A két záradék az Artemisia Auctions november 6-i árverésének tételei között szerepel, a dokumentumok értékét előzetesen 80-120 ezer euróra (23,75-35,6 millió forintos összegre) becsülik – írta csütörtöki számában a Le Figaro című lap.
A záradékok hiteles másolatát Montholon grófja, Napóleon szárnysegédje jegyezte le 1821. április 16-án Szent Ilona szigetén, nem sokkal az egykori császár május 5-én bekövetkezett halála előtt. Az iratokat az teszi különösen értékessé, hogy ezek az utolsó, még magánkézen lévő passzusai Napóleon testamentumának.
„Szeretném, ha a hamvaim a Szajna partján nyugodnának, az általam hőn szeretett francia nép közelében” – hangzik az első klauzula.
Napóleon a másodikban megnevezte végrendeletének végrehajtóit – Montholon mellett Bertrand és Marchand grófokat – és felosztotta Szent Ilonán lévő javait, így elkerülendő, hogy az ingóságokat zár alá vegyék – magyarázta az Artemisia aukciósház. A bútorokat, ékszereket, könyveket és egyéb tárgyakat Napóleon egyébiránt hű támogatóira és az anyjára hagyományozta.
Bonaparte Napóleon több példányt is írt végrendeletéből. Már nagyon gyenge volt, amikor megírta ezt a két záradékot, és szárnysegédjét kérte meg arra, hogy készítsen másolatot, mert attól tartott, hogy az angolok megsemmisítik az eredetit – mondta Pierre-Jean Chalencon, a Francia Napóleon Kör titkára.
Montholon ugyanolyan papírt, tintát és tollat használt, mint Napóleon, és több helyen is kézjegyével látta el a másolatot. Napóleon egyébiránt nem tévedett az angolokkal kapcsolatban, a britek ugyan megőrizték a korzikai végrendeletét, de csak évtizedek múltán adták át a franciáknak. (A végrendelet eredetije manapság a párizsi nemzeti levéltárban látható.)
A két záradék Montholon-féle másolata tehát hasznosnak bizonyult, mert Párizsba visszatérve Bertrand és Montholon bemutatta azt a Napóleon ügyeit intéző bankárnak, így végre tudták hajtani a testamentumban foglaltakat. A záradékokat Montholon gróf leszármazottai bocsátják áruba.
