A tárca közleménye szerint az országban eddig felállított 32 légkondicionált helyiségben, amelyet késleltetett vészjelzővel, egy inkubátorral és egy babaággyal szereltek fel, június közepéig 1400 kisgyermeket helyeztek el.
A minisztérium beszámolójából arra következtetni, hogy a gyerekek általában betegek voltak, sokan közülük súlyos fogyatékkal jöttek a világra. A legidősebb gyermek, akiről lemondtak a szülei, 12 éves volt.
Az első ilyen inkubátorpontot 2011 júniusában Hopej tartomány székhelyén, Sicsiacsuangban nyitották meg, itt azóta több mint 180 csecsemőt helyeztek el. Korábban a városi árvaház bejárata előtt 2009–2010-ben csaknem kétszázat hagytak ott, a babák csaknem fele később meghalt.
A minisztérium illetékese szerint, akit a Hszinhua hírügynökség idéz, a babamentő létesítményeknek fontos szerepük van az elhagyott gyerekek életének alakulásában. A szakemberek most a tapasztalatokat gyűjtik össze, mielőtt a babamentés rendszerét országos gyakorlattá tennék.
Az illetékesek hangsúlyozzák, tisztában vannak vele, hogy a gyermekek számára a legbiztonságosabb menedék a család, a szóban forgó lehetőség csak egy utolsó esélyt jelent ott, ahol nem találnak jobb megoldást.
A helyi médiában legutóbb március közepén vert fel nagy port, hogy a dél-kínai Kantonban a babamentő megnyitása óta eltelt másfél hónap során naponta átlagosan öt csecsemőt helyeztek el, s ezért az ott hagyott gyermekekről gondoskodó intézmény kénytelen volt a babamentőt ideiglenesen bezárni. Az intézmény vezetője akkor azt nyilatkozta, hogy a rekordforgalomra, 262 beteg gyerek befogadására és ellátására nem voltak felkészülve.
A babamentő inkubátorok kihelyezése élénk vitát váltott ki a közvéleményben és szakmai körökben egyaránt: sokan azzal érveltek, hogy bizonyos fokig a csecsemők elhagyására ösztönzik a szülőket. A szakemberek viszont úgy vélték, összességében „több a hasznuk, mint amennyi kárt okoznak”.
