„Szeretek intenzíven élni”

Híradózik, a negyedik diplomáján dolgozik, karácsonykor is dolgozik. Kántor Viola, a Hír TV munkatársa.

– New Yorkban foglalkozott kortárs képzőművészettel. Ön szerint hogy lehetne ezt a műfajt népszerűbbé tenni Magyarországon?
– A New Museum of Contemporary Artban dolgozhattam pár hónapot, ez részben a frissen induló művészek legfontosabb nemzetközi gyűjtőhelye, aki ide bekerül, az szinte biztosan sikeres lesz. Ott azt láttam, a mi régiónkból alapvetően Kolozsvár ismert, mint műhely. Szerintem az alap az lenne, ha a magyar kortárs művészettel foglalkozó galériák, intézmények, művészek összefognának. Főleg, hogy most szerintem van egy olyan rés nemzetközi szinten, ami lehetőséget jelentene a magyar művészeknek is. A régióból a többieket már ismerik, sőt szerintem picit kezdenek unalmassá is válni, mi még tudnánk újat hozni. Persze így is vannak művészeink, akik jelen vannak.

– „Bár csajos vagyok, azt is tudom, mi a les” – írta önmagáról. Érdekli a foci?
– Van egy bátyám, Kaposváron, ahol felnőttünk, sokat fociztam vele és a barátaival. Persze mindig kapuba állítottak, mert ugyan nem akartak kihagyni a buliból, mégis csak ez volt a legkevésbé népszerű poszt. 12 évesen meg úgy gondoltam, milyen menő leszek a srácoknál, ha tudom a foci szabályait, így elővettem a bátyám szabálygyűjteményét és megtanultam, szóval tudom, mi az a les. Azt nem lehet mondani, hogy fanatikusan követném a futballt, de egy-egy jó meccs mind a mai napig le tud nyűgözni.

– Azt is írta, hogy a kereszténység fontos az életében. Most jön húsvét, ez mit jelent az ön számára?
– A kereszténységem az alapja a szabadságomnak. Húsvét kapcsán is az merült fel most bennem, hogy milyen megrendítő szabadságot jelent kereszténynek lenni. Nekem egy főnököm van, aki annak idején úgy döntött, hajlandó meghalni azért, hogy rám akkor is örök élet várjon, ha esetleg elszúrok dolgokat. Ez azért egy elég jó főnök szerintem.

– Munka húsvétkor?
– Igen. De ez abszolút összeegyeztethető az ünnepléssel. Karácsonykor is dolgoztam, ezt egyfajta szolgálatként fogom fel, nekem még nincs gyermekem, így szívesen bevállalom ezeket a napokat azok helyett a kollégáim helyett, akiknek már van. De így is meg fogom tudni oldani, hogy elmenjek majd a keresztutat végigjárni, szombaton a feltámadási misére, vasárnap pedig csak este dolgozom, szintén tudok majd ünnepelni. Minden tényezőt egybevetve azt hiszem, ez így jó. Ráadásul nekem nagyon érdekes lesz közvetítenem, hogy a keresztény vezetők mit gondolnak az ünnepről.

A cikk eredetileg április 11-én jelent meg a Magyar Nemzetben.