Szemerkélő eső, június közepéhez képest meglehetősen hűvös idő. A díjugratópályán lovaglóruhás versenyzők köröznek ló nélkül. Néhányan kezükkel manővereznek a levegőben, akárcsak a bobosok, amikor a pálya kanyarjait memorizálják. A díjugratófutamok előtt a versenyzőknek gyalog van módjuk bejárni a pályát, és megjegyezni az akadályok egymásutániságát. Ez kintről nézve korántsem tűnik egyszerűnek.
A sárvári Vadkert Major lovasközpontban szombaton rendezték meg a Magyar Nemzet-kupa elnevezésű díjugrató verseny első fordulóját. Sárvár évszázadok óta fontos helyet foglal el a magyar lovas hagyományok ápolásában, az 1700-as évek közepétől tartanak itt lovakat. A majorban kezdetben a nóniusz fajtát tenyésztették, majd részben áttértek az arab vérvonalra. Az 1890-es évektől egyre több sárvári versenyló ért el szép sikereket a derbiken.
A major tehát akkor tölti be eredeti rendeltetését, amikor – mint most szombaton is – lovak és lovasok tömege versenyez az egykori vadászház, magtár és egyéb gazdasági épületekből kialakított szálláshelyek környezetében.
Amint az első versenyszám első versenyzője belovagol a pályára, a zsűrielnök pedig megrázza a felkészülési idő kezdetét jelző csengőt, illetve elhangzik a vezényszó: „Lovas, indulj!”, szinte varázsütésszerűen kiderül az ég. A napsütésben nemcsak a hőmérséklet emelkedik jelentősen néhány pillanat alatt, de a pályán futó vagy a melegítőpályákon gyakorló lovak szőre is fenségesen csillog. Ez az elegancia mintha a major történelmét tükrözné.
– Ez egy regionális verseny, nálunk már hagyománya van. Minden évben megrendezzük, de mióta itt, a Vadkert Majorban megépült a négy évszakos (egész évben használható) versenypályánk, évente két versenyt is tudunk rendezni – mondta el kérdésünkre Németh Gyula versenyigazgató. – Főként a környékbeli lovasok vesznek részt a versenyen, akik a környező megyékből, Zalából, Vasból, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyéből érkeznek jellemzően. A résztvevők a teljes lovastársadalmat átfogják, a legfiatalabb lovas tizenkét éves, a legidősebb a 63 éves Finta Géza bácsi lesz.
A verseny kétfordulós. A mostani futam után szeptember 9-én még egy fordulót rendeznek. A díjugrató-akadályok magasságát 90-től 120 centiméterig határozták meg (volt futam a kezdőknek és a gyakorlottabb lovasoknak is, összesen hat versenyszámban hirdettek győztest). Az első tíz helyezett pontokat kap, és a két forduló összesített pontszámai alapján fognak végül győztest hirdetni szeptemberben. A hat versenyszám közül a kezdő lovasok számára meghirdetett, 100 centiméteres akadálymagasságú, illetve a legrutinosabb versenyzők számára kiírt 120 centiméteres verseny győztese nyeri majd el a Magyar Nemzet-kupát.
Ahogy Németh Gyula is említette, a versenyen indult a magyar lovas sport doyenje, Finta Géza is. A gyenesdiási Kinizsi Sportkör lovas szakosztályának vezetője egy tanítványát kísérte el a versenyre, de, minthogy élete a lovaglás, megosztoztak a lovon, és mindketten indultak vele a futamokon.
– Tizenegy évesen, 1965-ben kezdtem lovagolni, egész életemben ezzel foglalkoztam. Ha az ember egészséges, akkor minden további nélkül lehet még a hatvanas éveiben is lovagolni. Természetesen azért kell ehhez edzettség, és a lovaglás mellett is aktív életet élek, dolgozom – mondja Finta Géza, aki Bella nevű lovával indult a versenyen. – Harmincöt évig űztem a militaryt (a fix akadályokkal, tavakkal, sövényekkel teletűzdelt pályán rendezett tereplovaglást), amelyben magyar bajnok is voltam, és 2006-ban hagytam abba. Azóta a díjugratást kizárólag a saját magam szórakoztatására csinálom.
Finta Géza tanítványa, Kókai Bálint is indult a versenyen, akinek idén vásároltak új lovat. A mester és tanítványa úgy egyeztek meg, hogy a diák indul a „kis” (90 centiméter magas akadályokkal rendezett), míg Finta Géza a nagy, 120 centiméteres számban.
– A lovunk, Bella nagyon intelligens, jól képzett állat. A díjugratásban nagyon bonyolult meghatározni, hogy a sikeresség mennyiben függ a lótól és lovasától. Nyilván a jó lóra jó lovas is kell, hogy nyerni tudjon, de megfelelő ló nélkül esélytelenek vagyunk – fogalmazott Finta Géza. – A díjugratás az utóbbi időkben rendkívül felgyorsult. A nagy versenyeken gyakran már csak a gyorsaság dönt az indulók között, hiszen a dobogós helyezettek sokszor mind hibátlanul lovagolják meg a pályát. Emiatt nagyon fontossá vált a lovak erőnléte. A gyorsaság (és a győzelem) érdekében az ember esetenként kockázatos lépéseket is bevállal verseny közben, és ez számomra különösen szórakoztatóvá teszi a díjugratást – árulta el.
Miután a versenypálya és a melegítőterület közötti gyepen találkoztunk Finta Gézával, meghív minket, hogy ismerkedjünk meg Kókai Bálinttal is. A fiút és édesanyját készülődés közben lepjük meg a lószállító utánfutó mögött. A meglepetés dacára Bálint, érett és tudatos versenyző benyomását keltve, tökéletesen összeszedetten, szinte nyomdakészen nyilatkozik. Mondataiból azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a lovaglás valóban képes megváltoztatni a lovas életét.
– Négy éve, nyolcévesen kezdtem el lovagolni, méghozzá azért, mert rossz volt a vállam, ezért lovas tornáztam. Később már ugróedzéseken is részt vettem, és egyre jobban fejlődtem – kezdi történetét Kókai Bálint. – Másfél éve kerültem Géza bácsihoz, azóta mindennap lemegyek edzeni. A vállam pedig teljesen rendbe jött. Én már tudom, hogy a lovaglással szeretnék foglalkozni, ha nagy leszek, mert nagyon szeretem a lovakat. Szeretem magát a sportot, és azt, ahogy meghálálják, ha jól bánunk velük.
Finta Géza, aki bevallottan nagyon büszke arra, hogy 63 évesen még fel tudja venni a versenyt a fiatalokkal, elmondta azt is, hogy az utóbbi időszakban nagyon sokat fejlődött a magyar lovassport. A fiatalok egyre jobbak, nemcsak európai, de világszinten is becsülendő eredményeket érnek el. Ifjabb Szabó Gábor néhány hónapja az amerikai Omahában megrendezett díjugrató világkupa döntőjében (ahová az elmúlt négy évtizedben ötödik magyarként jutott be) az első futamon mindössze egy akadályt vert le, végül a 21. helyen zárt.
Talán az ő nyomdokain fognak haladni a Magyar Nemzet-kupa két versenyszáma első fordulójának dobogós helyezettjei. Az R100-as (100 centiméteres akadályokkal rendezett) kezdő lovas versenyszámot Németh Enikő, a Sárvári Ménes Lovas Klub versenyzője nyerte Istafan Illúzió nyergében, a második Ilisz Kitti lett (a lova Limoges Del Tiglio, Dénesmajori Lovas Club), míg utánuk ifjabb Varga István (Skublics Imre Lovas Klub) végzett, aki Csakazértist lovagolta.
A húsz centiméterrel magasabbra helyezett akadályokon futott R120-as nyitott versenyszámban Grundtner Gábor, a Lajta-Hanság MEDOSZ SE versenyzője diadalmaskodott Denis nyergében, a második a Jáki Lovas Klub indulója, Fodor Nikolett lett Caravaggio-C nevű lován, míg Pintér Zoltán végzett a harmadik helyen, aki a MLK Petőfi LK lovasaként Uphill Sanyit ülte meg. További eredmények a Díjugratás.hu-n olvashatók.
Ők azonban ezzel még nem nyerték meg a kupát, hiszen szeptember 9-én lesz a második forduló. Csak az a versenyző nyerheti el a tárgyjutalmakat és a felajánlott háromszázezer forintos pénzjutalmat, aki mindkét fordulót sikeresen teljesíti, és az összesítésben is az élen végez.
