Erős csontok időskorra? Azon is múlik, mennyit sportol fiatalon!

A mozgás hatása akár évtizedekig érzékelhető marad és védi a csontokat a töréstől is.

A csontok kemények és sok kalciumot tartalmaznak, afféle biztos pontjai a szervezetnek. Arról viszont szó sincs, hogy egyfajta passzív elemek lennének: intenzív anyagcserét folytatnak, rugalmasak és az élet során változnak. Évek alatt hatalmas erőhatásokat kell kiállniuk, mindezt pedig nem is érzékeljük. A The Conversation összefoglalója szerint például egy hármasugró atléta elrugaszkodásakor a lábában lévő csontokra nehezedő erőhatás a testsúly tizenötszöröse (akár egy tonna) is lehet. De nem kell versenysportolónak lennünk, hogy csontjainknak meglehetősen nagy erőt kelljen eltűrniük, hiszen a külvilágból érkező nyomóerő alapesetben is jelentős, ugyanúgy, ahogy a tagokat feszítő izomerő. Ez utóbbi akár a külső nyomóerő többszöröse is lehet: például egy hétköznapi séta során is a testsúlyunk ötszörösét kell egyes csontjainknak elviselniük.

Az egészséges csont a keménység mellett egyúttal rugalmas is, a rá ható erők hatására érzékelhető módon megnyúlhat, összenyomódhat, elhajolhat. A futók sípcsontja például átlagosan egy milliméterrel rövidül meg minden egyes lépésnél, amikor a láb érinti a talajt. A csontok rugalmassága nemcsak alakváltozásaikban jelentkezik, hanem abban is, hogy a rájuk ható, ismétlődő erőhatások kivédésére növekedéssel, struktúraváltozással is reagálnak. A vizsgálatok például kimutatták, hogy a teniszezők játék során használt kezének csontjai akár 20 százalékkal is vastagabbak, emellett pedig 40 százalékkal több ásványi anyagot tartalmaznak, mint a másik kéz hasonló csontjai. A már említett sípcsont, amely a legtöbb sporttevékenység közben a legnagyobb erőhatást kénytelen elviselni, a rövidtávfutóknál akár harmadával nagyobb tömegű lehet, mint azon emberek lábában, akik nem edzenek.

A mozgás csontformáló hatása ellenkező előjellel is érvényesülhet: ha nem mozgunk eleget, csontjaink leépülhetnek, ami extrém estekben igen jelentős változást is előidézhet. Jó példa erre az, hogy mi történik az űrhajósokkal, akiknek a súlytalanság miatt sokkal kisebb erőt kell kifejteniük a mozgáshoz, mintha a földön lennének. A mérések szerint a lábukban lévő csontok tömege a semmittevés miatt akár havonta egy százalékkal is csökkenhet, az utóbbi időben emiatt írnak elő számukra kötelező edzést. Ugyancsak jó példa, ha valaki gerincsérülés miatt lebénul és nem képes mozgatni a lábait: ilyenkor nemcsak izmai tűnnek el, hanem sípcsontjának tömege is lecsökken, akár felére is. Ebből is látszik, hogy a mozgás mennyire fontos a csontok épségéhez.

Azzal ugyanakkor tisztában kell lenni, hogy a csontnövekedés nagyrészt gyermek-, illetve serdülőkorra korlátozódik: míg növekszünk, csontozatunk kifejezetten érzékeny az őt ért erőhatásokra. Például azon tizenöt hónapos csecsemőknek, akik már fölálltak, akár negyven százalékkal nagyobb tömegű lehet a sípcsontjuk azokhoz képest, akik még nem álltak föl.

Számos vizsgálat bizonyította azt is, hogy a gyermek- és fiatalkori testmozgás életre szóló jótékony hatással bír a csontozatra. Olyan hatással, amelyet később a legkomolyabb elhatározással sem lehet igazán pótolni. Jól mutatja ezt, hogy az edzés hatására tinédzser korban megvastagodott csontok még évtizedekkel később is vastagabbak maradnak és így nehezebben törnek, illetve az olyan körülmények csonttömegcsökkentő hatásának is jobban ellenállnak, mint a hosszú ideig tartó ágyhoz kötöttség. A test növekedésének lezárultával, húszéves korunk tájától, csontjaink a mindennapos testmozgás és a legtöbb hobbiból űzött sport hatására már kevésbé vastagszanak.

A tény, hogy időskorban kevésbé reagálnak a csontok az edzésre, különösen kellemetlen, hiszen a törések jelentős része ezt a korosztályt érinti. A jelenség hátterét még nem értjük igazán, de egyik oka vélhetően az, hogy idős korban már nem tudunk olyan intenzíven edzeni, hogy a csontjainkra nehezedő erőhatás növekedésre sarkallja őket. Másrészt az is lehet, hogy a csontsejtek működése változik meg az életkor előrehaladtával, és már a gyerekkorban hatékonynak bizonyult erőhatásokra sem reagálnak úgy.

Bárhogy is, mindez a fiatalkori sport fontosságát bizonyítja. Ha sokat mozgunk és gyakran végzünk olyan sportokat, amelyek rendesen megdolgoztatják csontjainkat, akkor azok erősek lesznek és időskorban is kisebb eséllyel törnek el. Ha viszont fiatalon nem mozgunk eleget, néhány évtizeddel később a gyenge csontok minden kellemetlen következményével számolnunk kell.