– Jog, néprajz, művészettörténet – ezek után most esztétikát tanul. Hogy jött ezek mellé a tévézés?
– Nem melléjük jött, amikor jogra jártam, már régóta érdekelt az újságírás, és amikor gyakornoknak lehetett jelentkezni a Hír Tévéhez, felvettek. A néprajz, a művészettörténet, az esztétika ezután jött. Bár látszólag nagyon széttartó az érdeklődési köröm, és amit csinálok, van egy közös pont. Szeretek intenzív életet élni, aminek része az, hogy az engem érdeklő dolgokat szeretném minél jobban kiművelni. Ehhez az kell, hogy tanuljam őket, és ott legyek, foglalkozzak velük. Ennek egy része maga a televíziózás.
– Egy híradós időbeosztás mellett ez hogy fér bele a napirendjébe?
– Tökéletes a híradós beosztás egy ilyen életformához. Én ugyanis alapvetően az esti híradókat viszem, ami azt jelenti, négy órára kell beérnem, hogy nagyjából két óra alatt „akklimatizálódjak” az aznapi műsorokhoz, hiszen a felkészülést, a napi hírek követését gyakorlatilag egész nap csinálnia kell egy híradósnak. Tehát bemegyek négyre, és bent vagyok este tizenegyig, de előtte ott van egy szinte teljes szabad „munkanap”, amikor mással is foglalkozhatok. Ezt is értettem az intenzív életen, hogy napi tízenpár órát értelmes dolgokkal tölthetek. A híradós beosztás csak segít.
– Ha este tizenegy óra után hazamegy, akkor még foglalkozik valamivel?
– Normális ember vagyok, azért késő éjjel, ha hazaérek, már leginkább csak kifújom magam, és lefekszem. Legfeljebb, ha valami nagyon fontos dolgom van, akkor csinálom még meg, mert igyekszem fegyelmezett lenni.
– Kreatív írást is tanul. Szokott írni is?
– A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanulok most esztétikát, ennek része a kreatív írás. Szerintem, mint mindenki, aki egy kicsit érzékenyebb a körülötte lévő világra, én is írogattam húszéves korom körül. Most Kemény István tanítja a versírást, Zoltán Gábortól novellaírást tanulhattunk, forgatókönyvírást pedig Sopsits Árpádtól. Nagyon jó, hogy van lehetőségem írni és az agyamnak ezt a részeit is használni. Zoltán Gábor azt mondta, ha egyszer lenne három szabad hónapom, tudnék írni egy regényt.
– New Yorkban foglalkozott kortárs képzőművészettel. Ön szerint hogy lehetne ezt a műfajt népszerűbbé tenni Magyarországon?
– A New Museum of Contemporary Artban dolgozhattam pár hónapot, ez részben a frissen induló művészek legfontosabb nemzetközi gyűjtőhelye, aki ide bekerül, az szinte biztosan sikeres lesz. Ott azt láttam, a mi régiónkból alapvetően Kolozsvár ismert, mint műhely. Szerintem az alap az lenne, ha a magyar kortárs művészettel foglalkozó galériák, intézmények, művészek összefognának. Főleg, hogy most szerintem van egy olyan rés nemzetközi szinten, ami lehetőséget jelentene a magyar művészeknek is. A régióból a többieket már ismerik, sőt szerintem picit kezdenek unalmassá is válni, mi még tudnánk újat hozni. Persze így is vannak művészeink, akik jelen vannak.
– „Bár csajos vagyok, azt is tudom, mi a les” – írta önmagáról. Érdekli a foci?
– Van egy bátyám, Kaposváron, ahol felnőttünk, sokat fociztam vele és a barátaival. Persze mindig kapuba állítottak, mert ugyan nem akartak kihagyni a buliból, mégis csak ez volt a legkevésbé népszerű poszt. 12 évesen meg úgy gondoltam, milyen menő leszek a srácoknál, ha tudom a foci szabályait, így elővettem a bátyám szabálygyűjteményét és megtanultam, szóval tudom, mi az a les. Azt nem lehet mondani, hogy fanatikusan követném a futballt, de egy-egy jó meccs mind a mai napig le tud nyűgözni.
– Azt is írta, hogy a kereszténység fontos az életében. Most jön húsvét, ez mit jelent az ön számára?
– A kereszténységem az alapja a szabadságomnak. Húsvét kapcsán is az merült fel most bennem, hogy milyen megrendítő szabadságot jelent kereszténynek lenni. Nekem egy főnököm van, aki annak idején úgy döntött, hajlandó meghalni azért, hogy rám akkor is örök élet várjon, ha esetleg elszúrok dolgokat. Ez azért egy elég jó főnök szerintem.
– Munka húsvétkor?
– Igen. De ez abszolút összeegyeztethető az ünnepléssel. Karácsonykor is dolgoztam, ezt egyfajta szolgálatként fogom fel, nekem még nincs gyermekem, így szívesen bevállalom ezeket a napokat azok helyett a kollégáim helyett, akiknek már van. De így is meg fogom tudni oldani, hogy elmenjek majd a keresztutat végigjárni, szombaton a feltámadási misére, vasárnap pedig csak este dolgozom, szintén tudok majd ünnepelni. Minden tényezőt egybevetve azt hiszem, ez így jó. Ráadásul nekem nagyon érdekes lesz közvetítenem, hogy a keresztény vezetők mit gondolnak az ünnepről.
A cikk eredetileg április 11-én jelent meg a Magyar Nemzetben.
