Ima az élethez: így festünk tojást

Minden tojásfestés egy ima. Mit jelent a piros, a sárga és a zöld szín? Mit üzenünk a motívumokkal?

Bodzafába beleillesztett, tölcsér formájú, kis sárgaréz tekercs, úgynevezett íróka segítségével rajzoltak motívumokat a tojásra. Volt, amikor a tölcsér formába kemény viaszt tettek, azt megmelegítették a gyertyalángban, úgy olvasztották fel a viaszt, majd rajzoltak vele a tojásra. De használták úgy is, hogy a felmelegített viaszba mártották bele az írókát, majd azzal rajzolták meg a motívumot. Az írókázás mellett karcolással is nyertek mintákat. Minden mesterségnek volt egyfajta ügyességi mérője, egyfajta mesterségbizonyító műveletként kezdett kovácsok körében elterjedni a tojáspatkolás. Az úgynevezett berzselési technika azt jelentette, hogy valamilyen vékony szövésű anyagot tettek a tojás felszínére, alá pedig valamilyen növényt, majd így tették a különböző növényekből nyert színező folyadékba. A tojáson így nagyon szépen rajta maradt a növény rajza. Kalocsa vidékén pedig pingálták a tojást.

A motívumrendszert tekintve a különböző tájegységekre jellemző, speciális jegyeket lehet elkülöníteni. Ezt mutatja a következő grafika is. A tojásokon fellelhető motívumrendszer párhuzamosan fejlődött a népviselettel és a bútorokon található szimbólumrendszerrel. A grafikán bemutatott négyes osztás például az Árpád-kori pénzérméken is visszaköszön, a négy égtájat és a négy őselemet szimbolizálva.

A falvakban a mai napig őrzik tojásfestést, és a húsvét hétfői locsolás szokását: a fiúk bandákba verődve hajnalban indulnak a lányokhoz. Sajnos a városokban ezek a szokások kihalófélben vannak, különösen a tojásfestésé. Gunszt Andrea véleménye szerint ez azért van így, mert a városban élők nem tudnak annyira befelé fordulni, elmélyedni, illetve nincsenek meg azok a közösségek, amelyek ehhez elengedhetetlenek lennének. Ahogy Andrásfalvy Bertalan mondta: „A mai ember azért beteg, mert nincs mellette közösség.”

Ma már jóval egyszerűbb – jobb esetben – elmenni, és a piacon megvenni a kézműves tojást, vagy – rosszabb esetben – egyszerű matricát nyomni a tojásra, mint megfesteni. „A mai ember mindent próbál leegyszerűsíteni, ezáltal saját magát fosztja meg az örömtől. Minden tojásfestés egy fohász, egy ima. Miközben festem a jókívánságokat szimbolizáló motívumokat a tojásra, arra gondolok, annak üzenek, akinek adni fogom” – hangsúlyozta Gunszt Andrea. Mint elmondta: a pedagógusoknak óriási szerepük van a hagyomány megőrzésében: ha beviszem a gyerekeknek megmutatni az írókát, és tojást festek velük, biztos, hogy a gyereket meg fogja érinteni, azon keresztül pedig a családot is, mivel haza fogja vinni, otthon is ki akarja majd próbálni.