Vízkereszt: ne felejtsük el értékes népszokásainkat!

Rengeteg hagyomány kapcsolódik vízkereszt napjához, melyekről művelődéstörténésszel beszélgettünk.

Vízkereszt ünnepe 1800-1700 évre tekint vissza: Keleten, Egyiptomban, Szíriában és Kis-Ázsiában ünnepelték először, később a nyugati egyház is átvette. Mind a nyugati (latin eredetű katolikus), mind a keleti (ortodox, pravoszláv, görög) egyházban egy napon, január 6-án tartják – mondta el az mno.hu-nak dr. Medgyesy S. Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának adjunktusa. Ezen a napon – idézve a liturgiát – „Hármas csodajellel ékes szent ünnepnapot ülünk”: az egyik, amikor a Máté evangélium (Mt 2,1–12) szerinti napkeleti bölcsek – Háromkirályok – Heródes királynál tett látogatását követően a csillagot követve Betlehembe érkeztek adományaikkal (arany, tömjén, mirha) imádni a gyermek Jézust. Az irodalmi és a népi hagyomány királyoknak tartja e mágusokat, és nevet is ad nekik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Mint azt a művelődéstörténész kifejtette: a második, amire vízkereszt napján emlékezünk, nem más, mint Jézus Krisztus megkeresztelkedése a Jordán vizében (Mt 3,13–17). Ennek az emlékére tartják a vízszentelést, innen származik az ünnep neve is. Január 6-ának harmadik tartalma a kánai menyegző: Kána városához kötődik Jézus Krisztus első csodatétele, amikor is az esküvőt követő lakodalomban hat korsó vizet borrá változtatott (Jn 2,1–12). Az ünnep három tartalmát összefoglaló néven epifániának nevezzük, ami Urunk megjelenését, a világ előtt való kinyilvánulását jelenti.

A legtöbb néphagyomány a Háromkirályokhoz kötődik. Január 6-ra virradó éjjel a 11–12. századi hazai székesegyházakban (erre Győrből van szép példánk), a virrasztó zsolozsmában előadtak egy liturgikus játékot, amiben megjelenítették a vízkereszti történetet, a bölcsek Krisztus előtti hódolását. Ezt a gregorián dallamon énekelt, mindegy 15 perces liturgikus drámát csillagjátéknak, latinul Tractus Stellae-nek nevezik. Ennek a liturgikus darabnak a továbbéltetett formái voltak az 1600–1700-as években az iskolai színpadon – Magyarországon a barokk korban a színházat az iskolák jelentették – diákok által előadott vízkereszti játékok. Az egyik legszebb ilyen darabunk Székesfehérvárról való 1767-ből. A Kilián István színház- és drámatörténész munkássága nyomán ismeretes, A három szent királyok utazása című előadás már nem latin, hanem magyar nyelvű iskoladráma, amely ugyanezt a bibliai történetet jelenítette meg – emelte ki az egyetemi tanár.

1. Háromkirályok napját, Országunk egy istápját,
Dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel,  
Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt!

2. Heródes őt üldözé, a bölcsek meg tisztelék,
Arany, tömjén, mirhával, a szív imádásával,  
Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt!

3. Hol van zsidók királya, mert megjelent csillaga,
Betlehembe’ találják, kis Jézust körülállják,
Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt!

4. Királyok ajándékát, aranyat, tömjént, mirhát,
Vigyünk mi is Urunknak, ártatlan Jézusunknak!
Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt!

5. Kérjük a szép Szűzanyát, kérje értünk Szent Fiát,
Hogy bennünket megtartson, ellenségünk ne ártson!
Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt!

(a vízkereszti csillagjárás 17. századból származó éneke
a vasi Perenye hagyománya szerint)

A Háromkirályokra való emlékezés harmadik, népi mozzanata az úgynevezett vízkereszti csillagozás, más néven háromkirályjárás. Dunántúl, Palócföld és az Alföld falvaiban és kisvárosaiban tizenéves diákok beöltöztek a Háromkirálynak, egyiküket, a szerecsenkirályt jól befestették feketére, mellettük ment Heródes – így jártak házról házra, és egy kis színdarabot adtak elő, amiben a betlehemi imádást jelenítették meg. „Dicsérjük énekkel, vigadozó versekkel, szép jelen, szép csillag, szép napunk támad” – ennek a 17. századi népéneknek a refrénjéből származik e népszokás másik neve: szépjelenjárás. A művelődéstörténész elmondása szerint a szokásnak nagyon kedves mozzanata volt, hogy a diákok kiugrató csillagot vittek magukkal, és a refrén énekelésekor kiugratták a gyertyákkal megvilágított, a betlehemit szimbolizáló csillagot.

Mivel Gáspár, Menyhért és Boldizsár hosszú utat tett meg Betlehemig, ezért a Háromkirály az úton járóknak, zarándokoknak és a turistáknak is védőszentje. Köln városának híres, gótikus dómja őrzi a bibliai Háromkirályok ereklyéjét. Gáspár, Menyhért és Boldizsár nemcsak az úton lévőknek, hanem az őket vendégül látó fogadóknak, csárdáknak, éttermeknek is égi védője lett. Ebből a hagyományból eredően régi történeti forrásainkban Magyar király, Három király, Magyar Korona, Angol királynő néven is vannak fogadóink. A Háromkirály ezenkívül a takácsok védőszentje is volt, mivel ők készítették ugyanis a jó prémeket, a vastag, meleg ruhákat.

Az ünnep második tartalma Jézus Krisztus keresztsége, ezért mind a keleti, mind a nyugati egyház ezen az ünnepen vizet szentel. A szentelt vizet hazavitték és szentelményként használták: régebben szentelt vízzel meghintették a házat, a csecsemőt, a menyasszonyt és a vőlegényt az esküvőre indulás előtt, a Boldogasszony ágyát, ahol az édesanya a gyermekét szülte a tisztaszobában, továbbá az újszülött borjút, a kiscsibét, hogy egészséges legyen egész életében. Áldást kértek Istentől a szentelt vízzel, emellett a gonosz távol tartójának tartották. A halottvirrasztóban is szentelt vizet tettek az elhunyt mellé. A vízszentelés a templomban vagy a folyóparton zajlott, emellett krétát is szenteltek ezen a jeles napon. A szentelt krétával ekkor történt a házmegáldás: az illetékes pap a kántorral, a tanítóval és a ministránsokkal sorra járta a házakat és megáldotta az emberi hajlékokat. Idén a házszentelésnél ez kerül az ajtófélfára: 20+G+M+B+15, vagyis Gáspár, Menyhért, Boldizsár 2015.

Az ünnep harmadik misztériuma a kánai menyegző. A vízkereszt ünnepével kezdődő és húshagyókeddig (idén február 17-ig) tartó farsang idején – a kánai menyegzőre való tekintettel – tartották az esküvőket és az azt követő, a legalább három napig tartó lakodalmakat, amelyeknek gyönyörű népi szertartásrendje volt. Ezért farsang vasárnapjait az 1526-ban papírra vetett Érdy-kódex menyegzős vasárnapoknak hívja.

Ma már sajnos kevésbé van a köztudatban vízkereszt ünnepe. Az ókeresztény időszakban előbb (a 2–3. században) ünnepelték vízkeresztet, mint karácsonyt, a középkorban a karácsonnyal egyenrangú ünnepnek számított. Krisztus az egész világ előtt jelenik meg, a Háromkirályok látogatása is ezt jelképezi, kár, hogy kevésbé van benn a köztudatban, de értékes szokásai még sok helyütt élnek vagy most élednek újjá – emelte ki Medgyesy S. Norbert. Vannak még olyan iskolák, főleg a (nép)zeneiek, ahol a diákok és a meglátogatott tanárok és családok örömére megtartják a háromkirályjárást a kiugrató csillaggal. A házszentelő és vízszentelő ugyancsak minden korban és minden embernek áldást hoz. A középkori Tractus Stellae, például a gödöllői premontrei gimnázium és egyházzenei szakközépiskola rendjének szerves része. A palócföldi Rimócon még ma is a klasszikus módon ünneplik meg a helybeliek a kánai menyegző szokását, amely összefügg január 23-ával, ami a régi naptárban Szűz Mária és Szent József eljegyzésének ünnepe volt. Hosszú-hosszú énekekkel (legendaballadákkal), rózsafüzérekkel elevenítik meg ezt az eljegyzést, hajnalig tartó mulatsággal, tánccal és koccintással zárva ezt az előénekesek által vezetett, barokk eredetű, igazi népi szertartást.

Karácsony ünnepköre nemcsak december 24–25–26-ra koncentrálódik, hanem – a fentiek értelmében – heteken keresztül ünnepelhető ma is. Úgy, mint kétezer esztendőn keresztül, teológiai tartalommal tölthetjük meg az újévet, vízkeresztet, és a Fény, Krisztus születésével és megjelenésével együtt örülhetünk az egyre hosszabbodó nappaloknak is.