Pénzügyi alapismereteket rejt a Biblia

Haszontalan volna, ha csak egy ősrégi szöveg lenne; Illéssy János közgazdásszal eredünk a Szentírás pénzügyi „üzenetei” nyomába.

„Méltó a munkás a maga bérére” (Máté evangéliuma, 10. fejezet, Pál Timóteushoz írt levele, 5. fejezet)

„Sokan kétfajta tanítást tulajdonítanak az evangéliumnak. Az egyik szerint Isten emberének szegénynek kell lennie, a másik »a gazdagság evangéliuma«, hogy ha megtérsz, egyből gazdag is leszel. Hiszem, mindkettő téves. Szerintem a hűség evangéliuma, a helyes sáfárkodásé a megfelelő értelmezés. Isten az, aki ad mindent, ő »a tulajdonos«. Van, akinek többet, van, kinek kevesebbet – a fontos, hogy mennyire vagyunk hűek a ránk bízottakkal. Természetesen megvannak a földi elöljáróink az életben, de úgy kell dolgoznunk, mintha az Istennek dolgoznánk. Ami igazából így is van.”

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek könyve, 21. fejezet)

„Ahogy láthatjuk, nem az számít, hogy sokat keresünk vagy keveset, hanem hogy mennyire vagyunk hűek vele, vagy mennyire állítjuk helytelenül a középpontba magát a tulajdonlást, a birtoklást. Ha valaki olyan helyzetben van, hogy megtakarítani is tud a család és felebarátai ellátásán túl, azzal is tudja dicsőíteni Istent. Például nyugdíj-előtakarékossággal – hiszen ez is egy formája a gondosságnak. És ki az, aki tornyot épít, de nem számolja ki előre, hogy mennyibe kerül az? (Lukács evangéliuma, 14. fejezet, 28. vers)”

„Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (Mózes I. könyve, 1. fejezet)

„Az igazi biztonságot soha nem a befektetés, a megtakarítás fogja adni, hanem a megelégedettségünk azzal a kapcsolattal, amely Istennel van. A befektetés, a jövőről való gondoskodás persze nem rossz dolog, nem az ördögtől való. De végül mégis minden az Isten kezében van, ezért maga a befektetés nem állhat Isten és énközém. Nem attól jó az életem, ha a befektetésem jó. Az építkezés maga is az Istennek a parancsa, csakhogy nem szabad semmit sem bálványozni, a gyarapodást sem. Ha valaki részvényekbe fektet, tehát tulajdonossá válik, ott is az erényre nagyon kell figyelni; a kapzsiság ez ellen hat. Láthatjuk a Volkswagen esetét vagy a 2008-as hitelválság tanulságait, a kapzsiság a kulcseleme volt ezeknek a helyzeteknek.”

„Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.” (Pál apostol I. korintusi levele, 7. fejezet)

„Az Ószövetségben az adósság kifejezetten átokként szerepel, méghozzá igen hangsúlyosan. Hogy ez így van, 2008 után már nem nagyon kell magyarázni. Isten nyilvánvaló terve, amely a Bibliából is árad, hogy szabad életet éljünk.”

„A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak.” (Példabeszédek könyve, 22. fejezet)

„Lehet-e bármikor is kölcsönkérni? Ez fontos kérdés. Igen, lehet ilyen helyzet, de ezek száma korlátozott. Ha például egy család növekszik, érkezik egy baba, nagyobb lakásba kell költözni, nagyon óvatosan kell tervezzünk. Ha úgy vesszük meg a lakást, hogy van rajta önrész, kis biztonság, és a dolgok rossz alakulása révén sem kerülünk »rabszolgaságba«, akkor a kölcsönkérés megengedhető, persze nem nagyon ajánlatos. Ha viszont olyan dolgot akarunk kölcsön révén, amely a puszta fogyasztásunkat, jólétünket szolgálja, abban egyértelmű az iránymutatás: türelem, türelem. A kor átka, hogy ebből olyan kevés van, hitelből pedig mindig sokkal több.”

„Ne adj kölcsön kamatra!” (Mózes II. könyve, 23. fejezet)

„A kölcsönadás sem túlságosan jó dolog... Van egy félig vicces történet: egy hívő testvér látja, amint a másik megöleli a harmadikat, és könnyes a szeme. Mintha búcsúzkodna. »Miért búcsúzkodsz tőle, barátom?« »Most adtam neki kölcsön, és tudom, hogy soha nem fogom viszontlátni...« Sajnos a személyes kölcsön meg tudja mérgezni a kapcsolatokat. Remélem, minél kevesebb családban van ilyen. Persze ha módunkban áll, segíteni kötelességünk. Ha valaki kölcsönad, úgy adja, hogy nem várakozik rá, hogy visszakapja. Ha ez mégis megtörténik, az bónusz.”

„...becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban.” (Pál apostol thesszaloniki hívekhez írt levele, 5. fejezet)

„Mindenünkkel Istent dicsőítjük. Ha valamit rosszul csinálunk, azzal az Istenről alkotott képet torzítjuk. A keresztény ember tudja, ki az igazi főnöke. De ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük a földi főnököket, sőt! És ez igaz a politikára is, a munkahelyre is, persze az értékrenddel tisztában kell lennem, szabad akaratból válasszam meg, hogy mit dolgozom! Előfordul, hogy nem erkölcsös a feladat a munkahelyen, és jó lelkiismerettel nem elvégezhető. Az is igaz, hogy sokszor nehéz meghúzni a vonalat jó és rossz között. Vigyázni kell, hogy ne a saját kifogásaimra reflektáljak, hogy »én ilyen embereknek nem dolgozom«, mert abból szerencsés esetben is csak az lesz, hogy folyamatosan csak munkahelyet váltok. A másik, hogy az ember nyilván nem tehet meg olyat, ami ellenkezik a meggyőződésével, még utasításra sem. Rossz termék értékesítése, társadalomra, környezetre káros tevékenység, csalás? Nem vehetünk benne részt. A munkával kapcsolatban a Biblia viszont határozottan azt is mondja, hogy nem lehetek sem lusta (»ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék«), sem munkamániás; 2Móz 20, 9-10: »Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! ( ) De a hetedik nap ( ) semmiféle munkát ne végezz.«”

„ aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Máté evangéliuma, 20. fejezet, 26)

„Hogy Isten milyen főnök? Olyan, aki tökéletes, gyűlöli a hibát – amit nevezhetünk bűnnek is. De ki is fizette az árát előre, Fia által a keresztfán... Ha valaki munkaadó, azzal a tevékenységével is tudja dicsőíteni az Istent. Hogyan? Az emberi méltóságot tisztelnie kell, a szakmát tisztelnie kell, dolgoztatnia kell, számon kérnie. Erre Isten nagyon jó példázatokat ad, jó gazdaként jelenik meg a Szentírásban. A gazda rábízza a vagyont a munkavállalóra, szabadságot ad neki, nem is keveset. Aztán számon is kér.”

„Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!” (3Móz. 19,11)

„A tisztesség abszolút pénzügyi fogalom. Nem is kell a közelmúlt eseményeit újra felsorolni, a brókerbotrányt, az Enront, láthatjuk a tisztességtelenség rombolását. Aki tisztességes, az nem kevesebb lesz, hanem több, például jó álma lesz, szabaddá válik. A tízparancsolatban is az útmutatás igazából nem az, hogy »ne lopj«, hanem, hogy »ha engem követsz, nem fogsz lopni, és szabad leszel«. Sokszor elhangzik, hogy olyan a világ, amikor nem lehet tisztességesnek lenni. A bűn keletkezése óta végül is ilyenek vagyunk, de Isten nélkül maradunk csak ilyenek, van kiút. Kifogások mindig lesznek.”

„Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.” (Ezekiel próféta könyve, 11. fejezet)

„Jézus sokszor mondja, hogy kérjünk tanácsot. De nagyon nem mindegy, hogy kitől. És egy idő után nem is bújhatunk a tanácsok mögé, döntenünk kell. Krisztust is nevezi a Biblia így: »Csodálatos Tanácsos.« Bevallom, néha nekem nem hívő barátaim tudnak jó tanácsot adni, de ezeket is mind a hit mérlegére teszem. Az igazi az volna, ha a házastársak jó tanácsadói volnának egymásnak.”

„Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.” (Példabeszédek könyve, 17. fejezet)

„Tilos! Nem azt jelenti, hogy segíteni tilos, de ennek a kezességvállalás a legrosszabb formája, egy aknamező, melyre ráadásul a családunkat is rávezetjük. Ismétlem: ha módunk van rá, kötelességünk segíteni, például adománnyal, hitellel. De kezességgel a Biblia alapján soha.”