Az aranykötésű kiadvány tartalmazza a Biblia Jakab király-féle angol nyelvű változatának mind az 1245 oldalát és 773 746 szavát. A szent könyv különleges kiadását az Apollo 14 misszió vitte magával 1971-ben. Az égitesten az Antares holdjáróban járt 1971-ben.
Az árverésre váró darab egyike annak az ismert tizenkét teljes példánynak, amelyhez jár egy Ed Mitchell asztronauta által 2000-ben aláírt hitelesítő tanúsítvány.
Az ötlet, hogy a Biblia eljusson a Holdra, az Apollo 1 küldetés három tagjának halála után született. A három űrhajós 1967. január 27-én a kilövéskor keletkezett tűzben lelte halálát. A szerencsétlenség előtt egyikük, Edward White II. egy újságírónak azt mondta, reméli, hogy egy napon majd magával viheti a Bibliát a Holdra.
A személyes tárgyakra vonatkozó súlykorlátozások miatt olyan kötetre volt szükség, amely elég kicsi és könnyű ahhoz, hogy magukkal vigyék az asztronauták, emellett megfelel az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Apollo űrhajókra vonatkozó előírásainak a szállításról. Végül a mikrofilm-technológia lehetővé tette ennek megvalósulását.
Az Apollo 12 holdmoduljának pilótája, Alan Bean beleegyezett, hogy magával visz egy mikrofilmbibliát, egy hiba miatt azonban a könyv a parancsnoki modulban maradt, így csak keringett az égitest körül, de nem járt rajta.
Az 1967-es tragédiát követően alakult Apollo Imaliga (Apollo Prayer League) ezek után számos példányt vásárolt a mikrofilmbibliából, ezek közül 512-őt becsomagoltak az Apollo 13 küldetésre. Az elhíresült misszió során bekövetkezett fedélzeti robbanás miatt a szentírás akkor sem jutott el a Holdra, csak megkerülte azt.
A sikert végül az Apollo 14 hozta meg. Az imaligát vezető, akkor már nyugalmazott John Maxwell Stout lelkész, a NASA tudósa nem bízta a véletlenre a sikert, 200 mikrofilmbiblia a parancsnoki modulban, 100 pedig a holdjáróban utazott. Utóbbi pilótája, Ed Mitchell 1971. február 5-én szállt le az Antaresszel a Holdon, és ezzel a Szentírás eljutott a Föld égi kísérőjének felszínére. A mikrofilmbibliákat a visszatérés után sorszámozták, támogatóknak vagy az imaliga tagjainak ajándékozták, sokat közülük „lapokra” szedtek, hogy mindenkinek jusson belőle. Mitchell és Stout 2000-ben adott ki tanúsítványt az apostolokként emlegetett 12 teljes példányhoz, amelyek közül most a 14-10-es sorszámú darab kerül kalapács alá.
