Nem kell vérmes vadmacskának és csodanőnek lenni

Néhány gondolat arról, milyen nőnek lenni a férfiak mellett, gyermeket nevelve, dolgozva, egy nemzet tagjaként.

Valódi női sorsok tárultak fel a Nők a nagyvilágban parlamenti konferencia keretében, ahol a sztereotípiákon túllépve fogalmazták meg a felszólalók, hogy tapasztalataik alapján mit gondolnak a női létről, a nők küldetéséről, az előttük álló kihívásokról.

A nők életfeladata kapcsán, ahogy mindig, itt is a család volt a legfontosabb gondolati tényező. Ékes Ilona fideszes országgyűlési képviselő szavai szerint a nemzet mellett ez az emberi együttélés legfontosabb kerete. A nőknek ugyanakkor a hétköznapok névtelen szolgáiból mértékadó példává kell válniuk, hiszen ők a családi közösség tartóoszlopai, akik a legkétségbeejtőbb helyzetekben képesek szembenézni a bajokkal. Jókai Anna írónő úgy fogalmazott: bár ezt nem hangoztatjuk, a házasság munka, ahol férfi és nő közös feladata, hogy egymás sebeit begyógyítsák.

A férfi és nő kapcsolata egy természet adta viszony, amely értelmezési keretet ad az egyén számára, ez akkor is igaz, ha manapság sokan nem ezt vallják – ezt már Mátrai Márta háznagy asszony fogalmazta meg. Nádasdy Borbála grófnő erről úgy vélekedett: a nőket az egész világban nagyon sok támadás éri, manapság létezik egy olyan törekvés, amely arra irányul, hogy a nők vetkőzzenek ki női mivoltukból és a családok essenek szét. Hányatott gyermekkorára visszaemlékezve a grófnő megjegyezte, számára nem a nélkülözés, az üldöztetés volt a legnehezebb, hanem hogy a családja szétesett. Később már felnőttként arra törekedett, hogy ezt az elveszített alapot újra felépítse.

Nádasdy Borbála hangsúlyozta a helytállás és példamutatás fontosságát, amely éppúgy kötelessége a határokon innen élő nőknek, mint azoknak, akik akár távoli országokban élik mindennapjaikat. A Franciaországban élő írónő úgy látja: morális válság van a világban, ahol a nőket figyelmeztetni kell, hogy nők maradjanak, a férfiakat pedig arra, hogy valóban férfiak legyenek. Szerinte kell, hogy egy nőnek legyen hivatása, de emellett nőnek is kell maradnia.

Mátrai szerint a női lét csak látszat férfiak nélkül, miközben a nőknek meg kell tudniuk állni a saját lábukon, és bárhová származnak el a nagyvilágban, nagyanyáik, anyáik példáját követve kell helytállniuk. A nők ebben a küzdelemben sokszor rossz eszközöket választanak Jókai Anna szerint, férfias gesztusokkal próbálnak érvényesülni, de hiba, hogy a határozottság helyett az agresszivitást veszik át, miközben a férfiak némi érzékenység helyett hisztériázni kezdenek. Az írónő szerint nem ezt, hanem a jót kell egymástól átvenni, és egymás terhét kell hordozni, ahelyett hogy azzal foglalkoznánk, hogy a mi bajunkkal a másik nem törődik.

A női egyenjogúság Jókai Anna szerint egy zavaros ideológiává vált, sok nő azt képzeli, hogy a nőiség előjogot ad, pedig az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy különb vagyok a másiknál. Egy nőnek nem kell nyuszika módjára elbújni, de az sem megoldás, ha ötcentis műkörmökkel belemarkolunk a férfi tarkójába. A férfi és a nő egymásra van utalva, és nem rangbéli, hanem feladatbéli különbség van közöttük. Nádasdy Borbála megjegyezte: tenni kell róla, hogy a férfiak férfiaknak érezzék magukat és ne féljenek a nőktől. Ahogy Jókai Anna fogalmazott: a férfiak ne legyenek anyámasszony katonái.

A világ megőrzése alapvető női feladat, át kell adni a stafétabotot a fiataloknak, amelyhez hozzátartozik a gyermekvállalás – szögezte le Jókai. Mátrai ennek kapcsán úgy vélekedett: a gyermekvállalás az emberi élet kiteljesedésének csodálatos lehetősége, és a nőké az emberi élet teremtésének egyedüli joga. Jókai Anna kitért arra is, nincs egyenlőségjel egy olyan nő között, aki nem akar gyereket, és egy olyan között, akinek valamiért nem lehet.

Az anyaországból, határon túlról, Európából és Amerikából érkezett egybegyűltek előtt az írónő hangoztatta: mindannyian más sorsot éltek meg, más magyarnak lenni határon innen és túl. Ami összeköt, hogy magyarként jöttek a világra. Senki sem szenvedések nélkül éli az életét, a sikerek mellett terheinket is cipeljük magunkkal, nem kell csodanőnek mutatni magunkat, aki a karrier és a család frontján is kifogástalanul helytáll.

Nádasdy Borbála szerint közös felelősség, hogy a hazánkat ért támadások kapcsán tájékoztassuk a körülöttünk lévőket és bevezessük a kultúránkba. Úgy kell beszélni magyarságunkról, hogy másoknak legyen kedvük azt személyesen is megismerni. A nehézségek ellenére nem szabad félni a jövőtől. Ahogy azt több felszólaló elmondta: a nemzeti összetartozás érzését közvetíteni kell az utókor, a gyermekek számára, melyben a nőknek kulcsszerepe van.