A csontok kemények és sok kalciumot tartalmaznak, afféle biztos pontjai a szervezetnek. Arról viszont szó sincs, hogy egyfajta passzív elemek lennének: intenzív anyagcserét folytatnak, rugalmasak és az élet során változnak. Évek alatt hatalmas erőhatásokat kell kiállniuk, mindezt pedig nem is érzékeljük. A The Conversation összefoglalója szerint például egy hármasugró atléta elrugaszkodásakor a lábában lévő csontokra nehezedő erőhatás a testsúly tizenötszöröse (akár egy tonna) is lehet. De nem kell versenysportolónak lennünk, hogy csontjainknak meglehetősen nagy erőt kelljen eltűrniük, hiszen a külvilágból érkező nyomóerő alapesetben is jelentős, ugyanúgy, ahogy a tagokat feszítő izomerő. Ez utóbbi akár a külső nyomóerő többszöröse is lehet: például egy hétköznapi séta során is a testsúlyunk ötszörösét kell egyes csontjainknak elviselniük.
Az egészséges csont a keménység mellett egyúttal rugalmas is, a rá ható erők hatására érzékelhető módon megnyúlhat, összenyomódhat, elhajolhat. A futók sípcsontja például átlagosan egy milliméterrel rövidül meg minden egyes lépésnél, amikor a láb érinti a talajt. A csontok rugalmassága nemcsak alakváltozásaikban jelentkezik, hanem abban is, hogy a rájuk ható, ismétlődő erőhatások kivédésére növekedéssel, struktúraváltozással is reagálnak. A vizsgálatok például kimutatták, hogy a teniszezők játék során használt kezének csontjai akár 20 százalékkal is vastagabbak, emellett pedig 40 százalékkal több ásványi anyagot tartalmaznak, mint a másik kéz hasonló csontjai. A már említett sípcsont, amely a legtöbb sporttevékenység közben a legnagyobb erőhatást kénytelen elviselni, a rövidtávfutóknál akár harmadával nagyobb tömegű lehet, mint azon emberek lábában, akik nem edzenek.
A mozgás csontformáló hatása ellenkező előjellel is érvényesülhet: ha nem mozgunk eleget, csontjaink leépülhetnek, ami extrém estekben igen jelentős változást is előidézhet. Jó példa erre az, hogy mi történik az űrhajósokkal, akiknek a súlytalanság miatt sokkal kisebb erőt kell kifejteniük a mozgáshoz, mintha a földön lennének. A mérések szerint a lábukban lévő csontok tömege a semmittevés miatt akár havonta egy százalékkal is csökkenhet, az utóbbi időben emiatt írnak elő számukra kötelező edzést. Ugyancsak jó példa, ha valaki gerincsérülés miatt lebénul és nem képes mozgatni a lábait: ilyenkor nemcsak izmai tűnnek el, hanem sípcsontjának tömege is lecsökken, akár felére is. Ebből is látszik, hogy a mozgás mennyire fontos a csontok épségéhez.