Miközben a világ zsidósága egyik legfontosabb ünnepére, a pészahra készül, vasárnap a Ku-Klux-Klan egyik korábbi csoportfőnöke fegyveres támadást követett el két zsidó közösségi intézmény ellen. Jelenleg annyit lehet tudni, hogy a Kansas City elővárosában elkövetett gyilkosságok célpontja a helyi zsidó közösség volt, de a gyilkos golyók végül egy helyi metodista gyülekezet tagjainak életét oltották ki tragikus módon.
Heisler András hétfői közleményében így fogalmaz: „Ma este az egyiptomi kivonulásról, a fogságból való megszabadulásról emlékezünk. Az ünnep előtt kívánom, mindannyian hagyjuk azt a világot magunk mögött, ahol ártatlan embereknek kell származásuk, vallásuk miatt értelmetlenül meghalniuk. Esti imáinkban a vasárnapi esztelen támadás áldozataira is emlékezni fogunk.”
Pészah ünnepét a zsidóság a niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 22. napjáig tartja. A tavasz, a természet újjászületésének ünnepe, amikor az egyiptomi kivonulásra, a szolgaságból való szabadulásra is emlékeznek, a Gergely-naptár szerint idén április 14-én este kezdődik és április 22-ig tart.
Az ószövetségi Szentírásban Mózes második könyvében olvasható a történet: az elnyomatás, Mózes és Áron isteni küldetése, a fáraó kérlelhetetlensége, az Egyiptomot sújtó tíz csapás, majd a zsidók megmenekülése. A pészah (szó szerint: elkerülés) ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait.
A pészah a szabadság ünnepe is, mert ekkor engedték ki az egyiptomi szolgaságból Izrael gyermekeit. A pészah harmadik jelentése: a kovásztalan kenyér ünnepe. A kovász nélküli tésztaféleség, a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül) egyfajta lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostya. A magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet fejükön a nap szárított meg. Mivel a pészah tavaszra esik, így a tavasz ünnepe is, s az ünneplés után volt az első termések áldozat utáni bemutatása a szentélyben.
Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. Ennek az az oka, hogy annak idején az Izraelben élő zsidók füst- és tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét. Ezt azonban ellenségeik hamis jelekkel igyekeztek megzavarni, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. Idővel aztán már a diaszpórában is pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.
Az ünnep a széderestével kezdődik. A széder héber szó, magyar jelentése rend, és azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik: egyfajta szeretetvendégség, ahol dramatizálva felidézik a kivonulás történetét (Haggáda). A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. (Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította. Ennek eseményét a katolikus szertartásokban is felolvassák a húsvéti ünnep vigíliáján.) A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.
Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, úgynevezett pészahi edényben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre egész külön konyhát tartanak fenn. Pészahra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek.
A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett, majd a II. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztását 325-ben a niceai zsinat végezte el. Magyarországon, Erdélyben a XVI. században jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete, akik megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet „pogácsás ünnepnek” neveztek, s megülték a széderestet is.
