Mikor valakit demenciával diagnosztizálnak, az általában elég sokkoló az egész család számára. A következőkben néhány apró változtatást javaslunk, amellyel elviselhetőbbé és könnyebbé tehető az élet a demenciás betegek számára. Elsőként például ajánlott a gyenge vagy közepesen erős izzókat nagyobb teljesítményűre cserélni, hiszen a megfelelő fények ugyanolyan fontosak lehetnek egy demenciás betegnek, mint másnak a gyógyszerek.
Hetvenöt éves korukra a legtöbbeknek négyszer annyi fényre vagy szükségük ahhoz, hogy jól lássanak, mint húszéves korukban. Bár a fény erőssége nem befolyásolja azt, hogy milyen gyorsasággal zsugorodik az agy, de a szellemi leépülés egyéb tüneteinek súlyosságát csökkentheti. Azáltal ugyanis, hogy a beteg könnyebben tudja azonosítani a körülötte lévő tárgyakat csökken a zavartsága. Ha csak lehet, a természetes fényt is be kell engedni a lakásba, érdemes mindig elhúzni a függönyt. A test biológiai óráját működtető melatonin hormonból idővel kevesebb termelődik, emiatt is frusztráltak gyakran az idősek, nem tudják, hogy épp milyen napszak van. Ezen segíthet például a természetesen beáramló fény. A testmozgást sem szabad elhanyagolni, a nappalokat, ha csak lehet valamilyen aktív tevékenységgel kell tölteni, például kertészkedéssel, mert ez segítheti az éjszakai, pihentető alvást is.
A demenciás embereknek sok problémát okozhatnak a tükrök, hiszen sokkoló lehet, amikor nem ismerik fel benne saját magukat. Előfordul, hogy azt várják, olyan lesz a tükörképük, mint húsz évvel korábban, ami komoly zavartságok kelthet. Egy otthonban dolgozó ápoló például arról számolt be, hogy mikor a mosdóba kísért egy idős hölgyet, a helyiségbe belépve a nő izgatott lett, visított és kiabált, úgy hitte az ördög van odabent. Amikor aztán eltávolították a mosdó feletti tükröt, a nő megnyugodott, és idővel ismét a megszokott módon használta a fürdőszobát. Az első ilyen jellegű probléma után érdemes eltávolítani a lakásból az összes tükröt azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.
A zajos környezet növeli a demenciában szenvedő betegek szorongásos állapotát, hiszen a nélkül is épp elég nehéz számukra a koncentráció, a folyamatos, zavaró háttérzaj csak fokozza. Éppen ezért fontos arra is figyelni, hogy ha senki sem nézi a tévét vagy hallgatja a rádiót, akkor ezeket a készülékeket inkább kapcsoljuk ki. A lakástextíliák, szőnyegek abban segíthetnek, hogy kiküszöböljék az olyan mindennapi zajokat, mint a szék kihúzása, az evőeszközök csörömpölése, vagy a padlóra leejtett tárgyak erős hangja. Az élénk, vibráló mintás tapéták optikai illúziókat okozhatnak, ezért érdemes a lakást egyszerű, visszafogott módon berendezni.
Időnként minden betegnek el kell látogatnia a háziorvoshoz, vagy bármely más egészségügyi intézménybe, mégis ha csak lehet, érdemes kerülni a kórházakat. Ezek a létesítmények ugyanis kifejezetten negatívan befolyásolhatják a demenciás beteg állapotát. Természetesen előfordulnak esetek, amikor szükséges a kórházi ellátás, de az idős, szellemileg leépül emberek egy idegen környezetben gyakran elindulnak a lejtőn és nincs megállás, gyorsan, és sokat romolhat az állapotuk. Kutatások kimutatták, hogy egy demenciás beteg általában több időt tölt a kórházban, mint más, klinikai kezelés alatt álló páciens. Gyakran kevesebb fájdalomcsillapítót kapnak, a kontrollálatlan fájdalom pedig delíriumot okozhat, melynek végzetes következményei lehetnek. Túlságosan gyakran felejtik el az étkezési időket is. Egy angliai nő például arról számolt be, hogy férje napokig éhezett, mivel véletlenül ott felejtették a „szájon át nem táplálható” táblát az ágya fölött. „Folyamatosan mondogatta, hogy éhes, de nem törődtek vele, mert úgy gondolták, ez az ismétlés a szellemi leépülés egyik tünete” – mondta a nő.
