Lépcsőházi tornaóra helyett jöjjön inkább a tájfutás

Az iskolák gyakorlatilag ingyen kaphatnak egy új sportágat a „hontalannak” nevezett testnevelésórákra.

Sport, kirándulás, agytorna, kikapcsolódás és családi program egyszerre Mi az? A tájékozódási futás vagy röviden tájfutás.

Egy kicsit olyan, mint a kincskeresés, hiszen ismeretlen versenypályán – legtöbbször erdőben – kell meghatározott sorrendben ellenőrző pontok után kutatni, valamint a lehető leggyorsabban célba érni. Segítséget nyújt a térkép és a tájoló, de a megfelelő útvonalat mindenkinek magának kell kiválasztania. A korcsoportok és a nehézségi fokozatok szerinti beosztásnak köszönhetően kezdőknek és haladóknak, fiataloknak és időseknek ugyanúgy kihívást jelent a tájfutás. Talán meglepő, de a szenior korosztályban jócskán akadnak nyolcvan felettiek is. Különleges megméretést jelentenek az éjszakai versenyek, és rendeztek már megméretést kerekesszékesek részére is.

A tájfutásnak az az előnye is megvan, hogy szinte ingyen űzhető, nagyvárosi parkokban, kevéssé forgalmas utcákon, sőt még zárt térben is, a lényeg, hogy a hely elég zegzugos legyen. Vidéken pedig a kapun kilépve szinte bárhol.

Ez azért sem elhanyagolható, mert amióta bevezették az iskolákban a heti öt kötelező testnevelésórát, gyakran előfordul, hogy a diákokat szabad tornaterem, sportpálya és szakképzett tanár híján az iskola lépcsőházában futtatják fel-le. Miközben a sportnak sokkal szórakoztatóbb formáját is választhatnák, amelyhez tornaterem és előképzett tanár sem kell.

Wekerle Balázs állatorvos gyerekkorában versenyszerűen tájfutott, lakhelyén, Veresegyházon ma is rendszeresen hódol e sport örömeinek. Feleségével alakítottak egy tájfutó kört, legkisebb gyermekük unszolására pedig egy ideje a helyi iskolákban is megpróbálják népszerűsíteni a sportot.

– A tájfutás kifejezetten alkalmas arra, hogy a magyar iskolákra kényszerített napi szintű testnevelés egyik alternatív megoldása legyen. Az iskolák gyakorlatilag ingyen kaphatnak egy új sportágat, módszertant a „hontalannak” nevezett testnevelésórákra (ezek azok, amikor az osztály nem kap termet, de még az aulából vagy a lépcsőházból is kiszorul). A skandináv országokban a testmozgásnak ez a módja mindennapos, az egész társadalmat áthatja, amatőr vagy profi módon mindenki ismeri – tudjuk meg.

Wekerle Balázsék rátaláltak a veresegyházi Gyermekliget Általános Iskolára, amelynek igazgatónője, Megyeri Zsuzsanna a tantervbe illeszthető alternatív testnevelési módszerként azonnal fantáziát látott a tájfutásban. Miután Balázsék január óta heti gyakorisággal, iskolai tanórákon oktatják a tájfutás elméletét, arra a bátor elhatározásra jutottak, hogy a „finnes” útra lépnek. Vagyis meghonosítják a tájfutást mint a testnevelés válfaját.

Nemrég meghirdették az 1. veresegyházi iskolai tájfutógálát. Az eseményre meghívták Magyarország finn nagykövetségét, amely a nagykövethelyettes asszonnyal és asszisztensével képviseltette magát. Az eseményre az iskola parkjában alakítottak ki tanpályákat.

A finn nagykövetség képviseletében érkező Mari Mäkinen gyerekkorában használt tájolójával a nyakában jelent meg, és amikor meglátta az iskola parkjában a főkaputól az épületig vezető úton letűzött finn zászlócskákat, majd meghallotta az egyik kedvenc gyermekkori dalát finnül, nyolcvan magyar gyerek előadásában, már érezte, hogy jó helyre érkezett.

A tájfutás hazája Skandinávia, itt rendezték meg az első versenyeket is. Az észak-európai országokban ma is az egyik legnépszerűbb a sportág. Magyarországon 1925-ben volt az első tájékozódási verseny – olvasható a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség honlapján –, amit Ripszám Henrik bólyi festőművész rendezett. Ő Skandinávián keresztül tért haza az orosz hadifogságból. A sportág a negyvenes évektől indult hódító útjára Magyarországon, a szövetség a természetbarátok kötelékéből kilépve 1970-ben vált önállóvá. Ami a nemzetközi megméretéseket illeti, három felnőtt-világbajnoki aranyéremmel büszkélkedhetünk: 1972-ben Monspart Sarolta, 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin szerezte meg a legfényesebb medált.