Schobert Norberttel eddig csak akkor kommunikáltunk, amikor a brit dietetikustársasághoz fűződő viszonyát tudakolva kérdéseket küldtünk cégének, illetve amikor írásaink miatt sajtó-helyreigazítási próbálkozások landoltak postaládánkban. Arra nem sok okot adtunk tőzsdei malőrjeivel foglalkozó cikkeinkkel, hogy jókedvvel elegyedjen szóba velünk. Mégis ez történt: amikor megkerestük, készséggel fogadott bennünket. Pont aznap tettünk nála látogatást, amikor cukorfüggőségről szóló bejegyzése miatt nem volt mit tagadnia azon: a kémia nem erőssége.
– Ha ezért megköveznek, hát tegyék. Nem tudok rá mit mondani, valóban nem ugyanaz a vegyjel és a szerkezeti képlet. Az addikció viszont valós, ezt kísérletekkel igazolták – csap hamar az éppen aktuális téma közepébe, még ha jelen esetben nem is emiatt kerestük fel.
Cukorfóbiája túlzónak tűnhet, ám mélyről jön: túlsúlyos gyerek volt, cukorbetegségben szenvedő családban nőtt fel, több rokona a diabétesz szövődményei miatt vesztette életét. A cukorbetegség és az elhízás genetikai hátterében ugyanakkor nem hisz, azt gondolja, a sok szénhidrát a legfőbb oka mindennek.
– Negyedikes volt, amikor bekerült az osztályunkba, én akkortájt fogytam le. Harmincöt kilót adtam le egyetlen nyár alatt, ami neki szembetűnő volt, ő középiskolás koráig nem tudott lefogyni – emlékszik vissza Fülemen Zsolt. Ahogy az egykori osztálytárs és barát fogalmaz: akkora feje volt, mint egy lónak. Túl jó tanuló sem volt, hármasokat-négyeseket kapott a leggyakrabban. Norbit az iskolában túlsúlya miatt mindig bántották.
– Sokszor én védtem meg, bunyóztam is miatta, amiből csak azért nem lett baj, mert jó tanuló voltam, a tanárok tudták: amúgy nincs velem gond – mondja Fülemen Zsolt, aki súlyemelő volt.
Norbit nemcsak barátja védte, édesanyja is sokat kísérte iskolába, próbálta óvni a támadásoktól.
– Kislányként én is dagi voltam, engem is csúfoltak – meséli. Tündéri kisfiúként írja le fiát, ma is hetente találkoznak, nem telik el úgy nap, hogy ne beszélnének telefonon. Ismertté válása nem változtatott viszonyukon, a vele kapcsolatos botrányok viszont lecsapódnak az édesanyánál. Fia kémiabakiját követően is hívták ismerősök.
– Mit tudtam volna mondani? Hogy Norbi akkor volt bárányhimlős, amikor ezt tanították!?
Norbit édesanyja négy-öt éves koráig egyedül nevelte, házasságon kívüli gyerek volt. Eredetileg lánykori nevén, Horváthként anyakönyvezték, nyolcéves lehetett, amikor a nagyapja – anyai nagyanyja második férje – a nevére vette. Ez azért történt, hogy halála után ne rakják ki őket abból a tanácsi lakásból, amelyikben éltek. Időközben édesanyja férjhez ment, Norbinak pótpapája lett, akire harmincéves koráig apaként tekinthetett, remek kapcsolat alakult ki közöttük. Valódi apját a pótpapa halála után, 35 évesen ismerte meg. Norbi negyvenéves volt, amikor édesapja is meghalt, az azt megelőző öt évben, ha nem is gyakran, de találkozott vele. Megismerte féltestvérét is, akivel ma is tartja a kapcsolatot.
Életében az egyik legnagyobb változás középiskola elején történt, akkor szabadult meg fölös kilóitól. Fogyását középiskolai testnevelő tanárához, Széles Lajoshoz köti.
– Norbi igazi rosszcsont volt, egy sajtkukac, állandóan a rögeszméivel üldözött. Pilóta akart lenni, ehhez ejtőernyősvizsga is kellett volna. Viszont amikor az oktatók meglátták, menten hanyatt estek, mondták neki: előbb fogyjon le. Innen eredt a motivációja. És persze a lányok miatt sem érezte jól magát a bőrében – emlékszik vissza a tanár. Máig előtte van, hogy Norbi 14 évesen 160 centi és 95 kiló volt.
Felidézi azokat a pillanatokat, amikor Norbi megpróbálta kijátszani az éberségét, és megkísérelt a kötélre felfüggeszkedni, illetve az alacsony gyűrűn lebegőfüggést csinálni. Szerencsére egyik sem sikerült, hiszen esélye sem volt a testsúlyát megemelni és megtartani. Miután a tornatanárt, mondhatni, zaklatta fogyási mániájával, Széles Lajos a kezébe nyomott egy fogyókúrás füzetet, és felhívta a figyelmét a rendszeres testmozgás és futás fontosságára. Bár ezen a területen noszogatni nem kellett.
Gyerekkori barátjával rendszeresen futni járt, egyre jobban fogyott, kilenc hónap alatt 35 kilót adott le. Zavarta, hogy nem tud úszni, így lement a margitszigeti uszodába, és megtanulta azt is. Kerékpárban is jó volt, egy idő után elküldték triatlonversenyre, ahol kiderült: van hozzá tehetsége. Tizennyolc évesen országos bajnok lett, több juniorversenyt is nyert, ám a dereka egyre jobban fájt. Ekkor derült ki: nyitott gerinccel született. Ezt születésekor nem vették észre, vélhetően azért, mert enyhébb típusnak az érintettje. A műtét mellett döntött, csigolyáját csavarral rögzítették, de a beavatkozás nem hozta meg a kellő eredményt. Kihagyott egy évet, utána már nem tudott visszatérni. Panasza azóta is van, de nem foglalkozik vele, egyedül arra figyel, hogy súlyát és kondícióját tartsa, gerincét ne terhelje.
Középiskola után Csopakra került, az akkor tiszthelyettesképzőként működő Rendőrségi Oktatási és Kiképzőközpontba. Onnan ment a rendőrtiszti főiskolára.
– Ezt leginkább én szerettem volna, mert tudtam, onnan be tud jutni a jogra. Dédelgetett vágyam volt, hogy ügyvéd legyen. Járt is oda, de nem fejezte be; fájlaltam, de nem vitáztam vele – emlékszik vissza édesanyja. Szerette volna azt is, ha fia pszichológiát hallgat, ahová Norbi felvételizett is, de egy ponttal lecsúszott. Bár bízott benne, hogy még egyszer megpróbálja, ez nem történt meg: Norbit akkortájt már beszippantotta a rendőrtiszti iskola.
Amikor húszévesen elment a Margitszigetre aerobikot tanulni, újabb fejezet nyílt az életében. Első óráját 1994-ben tartotta, úgymond véletlenül: az edző késett, ő pedig beugrott helyette. Később a belvárosban kapott óraadási lehetőségeket, idővel kiemelt óraadóvá vált. Ekkortájt már hívták divatbemutatókra, aerobikshow-kra is. A kilencvenes évek közepén járta az országot, tévében viszont még nem szerepelt. Erre csak 1996 után került sor, miután Bíró Ica menedzsere megkérte videójuk megkoreografálására. Ez adta az ötletet, hogy saját videót is készítsen. A reklámszöveg adott volt: egy fitneszedző, aki dagadt gyerek volt, most pedig aktív rendőr.
A főiskolás éveket is beleszámítva nyolc évet húzott le rendőrként: a fővárosban kezdte utcai járőrként, aztán Veszprémben folytatta közlekedésiként. A főiskola után kiképzési szakcsoportvezetőnek a rendőri ezredhez került. Századosként szerelt le, kétszer léptették elő soron kívül. Tanítványai szerették.
– Képzeld, nekem is tartott tornaórát, szuper volt – jegyzi meg nyomozó barátom, amikor megemlítem neki, hogy épp Norbi portréján dolgozom. Kollégák nem voltak, javasolni sem tudott olyan rendőrt, aki mesélni tudna a fitneszguru ezen korszakáról. Egyedül egykori főnökéhez tudtunk elérhetőséget szerezni, aki ma egy vidéki város rendőrkapitányaként dolgozik. Megkeresésünkre kedvezően reagált, ám a sajtóosztály közbeszólt: nem járultak hozzá a megszólalásához. Sikerült még elérnünk egy olyan rendőrt, aki Norbi iskolatársa volt, de a nyilatkozattételhez ő sem kapott engedélyt.
Norbi 1998-ban hagyta ott a rendőrséget, amit több dologgal indokol. Mint mondja, akkortájt jól keresett, nemcsak oktatóként dolgozott, hanem sokat 24 órázott, ment meccsekre tömeget oszlatni, utakat lezárni. Ezt nehéz volt összeegyeztetnie az aerobikkal, amikor pedig az első videója is elkészült, és behívták a Jó reggelt, Magyarország!-ba tévétornát tartani, végképp sűrű lett az élete. Az 1998-ban indult program hatalmas nézettséget hozott, onnantól a Tv2 Róna utcai székházából ment dolgozni a Kerepesi úti laktanyába. A helyzetet nehezítette, hogy ekkor már az ELTE jogi karának is esti hallgatója volt, de édesanyja bánatára nem azért, hogy ügyvéd legyen, hanem azért, mert főkapitány akart lenni, amihez jogi végzettség kell. Nehezen váltott, a végső lökést az adta, hogy legjobb barátja és egyben kollégája öngyilkos lett. A főhadnagy temetésén vette le századosi váll-lapját, másnap leszerelt, az egyetemet is otthagyta három év után.
Élete ekkor ismét nagyot fordult, innentől kezdve minden az aerobikról szólt, egyre jobban befutott.
– Nekünk internetes fogyókúrás programunk is volt, ehhez készített Norbi videókat – emlékszik vissza Kocsis Gábor, aki a Házipatika.com alapítójaként 2002 körül ismerte meg Schobertet. Az oldalnak akkoriban webáruháza is volt, ezen keresztül 2004-ben megjelent könyvét is értékesítették. Eszméletlen mennyiségben fogyott. – Kedveltem őt, közvetlen, barátságos embernek ismertem meg, csodáltam a lelkesedését – mondja az öt éve az Egyesült Államokban élő Kocsis.
Schobert fitneszedzőként 2004-ig dolgozott, ezt a tevékenységet nagyjából könyve megjelenésével egy időben hagyta abba. Vége szakadt a tévétornának is: a műsort a Tv2-től először átvitte az RTL Klubra, majd a Magyar Televízióhoz, hat év után pedig abbahagyta. Bár az igaz, hogy idén márciusban ismét indul az ATV képernyőjén. Klasszikus értelemben vett órákat viszont már nem tart, csak rendezvényeken lép fel előadóként. Idejét leköti a csökkentett szénhidráttartalmú élelmiszerekkel foglalkozó cégének vezetése.
Ezekre a termékekre a kétezres évek elején kezdett el fókuszálni, akkor jött rá, hogy azokra nagy kereslet lehet. A gyártáshoz el is kezdett partnereket keresni, így került kapcsolatba a Bonbonettivel is. A cég akkori vezetőjét meg is kerestük. Sánta Sándor dinamikus, pozitív emberként írja le Schobertet, remek üzleti érzékét külön kiemeli.
– A határidőkre mindig figyelt, kereste az újdonságokat. Az ő neve alatt kezdtek bejönni az országba azok a szénhidrátszegény termékek, amelyeknek korábban nem nagyon volt kultúrájuk Magyarországon – emlékszik vissza a korábbi cégvezető, aki egyben a Magyar Édességgyártók Szövetségének (MÉSZ) elnöke. Ebben a minőségében már kicsit furcsán figyeli a fitneszguru egyes megnyilvánulásait. A cukorral kapcsolatos állításaival nem ért egyet, nem érti a felőle érkező támadásokat sem. Illetve inkább azt nem, hogy ha baja van az édesipari szövetséggel, akkor miért nem ragad telefont és hívja fel ahelyett, hogy a sajtón keresztül üzenget. Pláne mert a kiegyensúlyozott táplálkozást és a testmozgást a szövetség is fontosnak tartja; viszont ebbe beleférnek a mértékkel fogyasztott édességek.
A fitneszguru nem ápol baráti viszonyt a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségével (MDOSZ) sem, amelyet legutóbbi könyvében azzal vádolt meg, hogy a MÉSZ pénzeli; ezen állítás miatt az MDOSZ bírósághoz is fordult, első fokon pedig pert is nyert Schobert ellen. Kubányi Jolán, az MDOSZ elnöke érthetetlennek tartja a fitneszguru kirohanásait, főleg azok után, hogy pályafutása elején Schobert segítséget is kért tőle.
– A Diéta & Fitnesz magazin révén találkoztunk először, még a kilencvenes években, akkortájt kezdte építeni vállalkozását. Szimpatikus, agilis fiatalembernek találtam. Megkérdezte, segítenék-e neki, ha kérdésekkel vagy ötletekkel keresne meg, bár ez a későbbiekben inkább azt jelentette, hogy szakembereket ajánlottam részére – emlékszik vissza. Schobert cégénél több dietetikus is dolgozott az elmúlt években, most is van ilyen szakembere, de tény, a többség nem az ő táplálkozással összefüggő módszerére esküszik.
Bár Schobert már inkább a szénhidrátcsökkentett termékekre fókuszál, személyes tréningekkel és tanácsadással is foglalkozik. Kovács Gézát – vagy ahogy ő hívja: Géza bácsit – mindig kiemeli. Az idős úr 2013-ban már 258 kilót nyomott, lánya és húga nyomására fordult a fitneszguruhoz, aki azt kérte, menjen fel budai irodájába.
– Erre képtelen voltam, az emeletről sem tudtam lemenni – mondja Kovács.
Végül egy képet küldött Schobertéknak, aki meglátta benne a kihívást. Elment hozzá, de feltételként azt szabta, hogy a Tv2 Naplója ott lehessen, hogy később beszámolhasson a fogyásról.
– Ettől ódzkodtam, de végül belementem, ő pedig dietetikusával meghatározta a diétámat, illetve azt, hogy mit és hogyan mozogjak.
Hozzáteszi, hogy Schobert soha egy fillért nem kért tőle, végeredményként pedig sikerült rengeteget fogynia: 2014 őszén már csak 128 kiló volt, most 92-t nyom. A barterüzlet mindkét félnek bejött, Géza bácsi a napokban is volt a tévében.
Noha az ilyen jelentős fogyás azért ritka, nem nehéz olyan embereket találni, akik Schoberték segítségével szabadultak meg fölös kilóiktól. Az persze kérdés, hogy mindez mennyiben köszönhető annak a döbbenetes motiváltságnak, amely párosukról átragad a fogyni vágyókra, illetve mennyiben a mozgás mellé fogyasztott szénhidrátszegény ételeknek.
Géza bácsit néhányszor Schobert felesége is felkereste, biztatta. Réka az ezredfordulón egy válogatáson ismerte meg a fitneszgurut: kick-box kazettáján akart részt venni, ahová Schobert be is válogatta. Tizenhat évvel ezelőtt történt mindez, azóta három gyerekük született: nagylányuk tizenhárom, nagyobbik fiuk tizenegy, a kisebb hatéves. Korábban sok barátnője volt, előfordult, hogy párhuzamosan is, de ahogy fogalmaz: élete üresség volt.
– Imádom. Ha röviden össze kellene foglalnom az egységünk titkát, azt mondanám: ő a társam, a szövetségesem. Szeretem a humorát, hogy folyamatosan udvarol, virággal lep meg – meséli Réka, aki titkolni sem próbálja, mennyire rajong férjéért, akit jó apának is tart. A gyereknevelésben nem szigorú, bár az nem esett jól neki, amikor megtudta: nagyobbik fia elcserélte az update uzsonnát a suliban nutellás kenyérre. Ezekkel az akciókkal akkor hagyott fel, amikor őt is érdekelni kezdték a lányok.
Miközben a fitneszguru családi élete és munkája idillinek hat, 2014 szeptemberében tőzsdére vitt cégének korábbi részvényesei ezt nem mondhatják el magukról. A társaság parkettról való kivonulását tavaly májusban jelentették be, a kisbefektetők is rengeteget buktak az ügyleten. A zárásról konkrétumot a fitneszguru egyelőre nem mondhat, mert még folyamatban van a tőzsdei közzétételi kötelezettsége alóli mentesítése. A korábbi szabálytalanságokat mindenesetre tájékozatlansággal és amatőrséggel, adminisztratív hibákkal magyarázza. A rossz tőzsdei indulást annak a cikknek a számlájára írja, amely a bevezetés időpontjában arról szólt, árverezik a házát. Azóta helyreigazították az írást, korrigálták a tévedést. Viszont véleménye szerint emiatt maradt abba a jegyzés, folyt be a vártnál jóval kevesebb pénz. Nem tett jót a céget tőzsdére vivő Buda-Cash bedőlése sem, Schobert ezzel indokolja Agassi távozását. A tetemes összeget bukó részvényesek fórumai ma is hangosak, cinikus megjegyzésekkel kommentálják azokat a híreket, melyek szerint Schoberték rekordbevétellel zárták a tavalyi évet.
A fitneszguru mostanában internetes bejegyzései miatt kerül be gyakran a hírekbe, sokszor veszélyes tévhiteket is megoszt. Volt, hogy a citrom és a szódabikarbóna rákellenes hatásáról szóló cikket tett közzé. Emiatt Csupor Dezső gyógyszerész és Novák Hunor orvos közös közleményt is kiadott, és egyben kérte őt, olvasson utána az efféle témáknak.
– Nem ismerem őt személyesen, csak egyszer láttam távolról, amikor a könyvtárunkban hallgatták meg diákjaink. Viszont azt a helyiséget bárki igénybe veheti, szó sem volt arról, hogy Norbi egyetemi előadást tartott volna – egyszerűen csak egy hallgatói közösség hívta meg saját eseményére. Ő mégis úgy kommunikálta mindezt, mintha az egyetem munkatársai invitálták volna meg, és a véleményével az egyetem is egyetértene – emlékszik vissza a gyógyszerész. Csupor Dezső nem kétli, hogy a fitneszguru ért az emberek lefogyasztásához, amiatt becsüli is, viszont álhíreket terjesztő írásaitól kiveri a víz.
Schobert a közösségi oldalán közzétett híreket és cikkeket különösebben nem kommentálja, úgy gondolja, azok nem állásfoglalást jelentenek, ő csak érdekességként teszi fel azokat. Inkább azt fájlalja, hogy azokat a híreket kevésbé kapja fel a sajtó, amelyek nagy fogyasztásairól szólnak. Pedig ez nincs így, a bulvársajtóban sorra jelennek meg a vele kapcsolatos pozitív hírek, illetve olyan állítások, amelyek ellen a szakma – persze más fórumokon, de – nem győz felszólalni. Az ilyen írások közzétételében a Ripost messze élen jár, amihez viszont apró adalék, hogy főszerkesztője az az Ómolnár Miklós, aki a Story és Best Magazintól való távozása után a Norbi Update kommunikációs igazgatójaként kezdett tevékenykedni. A cégnyilvántartási adatokból kiderül az is: a részvénytársaságnak ma is igazgatósági tagja, vezető tisztségviselője. Ebből pedig nem túl merész dolog levonni azt a következtetést, hogy a bulvárhírek közt nem véletlenül szerepelnek nagy arányban a fitneszguruval kapcsolatos kritika nélküli írások.
