Fölösleges papírozással telik a gyerekorvosok munkaidejének nagy része

Megkeserítik az orvosok életét az igazolásokkal járó felesleges procedúrák. Érdemes lenne több jogot adni a szülőknek.

A házi gyermekorvosi munka egyre jelentősebb részét az igazolások kiállítása teszi ki. Az ezzel járó procedúra felesleges terhet jelent mind a gyermekorvosok, mind a szülők számára, ráadásul a rendelőben, a betegek gyerekek közötti várakozás az újabb megbetegedés kockázatával jár. A szülő felelőssége ezekben az esetekben megkerülhetetlen.

Korausz Etelka pomázi házi gyermekorvos szerint abszurdum, hogy a rendelés hatvan százaléka igazolások kiadásával telik, és az érdemi munkára nem jut idő. „Tegnap negyvenöt szülőből tizennyolcan igazolásért jöttek. Nemrég egy óvónő küldte hozzám igazolást kérni azt az anyukát, aki egy hétre nem tudta befizetni a gyermekének az étkezést. Húszéves pályafutásom során a felesleges igazolások kiadása okozta a legtöbb bosszúságot” – taglalja a doktor.

A bölcsődékben és óvodákban elsősorban annak bizonyítására kérnek igazolást, hogy a gyermek meggyógyult, és visszamehet a közösségbe. Ám az orvos, aki csak percekig látja a beteget, nem tudja megítélni, hogy például a gyermeknek volt-e láza, van-e még hasmenése.

Ha a szülő azt erősíti meg, hogy a gyermek jól van, és a gyermekorvosnak nincs más eszköze a betegség megállapítására, akkor általában kiadja az igazolást.

Azaz teljesen felesleges az orvostól kérni a papírt, azt, hogy a gyermek meggyógyult, a szülő is tanúsíthatná – fejti ki a gyermekorvos.

Ugyanez a helyzet az iskolai hiányzások esetében. A tanulók kénytelenek beavatkozást nem igénylő betegségek – például láztalan nátha, köhögés, gyomorrontás – esetén is elmenni a rendelőbe, amikor az orvosnak valójában semmi dolga nem lenne velük, kivéve hogy kiadja az igazolást. Emiatt sokszor szabadságot vesz ki a szülő, vagy a gyermek egy nappal többet hiányzik. „A szülő jogi értelemben az élet összes területén felelősséggel tartozik a gyermekéért. Indokolt esetben miért nem igazolhatja a gyermeke hiányzását? Mikor fogjuk a szülőket ebből a szempontból is felnőttnek tekinteni? Kilencvenöt százalékuk becsületesen járatja iskolába a gyerekét, a maradék öt százalék lógóst könnyen ki lehetne szűrni, ha a gyermekorvos és az iskola együttműködne. Tulajdonképpen e miatt az öt százalék miatt kényszerül a többség felesleges köröket futni, saját maga és az orvos idejét rabolni” – jelenti ki a pomázi házi gyermekorvos.

Az igazolatlan hiányzás a pénzügyi támogatások megvonását, a tanulói jogviszony megszűnését is eredményezheti. A szülők nagy része úgy tudja, három nap hiányzást igazolhat az iskolában, az összes többit az orvosnak kell hitelesítenie. Nem véletlen, hogy gyakran a családi kiruccanásokat, az időjárási, közlekedési viszonyok miatt késéseket is orvosi papírokkal igyekeznek alátámasztani. Pedig a jogszabály szerint „A nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni a gyermek, tanuló távolmaradásának, mulasztásának, késésének igazolására vonatkozó előírásokat.”

Azaz a köztudatban élő három nap városi legenda. Intézményfüggő, hogy hány nap távolmaradást igazolhat a szülő.

„A házirendbe a szülők is beleszólhatnak. Vannak iskolák és óvodák, ahol egyáltalán nem kérnek orvosi igazolást. Elfogadják, ha a szülő telefonál vagy beírja az ellenőrzőbe, hogy a gyermeke miért hiányzott. Szerintem mindenki számára ez volna a legelfogadhatóbb megoldás” – taglalja Korausz Etelka.

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete már többször foglalkozott a témával. Honlapjukról kiderül: a gyermekorvosok számára különösen nagy terhet jelent, hogy az utóbbi években már nemcsak a gyermek megbetegedései kapcsán kérnek „közösségbe mehet” igazolást, hanem a testnevelésóra keretében zajló úszásoktatáshoz, napközis iskolai sportversenyekhez, tömegrendezvényekhez, a nyári munkavégzésre való alkalmassághoz is. Ami a „közösségbe mehet” tartalmú igazolást illeti, a jogszabályok nem egyértelműek, az erre vonatkozó rendelet nem határozza meg, hogy minden hétköznapi, magától gyógyuló betegségből való felépülésről is írásban kell tájékoztatni a gyermekintézményt, vagy csak azokról, amelyeknek átmeneti vagy tartós életmódbeli következményeik vannak.

Az egyesület szerint nem vitatható, hogy a közösségbe való első felvételkor tájékoztatni kell a közösség orvosát a gyermek lezajlott vagy krónikus betegségeiről. A továbbiakban pedig a súlyos akut megbetegedéseket, krónikus állapotok indulását követően is szükségesnek tartják a tájékoztatást,

ám a későbbi, esetleg orvost sem igénylő, illetve enyhe lefolyású betegségeknél az orvosi igazolás szükségtelen.

2012 óta már történt egy jogszabályváltozás. Korábban a táborozás előtt is orvosi papírral kellett igazolni, hogy a gyermek egészséges. Ma már elég, ha erről a szülő nyilatkozik. Az egyesület szerint ahogy a táborozási igazolások esetében, úgy az orvos által kiállított igazolások többsége helyett is elegendő lenne a szülői felelősségvállalás. Ha enyhe lefolyású betegségek esetében a szülőnek joga volna eldönteni, hogy a gyermeke beteg vagy egészséges, és amennyiben panasz- és tünetmentes, közösségbe vinni, iskolába küldeni, akkor felesleges utazástól, hosszas várakozástól, esetleges újabb fertőzésektől kímélné meg a családot.

Ennek érdekében azt javasolják, hogy – ez sok külföldi országban is bevett gyakorlat – a szülők számára álljon rendelkezésre egy általuk igazolható időkeret, amely akár tizenöt nap is lehetne oktatási évenként. Ezzel nagymértékben csökkenthetnék a felesleges orvos-beteg találkozások számát. Az egyesület szerint az iskolába járás fegyelmének biztosítása a szülő és az oktatásügy feladata. Ebbe az egészségügyet bevonni minden szempontból indokolatlan. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az Emberi Erőforrások Minisztériumának is elküldte a javaslatait.