A rehabilitáció a központi része az agyvérzés utáni helyreállítási folyamatnak. Segít a betegeknek visszanyerni az elveszett készségeiket és megtanulhatják, hogyan kompenzálják a helyrehozhatatlan károkat. A kezelés célja, hogy segítsen helyreállítani akkora függetlenséget, amekkora csak lehetséges. Azoknak az embereknek, akik nehezen beszélnek, a beszéd- és nyelvterápia elengedhetetlen. A beszédterápiát vezető logopédus ugyanúgy segítséget nyújthat azoknak a betegeknek, akiknek nyelési gondokkal is küzdenek.
Az izomgyengülés, akárcsak az egyensúlyproblémák, gyakorinak számítanak az agyvérzés után. Zavarhatják a gyaloglást és egyéb naponta végzendő tevékenységeket. A fizikai terápia hatékony módja annak, hogy az emberek visszanyerhessék az erejüket, egyensúlyukat és koordinációjukat. A képességek, hogy ismét képesek legyenek olyan finom mozdulatokra, mint például az evőeszközök használata, az írás vagy a gombolkozás további terápiák segítségével visszanyerhetők.
Gyakori, hogy az agyvérzést túlélő betegek és szeretteik számos intenzív érzelmet megtapasztalnak; a félelmet, haragot, aggodalmat és bánatot. Pszichológus vagy mentális egészségügyi tanácsadó nyújthat segítséget ilyen esetekben; stratégiát mutathat, hogyan lehet megbirkózni ezekkel az érzelmekkel. Ezen terapeuták ugyanakkor az esetlegesen kialakuló depresszió jeleit is figyelik, ami korántsem ritka az agyvérzésből felépülő emberek körében.
Az emberek, akik átestek agyvérzésen, vagy ministroke-on különféle lépéseket kell tenniük, hogy megakadályozzák a kiújulást: abba kell hagyniuk a dohányzást, mozogniuk kell, el kell érniük egy egészséges testsúlyt, korlátozniuk kell az alkohol- és sóbevitelt, egészségesebb étrend szerint kell étkezniük, több zöldséget, halat és magvakat fogyasztva.
Azoknak az embereknek pedig, akik hajlamosabbak az agyvérzésre az orvosok gyakran ajánlanak gyógyszereket, amik csökkenthetik az agyvérzés kialakulásának kockázatát. Ilyen gyógyszertípus az antivérlemezke gyógyszer, ami megakadályozza a vérlemezkék összetapadását, így közvetve a vérrögök kialakulását. A véralvadásgátló gyógyszerek segítenek kivédeni a stroke-ot a betegek egy hányadánál. Végül pedig, ha pedig magas vérnyomása van valakinek, annak a csökkentésére való gyógyszert ír fel az orvos.
Egyes esetekben az agyvérzés tünete egy beszűkült artéria carotis – azaz a nyaki verőér, ami a vért szállítja az agyba. Azok az emberek, akik átestek már enyhe stroke-on vagy TIA-n, ezen probléma miatt carotis endarterectomia (CEA) nevű műtétben részesülhetnek. Ez az eljárás eltávolítja a lepedéket az artériából és megakadályozza, hogy esetlegesen egy második stroke kialakulását.
Az orvosok bizonyos esetekben tudják kezelni nagy műtéti beavatkozás nélkül is az eltömődött carotist. Az eljárás, az úgynevezett angioplasztika. Lényege, hogy az érelzáródás pontos helyére egy katétert csúsztatnak, majd erre a területbe illesztik be a sztentet, ami egy helyben megmaradó hálószerű fémcső – ez tartja az artéria falát, így az nem zárul el.
A stroke-on átesett embereknek több mint fele lett képes újra gondoskodni magáról. Azok, akik időben gyógyszerhez jutottak, hamarosan teljesen felépültek. Azok, akik valamilyen módon fogyatékossá váltak, a terápiának köszönhetően gyakran újra megtanulják használni a bajos területet. Bár fennáll a veszélye egy második agyvérzésnek, ami általában erősebb, mint az első, de ez a kockázat az idő múlásával csökken.
