Richard Faulkner mindössze 19 éves volt, amikor a B–17-es bombázó, amellyel repült, összeütközött egy másik géppel. Mindenki meghalt, kivéve a fiatal törzsőrmestert, aki ejtőernyővel kiugrott, de ellenséges vonalak mögött találta magát. Végül sebesülten is sikerült kijutnia a nácik által ellenőrzött területről. Előbb egy helyi gazda bújtatta, majd a francia ellenállók segítettek neki. Huszonkilenc napot töltött ellenséges vonalak mögött, és amikor az őt Angliába szállító torpedóhajót megtámadták ellenséges repülők, Faulkner vette át a lelőtt tüzér helyét. A Bíborszívet mégsem fogadta el.
A kitüntetés sebesülési érdemérem, amelyet nemcsak a harcban megsebesült katonáknak, hanem posztumusz is odaítélnek a harcban elesetteknek vagy azoknak, akik belehalnak sebesüléseikbe. Faulkner egy évvel ezelőtt azonban rájött, hogy megbánta döntését, mert így nem lesz, ami emlékeztesse unokáit az ő katonai szolgálatára – mondta el menye. Mary Ellen Faulkner szerint apósa annak idején azért utasította vissza az érdemérmet, mert szörnyűnek találta, hogy őt kitüntetik, miközben társai meghaltak.
Miután a veterán megmásította döntését, az asszony az idős férfi körzetének kongresszusi képviselőjéhez, a demokrata párti Dan Maffeihez fordult segítségért. A politikus irodája megállapította, hogy Richard Faulkner még mindig jogosult a Bíborszívre, s a képviselő szombaton át is adta neki az egykori katona New York állambeli otthonában.
