„Az első »golyóvonat« üzembe helyezésekor az volt az érzésünk, hogy vége a nehéz időknek, és Japánban látványos átalakulás történik” – emlékezett vissza a 73 éves Araki Fumihiro vasútmérnök, az összes vonattípus avatott ismerője.
A Hikari (fény) nevű első szerelvényt mintegy két évtizeddel a második világháború után, 1964. október 1-én avatták fel Tokióban, Hirohito császár jelenlétében. Az ünnepség csak kilenc nappal előzte meg az 1964-es tokiói olimpia megnyitóját.
Japán néhány hétre a világ figyelmének központjába került, Tokió pedig a japán műszaki tudás kirakatává vált. A nagy sebességű vasúton túl most először közvetítette színesben és világszerte a televízió az olimpiai játékokat, elkészült a háború után gyártott első polgári célú japán repülőgép, az YS–11 és egyre jelentősebbek lettek a csúcstechnológiában az olyan japán vállalatok, mint a Sony vagy a Matsushita (a mai Panasonic).
Az olimpia előtt mindenképpen be kellett fejezni az építkezést: a 66 alagutat és 96 hidat. A vasút – hála a japánok célratörő eltökéltségének – el is készült időre.
„A sinkanszen, amely akkor a világ leggyorsabb vonata volt, reményt adott a lakosságnak” – mondta Araki Fumihiro, aki egyben a vasúti múzeum igazgatóhelyettese.
Az új vonattal 210 kilométeres óránkénti sebességgel két és fél óra alatt el lehetett jutni Tokióból Oszakába. „Álom szuperexpressznek nevezték el, és ez igaz is volt.”
„A lakosságnak és az iparágaknak Tokióba koncentrálásával a sinkanszen hozzájárult Japán gazdasági versenyképességének javulásához” – hangsúlyozta Itazaki Oszuke, az SMBC Nikko Securities elemzője.
A sebesvonat megkönnyítette az üzletemberek utazásait és könnyen megközelíthetővé tette az idegenforgalmi nevezetességeket, közöttük az egykori fővárost, az Oszaka közelében fekvő Kiotót. A vonaton való utazás is Japán felfedezésének része lett, annál is inkább, mert a vonat elhalad a japánok szent hegye, a Fudzsi közelében.
A legújabb sinkanszen vonat kacsacsőrre emlékeztető futurista aerodinamikus formájával 320 kilométeres óránkénti csúcssebességgel szeli át az országot, a vágányok Honsú szigetére és Kjúsúra is kiterjedtek.
Tokió és Oszaka között napi több mint 200 szerelvény közlekedik mindkét irányba, évi átlagos késésük mindössze 30 másodperc.
„Az elsődleges cél minden bizonnyal az utazási idő lerövidítése, de élményt kíván nyújtani a utazóknak is” – mondta Araki Fumihiro. Ezt az utóbbi célt számos kényelmi megoldás, lábfürdő, arcfestőszalonok, dohányosoknak fenntartott helyiségek és luxus-mellékhelyiségek is szolgálják.
Ötven év alatt a sinkanszen utasok milliárdjait szállította, egyetlen baleset nélkül. Pontosabban először a 2004. évi niigatai földrengéskor csúszott le a sínről megálláskor. Évente 324 millióan utaznak a nagy sebességű vasút hálózatán.
A félévszázados jubileum ünnepségeivel egy időben kezdődik meg a legújabb lebegő mágnesvasút vágányainak építése. A vonat sebessége meghaladja majd az 500 kilométer/órát. Tokió és Oszaka között közlekedik majd 2045-től, szinte egyenes nyomtávon, a pálya 85 százaléka alagútban halad majd. Első szakaszát – Tokió és a félúton fekvő Nagoja között – a tervek szerint 2027-ben helyezik üzembe.
