Felfedezhető-e a vesebetegség már gyermekkorban, és ezek között mennyire gyakori az öröklött elváltozás? – erről kérdezte a Vesebetegseg.hu dr. Alföldy Ferenc professzort.
– Számos kérdést kapott már középkorú olvasóktól, akik arról érdeklődtek, hogy az újabban észlelt panaszaik, esetleg vesebetegségük vajon örökletes eredetű-e. Nem befolyásolja például a több évtizede folytatott életmód és a környezeti hatások annak eldöntését, hogy az adott kór szerzett-e, illetve örökölt?
– Számos vesebetegség nem örökletes, hanem szerzett, más részük pedig veleszületett, de nem örökletes. Azonban a sokcisztás (policisztás) vesebetegség egyik formája örökölhető – s amennyiben nem állna rendelkezésünkre az ultrahangos (UH-) vizsgálati módszer, akkor ez csak akkor derülne ki, amikor valaki már a veseelégtelenség felé közelít. A 70-es években, amikor még nem volt gyakorlat az UH-vizsgálat, gyakori volt, hogy a pácienseknél csak az 50-60. életévük körül ismertük fel – örökölt vesebetegségük miatti – veseelégtelenségüket.
– Létezik-e kifejezetten a vesebetegségekre irányuló szűrés csecsemő- vagy kisgyermekkorban?
– Erre nincs lehetőség. A policisztás vesét a szakemberek már a méhen belül, az UH-vizsgálat során észre szokták venni. Az egyéb jellegű vesebetegségekre azonban nem lehet szűrni, mint például az enzimelváltozások okozta, vérlebontási zavarokban tükröződő különleges vesebetegségek, vagy az Alport-szindróma (örökletes vesegyulladás). Ezek előfordulása ugyanakkor lényegesen ritkább, mint a hagyományos vérnyomás- vagy cukorbetegség, illetve az ismétlődő vesemedence-gyulladások okozta veseelégtelenség.
– Ez egyben azt is jelenti, hogy nem feltétlen derül ki gyermekkorban, hogy valaki vesebeteg?
– Igen, előfordul, hogy gyermekkorban még nem derül fény a vese elváltozására. A művesekezeléseken részt vevő betegek csak kis százaléka kerül policisztás vese miatt dialízisre. A döntő többség a magas vérnyomás, vagy a cukorbetegség okozta veseelégtelenség okán szorul ellátásra. A 60-70 éveseknél többnyire – a korral együtt járó – érelmeszesedés (és a magas vérnyomás együtt) a legfőbb kiváltó tényező. Ma már ritka, hogy a heveny vesegyulladás miatt valakinél veseelégtelenség alakul ki a későbbiekben. Az akut glomerulonephritis régebben (a 70-es években) elég gyakori volt, és ennek a végállomása szintén veseelégtelenség volt, viszonylag fiatalkorban.
– A policisztás vesénél kizárólag a művesekezelés jöhet szóba, vagy a transzplantáció is?
– Természetesen a veseátültetés a megfelelő megoldás – minden veseelégtelen beteget lehet transzplantálni. Vannak olyan veseelégtelenségek – az úgynevezett autoimmun betegségek –, amelyek immunológiai eredetűek, tehát amikor a szervezet a saját szövetei ellen termel valamilyen ellenanyagot, és ez tönkreteheti a vesét is. Ezek nem örökölhető betegségek, hanem kialakulnak – de hogy mitől, mikor és miért, ezt még nem tudjuk. A transzplantáció eredménye ezeknél általában nem olyan jó, mint a többi esetben, mert a beültetett vese ellen is kialakulnak ezek a bizonyos ellenanyagok.
Még több cikket olvashat a témában a Nemzeti Vese Program honlapján.
