Mindinkább visszaszorul a polcokról a korábban sajnálatosan elterjedt bevonómassza: míg 2006-ban a szezonális csokoládéfigurák akár negyven százalékban is e gyengébb minőségű alapanyagból készültek, addig 2014-ben már csak nyolc százalékot tett ki e termékkör – mondta egy közelmúltban rendezett háttérbeszélgetésen Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének (MÉSZ) elnöke. A szezonális édességekre (húsvéti, karácsonyi ünnepkör idején) a Nielsen piackutatási adatai szerint négymilliárd forintot költenek a magyarok, ami közel 850 tonna finomság megvásárlását jelenti. A húsvéti édességek közül a csokoládényúl vezet a csokitojással szemben, ám a két termék között mért különbség elenyésző, csupán két százalék.
Sánta Sándor az iparág nehézségeit ecsetelve elmondta, hogy bár sokan próbálnak beruházni a szektorban, ami örvendetes, ám nehéz képzett szakembert találni, mára épp csak kétezren dolgoznak az édességiparban idehaza, ami részben a rossz szakképzési rendszer számlájára írható.
A csokoládé ára is növekedett az utóbbi időszakban, aminek egyik oka, hogy magasba szökött a kakaó ára, egy tonna 2300 angol fontba kerül (több mint 900 ezer forint). A szakemberhiány nemcsak idehaza, hanem az ültetvényeken is jelentkezik. Ezért több cég vagy szervezet a méltányos kereskedelemmel (fair trade) igyekszik minél több pénzt visszajuttatni a termelőkhöz, akik ezzel érdekeltté válnak a termelésben, sőt, a jó minőségű alapanyag előállításában.
Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a kereslet a csokoládé iránt világszerte, ami szintén árdrágító hatású. Itthon ennek ellenére tavaly újra növekedésnek indult a piac, amely a népegészségügyi termékadó (chipsadó) bevezetését követően mélypontra került. Megállapítható, hogy a magyarok ragaszkodnak a márkákhoz, amelyeket megkedveltek, és ma már elvárják, hogy a csokoládé legyen ízletesebb, és magasabb beltartalmi értéket képviseljen. Ugyanakkor az évi, nagyjából három kilogramm csokoládé elfogyasztásával még mindig az unió hátsó harmadában foglalunk helyet. A toronymagasan vezető Svájcban több mint 9, Németországban 7,9, Ausztriában, Írországban és Nagy-Britanniában 7,5 kilogramm csokoládé fogy átlagban. Érdekes, de még a szlovákok és a kazahok is megelőznek bennünket öt kilogrammnál is több éves átlagfogyasztással.
A világban egyre több innovációval operálnak. Amint azt Benke Anna, a MÉSZ főtitkára elmondta, az egyik legnagyobb édességipari kiállításon olyan vívmányokkal szembesülhettek a látogatók, mint a háromdimenziós nyomtatóval előállítható gumicukor, az átlátszó rágógumi vagy a wasabis-kókuszos chips. A táblás csokoládét olykor már nem kockákba öntik, hanem kupakokba, és egyre több gyártó szortimentjében szerepel a szőke csokoládé, amelyet egy véletlennek köszönhetően fedeztek fel. (Szőkesége abból adódik, hogy a fehér csokoládét hosszú időn át melegítik, aminek hatására a benne lévő cukor karamellizálódik, és különleges színt és ízt ad a csokoládénak.) Ez a fajta a fekete, a fehér és a tejcsokoládé mellett új távlatokat nyit. De más területeken is előrelépés tapasztalható, megjelent az Acticoa névre keresztelt, szabadalmaztatott termék, amely egy újfajta feldolgozási eljárással készült, egészségesebb csokoládé-alapanyagot takar. Ebben még több hasznos elem őrződik meg (a kakaóban egyébként is sok az antioxidáns), mint egy átlagos táblában, így élettanilag barátságosabb, mint a többi fekete finomság. Benke Anna azt is hangsúlyozta: napi 12 gramm, minimum 65 százalékos kakaótartalmú étcsokoládé fogyasztása hasznos lehet az egészségünkre, mert csökkenti a vérnyomást, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, ezenkívül ismert élénkítő (egy szelet csoki két csésze zöldteával egyenlő) és stresszoldó hatása is.
Természetesen a csokoládé túlzott fogyasztása valós kockázatot rejt, főleg, ha nem mozgunk eleget minden nap. Az is fontos, hogy 25 százaléknál kevesebb kakaót tartalmazó készítményt ne vegyünk meg, és a csomagoláson a címkét megvizsgálva győződjünk meg róla, hogy a csokoládé valódi szárazanyagot és kakaóvajat tartalmaz
