A budavári kiállítás amellett, hogy bemutatja a cattleya távoli leszármazottait, a színes, nagyvirágú cattleya-hibrideket és az orchideák világának többi képviselőjét, a Budavári Kertészetnek állít emléket.
A Budavári Palotát körülvevő kertet Hunyadi Mátyás hozta létre az olasz reneszánsz udvarok kertjeinek mintájára. A kert 1686-ban megsemmisült, majd a XVIII. század közepén épült újjá a palota Dunára néző homlokzata előtti teraszon. A XIX. század első éveiben József nádor szerzett érdemeket a kert fejlesztésében, azonban az 1849-es várostrom nagy károkat okozott. A pusztulást ismét az újjászületés követte: Ferenc József helyreállíttatta a kertet, és 1854-ben felépültek az első üvegházak is.
Az orchidea- (magyarul kosbor) és azáleagyűjtemény felfejlesztése Witzel Nándor nevéhez fűződik, vezetése alatt érte el a kertészet legszebb korszakát. A melegágyak és üvegházak összfelülete meghaladta a 4 ezer négyzetmétert.
Az orchidea a dualizmus idején a királyi reprezentáció egyik legfontosabb virágdísze volt, míg 1920 után a kereskedelmi jelentősége nőtt meg. A Várkertészet orchideabemutatója a két világháború között kertészeti kiállítások állandó és népszerű szereplője lett. A jelentős fajtagyűjtemény mellett keresztezésekkel is foglalkoztak, majd minden magyar nyelvű irodalom megemlíti a Blc. Budavár nevű hibridet, amelyet a budavári kertészetben hoztak létre.
