A hátfájás milliárdokat érint és több millió embert tesz bénává. Ma már olyan gyakran operálják az orvosok a gerincet, mint eddig előtte sohasem, ennek ellenére mégsem kisebb a számuk a hátfájásban szenvedőknek. A Focus.de annak járt utána, hogy miért olyan hiányos a terápia és hogy mire kell figyelniük az érintetteknek.
Az 1980-as évek közepén Omán egy abszolút fejlődő ország volt. Ömlött az olaj, és a pénz is az államkasszába. A kormányzat rengeteg pénzt invesztált új klinikák létrehozásába, és az országba csábította Gordon Waddell svéd származású, híres ortopéd szakorvost.
2013-ban a BNO M54 „Hátfájdalom” kódjához tartozó
táppénzes napok száma: 1 121 145 nap,
táppénzes esetek száma: 42 795 eset,
kifizetett összeg: 2937 millió Ft.
(Forrás: KSH)
Egy ománi lakos például derékbecsípődéssel kereste fel Waddell újonnan nyílt rendelőjét. „Azzal az ötlettel, hogy kiírassák magukat betegszabadságra, senki sem jött” – emlékezik vissza az ortopéd szakorvos.
Derékfájdalomban a szegényebb országokban sem szenvednek ritkábban, mint az iparilag fejlettebbekben, csak ott az emberek egészen máshogy kezelik ezt a problémát. „Az alkalmi hátfájás az élet természetes velejárója” – mondta Jean-François Chenot, a greifswaldi általános orvostudományi egyetem igazgatója. Egy ausztrál kampány a hátfájást az egészség egy lehetséges variációjaként tüntette fel, mintha a legtöbb esetben a hátfájás nem betegség volna, hanem rossz közérzet csupán – mondta Chenot.
Egy felmérés szerint a németek kétszer olyan gyakran panaszkodnak hátfájásra, mint például a britek. A nátha után a hátfájás a második leggyakoribb oka az orvos felkeresésének. Németországban a derékfájás minden évben borzasztó sok, 50 milliárd eurót emészt fel a költségvetésből, aminek a fele sem fedezi a páciensekről való gondoskodást. Csak a munkából való kimaradás több mint 40 millióba kerül: átlagosan 18 napot követően megy vissza dolgozni a hátfájásban szenvedő páciens.
Ma Németországban annyi gerincbetegséget diagnosztizálnak, és annyi terápiát és műtétet alkalmaznak a kezelésére, mint korábban sohasem, ennek ellenére mégsem kisebb a betegségben szenvedők száma.
„Drága terápiákat és kísérleteket végzünk rengeteg olyan emberen, akiknek bosszantó, ám ártalmatlan hátfájása van, ugyanakkor kiesnek a rendszerből azok, akiknek erre valóban szükségük lenne krónikus hátfájásuk miatt.”
A németek 80 százaléka legalább egyszer szenved derékbántalmakban élete során. Ez lehet sportsérülés, becsípődés vagy akár porckorongsérv. Ezek a tipikus hátfájások felléphetnek egy betegség vagy egy testi elváltozás következtében.
A fájdalom tünetei mögött azonnal meg kell vizsgálni a valódi okokat. Ez különösen érvényes arra az esetre, ha a fájdalom egy másik testrészre sugárzik át, bénulás vagy csontritkulás előjeleit mutatva.
Lényegesen gyakrabban találkoznak az orvosok nem akut hátfájással – aminek nincsen egyértelmű kiváltó oka – szenvedő pácienssel. Ha négy héten belül a hátfájás elmúlik, ha az ember pihen, akkor nincs ok az aggodalomra – mondta Marcus Schiltenwolf, a heidelbergi egyetemi klinika konzervatív ortopédiájának vezetője.
Az orvosok számára itt kezdődik az orvosi trükk – mondta Michael Pfingsten, a göttingeni orvosi egyetem vezető pszichológusa. Az orvosoknak komolyan kell venniük az akut hátfájást, de nem szabad túldramatizálni sem.
A fájdalom a test egy fontos jelzése, hogy valamit meg kell változtatni a mindennapi életben: kevesebb stressz, több testmozgás. Ellenkező esetben katasztrofális ördögi kör következik be: a fájdalom krónikussá válhat.
Bár az orvosok előszeretettel nyúlnak a szikéhez, a műtét nem mindig csodaszer, legalább annyira hatékonyak lehetnek az olyan konzervatív terápiák, mint a gyógytorna és a fájdalomcsillapítók. Sok esetben nagyon sokat segít a test öngyógyító ereje, csak ebben az esetben több időt vesz igénybe a gyógyulási folyamat, amit a legtöbb páciens nem tud kivárni.
