Az első világháborúban vetődött fel először a nők tevékenységének szüksége, ezért 14 vidéki városban női orvosi és betegápolói erővel betegmegfigyelő állomásokat hoztak létre. Hugonnai Vilma munkája követőkre talált, és sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek érvényesítette diplomáját a magyar egyetemen.
Hugonnai Vilma 18 éves korában feleségül ment egy földbirtokoshoz, Szilassy Györgyhöz, aki mint később kiderült nem volt megfelelő szellemi partnere a későbbi orvosnőnek. Hugonnai 1869-ben értesült arról, hogy Zürichben nők is felvételizhetnek egyetemre, de ehhez férje beleegyezése kellett, aki ugyan támogatta az ötletet, de anyagilag nem segítette, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1879. február 3-án megszerezte orvosi diplomáját, és az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott. 1880-ban tért vissza Magyarországra, de Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatásért felelős miniszter elutasította diplomaelismerési kérelmét, ezért Hugonnai szülésznői vizsgát tett.
Ebben az időben felbontotta házasságát Szilassyval és betegek sokaságát vállalta családja fenntartásának érdekében, valamint ebben az évben írta A nők munkaköre című tanulmányát, majd részt vett minden olyan szervezetben ami a nők egyenjogúságáért harcolt.
Az első diplomás nő
Elizabeth Blackwell 1849-ben szerzett orvosi diplomát Amerikában, így ő volt az első diplomás nő a világon. 1851-től egy New York-i kórházban dolgozott, ahol főként nőket és gyerekeket gyógyított. Az orvosi egyetem alatt angol és francia nyelvtanítással foglalkozott, később példaképként szolgált a nők előtt, ezért neki köszönhető az első New York-i női akadémia megalakulása.
Forrás: Wikipédia
1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyész és műegyetemi tanárhoz, akinek kérésére felhagyott szülésznői karrierjével és elméleti kérdésekkel foglalkozott, de ebben az időben sem hagyott fel diplomája érvényesítésével, ami már az egész női társadalom problémájává fokozódott. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők- és gyerekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdésére, és a nők képzésére összpontosult. Lelkes szervezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, és a nők szellemi képzésének.
1895-ben a királyi rendeletnek köszönhetően Magyarországon is elfogadták diplomáját, így hivatalosan is végezhetett magánygyakorlatot, aminek középpontjában a gyerekek és szegények voltak. Később az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanított gyermekvédelmet és -gondozást, betegápolást és ragályos betegségek ismereteket.
