiánya volt. Politikusként azon dolgozik, hogy a következő generáció japán nőinek már ne kelljen szembesülniük ezzel a problémával.
