Bár a nyolcvanas évekre már kétmillió nő dolgozott, a bérük mégsem érte el a férfiakét. Az emancipáció a Kádár-rendszer utópisztikus célkitűzése volt, de soha nem tudták véghezvinni, pusztán statisztikai alapon próbáltak javítani a helyzeten.
A gyes 1967-es bevezetése megváltoztatta a nők helyzetét. A hároméves szülési szabadság jó hatással volt a nők önértékelésére és munkaerő-piaci helyzetére is.
A szocializmus korai időszakában előfordult, hogy egy rossz házasságban élő nő a párttitkárnak panaszkodott, hogy a férje csalja és iszik, a férj pártfegyelmit kapott. A válások száma a hetvenes évekre nőtt meg ugrásszerűen, de az abortuszt már 1956-tól, a Ratkó-törvény feloldásától engedélyezték.
A női sofőrök a BKV-nál nem vezethettek csuklós buszt, nem túlórázhattak, és nem kerülhettek a forgalmasabb vonalakra. A Kádár-korszak negyven éve alatt 25-30 százalék volt a (kvóta) nők aránya a parlamentben, ma a kilenc százalékot sem éri el. Ezzel az utolsók között vagyunk Európában.
A választ a Hír TV Retrográd című műsorának ismétlése adja, amiben Tóth Eszter Zsófia történész, levéltáros és
Pető Andrea történész, egyetemi docens beszél a témáról.
