A levelet egy kilencéves kislány írta és adta fel 1969-ben Lethbridge-ben és az onnét 214 kilométerre, Calgaryban élő nővérének szánta, de a borítékra csak testvére vezetéknevét és az utcanevet írta rá, még a házszám sem stimmelt, a városnevet pedig teljesen elhagyta.
Ennek ellenére a kanadai postának négy és fél évtized alatt sikerült felkutatnia az Anne Tingle nevű címzettet, sőt annak új, bár ugyancsak calgaryi címére kézbesítette is az annak idején 6 dollárcenttel bérmentesített küldeményt.
A posta sajnálkozását fejezte ki, amiért a mára kissé megsárgult küldemény meglehetősen viharvert állapotban ért célba, a „késésért” nem kért bocsánatot.
A levélben a húg, Esther megköszönte nővérének, hogy nála tölthette a nyarat. Mint Anne a kanadai médiának elmondta, épp megszületett második babája, és azért küldték hozzá húgát, hogy a segítségére legyen.
Egy kanadai lap kiszámolta, hogy a távolságot és az eltelt évtizedeket figyelembe véve a levél óránként 0,0005 kilométeres sebességgel haladt, amit csak azért nem lehet csigalassúságnak nevezni, mert még egy csiga is 96-szor gyorsabb ennél.
A kanadai posta decemberben bejelentette, hogy a csökkenő levélforgalomra tekintettel öt éven belül megszünteti a levélkézbesítést, megspórolva 8000 munkahelyet.
