Fővárosunkat a húszas-harmincas évek derekán a világ divatfővárosai között tartották számon, egymást érték a nagy szabócégek, textiliparunk nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számított, elég, ha csak a Goldberger-gyár sikereire gondolunk. A háború után a divat a burzsoázia jelképe lett, kiölték a köztudatból. Nemcsak a szabászatokat, szalonokat államosították, hanem magát a divatot is. A legvidámabb barakk az olcsó tömegkonfekción kívül nem ismer(het)ett mást. A rendszerváltozás utáni privatizáció miatt a hazai textil- és ruhaipar megadta magát, a multinacionális vállalatok pedig ellehetetlenítették a kisebb butikok működését. Hosszú, nehéz évek kellettek ahhoz, hogy a frizsiderszocializmusból ránk maradt örökséget levetkőzzük, és az egyenholmik helyett az egyénit válasszuk.
Az elmúlt években sokan – Napsvgar, Abodi Dóra, Szegedi Kata, a Use Unused, a Nanushka, az ÁERON – mertek nagyot álmodni, és elindították saját márkájukat. Nem elég viszont a nyilvánvaló tehetség: 2010 volt a fordulópont. Ekkor született meg állami szinten az ötlet, hogy a közép-európai régióban is legyen a tervezőknek olyan szakkiállítása, amely ide vonzza a legfontosabb nemzetközi kereskedőket.
Idén a párizsi divathét után és az isztambuli előtt rendezték Közép-Európa legnagyobb divatipari seregszemléjét, a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe-ot, amelynek kiemelt eseménye volt a Gombold újra! öltözéktervezői pályázat. A visegrádi négyek mellett már szerb és horvát tervezők is jelentkezhettek. A 124 beérkezett pályamunkából a nemzetközi szakmai zsűri által kiválasztott húsz kollekciót vasárnap este láthatta a közönség. Alapvetően a meghökkentés, az extravagáns megoldások jellemezték a ruhákat, s most is szembetűnő volt, hogy sok tervező akarja megreformálni a férfidivatot. A zsűri is ezt értékelte.
A teljes mezőny legjobbjának járó Visegrád-díjat öltözék kategóriában a szlovák Ester Kubisz vehette át, aki a finoman, precízen megmunkált kézi varrású magyar népviseletekből kiindulva készítette el hajszál csíkozású férfiöltönyök parafrázisát. Balogh Luca Enikő Landlocked nevű kollekcióját a cseh és a szlovák szörfbajnokságok ihlették, letisztult, mégis markáns arculatú utcai viseleteiért a legjobb magyar tervezőnek járó Design Terminál-díjat kapta. A legjobb kiegészítőnek járó elismeréssel pedig a cseh Sofya Samarevát díjazták furcsa, szoborszerű kalapkollekciójáért, amelyet Tamara de Lempicka festőnő kubista stílusa inspirált. A döntéssel kapcsolatban lehetne vitatkozni, a döntős kollekciók közül sokkal izgalmasabbnak láttuk Kiss Norbert Cultures Between Lines szembenállásokra épülő kollekcióját, amelyet a fekete-fehér, és a geometrikus formák egymás ellen feszülése jellemez. Az öt közép-európai ország ismert szereplőit, neves személyiségeit rajzolta meg a ruhákon, így szemléltetve, hogy a különböző országok hogyan tudnak egymás mellett élni. Egyértelmű favoritunk Farkas Melinda Country gentleman kollekciója volt, amit a lengyel kakas kultúrából kiindulva született meg. A ruhák bár a tervező elmondása szerint a hivalkodó megjelenést és annak szimbólumértékét szemléltetik, mégis kivitelezése, anyaghasználata és az összhatása miatt messze kiemelkedett a mezőnyből.
A divathét igazi társadalmi esemény lett, ott volt a szakma krémje, és celebek, politikusok, közéleti szereplők sem hiányozhattak. De sokkal fontosabb, hogy a szervezőknek még mindig számít a társadalmi szerepvállalás. A jegyeladásból származó teljes bevételt ugyanis az Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására fordítják.
