Zászlós húsgolyó és Lack falipolcok: óriásáruház nyílt Soroksáron

Megnyílt az IKEA harmadik hazai bútorüzlete. Mi is ott voltunk, mert ez szociológiai és nyelvi kalandtúra.

Ismertem idősödő embereket, akik telente melegedni jártak Budapesten az Örs vezér téri üzletükbe, sokgyermekes családok pedig azért mentek rendszeresen IKEA-ba, mert ott csak száz forint volt a hotdog.

Mindez persze nem a svéd bútorüzletet jellemzi, hanem a magyar közállapotokat, de azt talán jelzi, hogy a kék-sárga színekkel operáló multicég a társadalom egészen széles rétegét képes megszólítani. Ezért mindenképpen eseményszámba megy, hogy szerdán, vagyis június 14-én Budapesten megnyílt a lánc harmadik hazai áruháza. Ráadásul a legnagyobb: Soroksárra tizenhétmilliárd forintból egy 34 ezer négyzetméter hasznos területű dobozt építettek, és ez majdnem kétszer akkora, mint a budaörsi üzlet.

Mi, magyarok valamiért gerjedünk a nagyáruház-megnyitókra – ugyan semmiféle nyitási kedvezményt nem hirdettek szerdára, amikor este hét körül megérkeztünk az M5-ös autópálya melletti gigantikus parkolóba, csak szerencsével, egy távozó frissen hűlt helyére lecsapva tudtunk leparkolni. Dizájnról a bolt esetében fölösleges beszélni: baromi nagy kék-sárga tömb, épp mint bárhol a világon.

Az ajtón belül már hordákban közlekedtünk – csalóka volt az a reményünk, hogy ugyan sokan lesznek, de a nagy alapterület miatt szét fog oszlani a tömeg. Az emeleten berendezett szobák vannak, de egy-egy menőbb fotel előtt szinte sorba kellett állni, hogy kipróbáljuk. A lakberendezők kitettek magukért, de minden bizonnyal a szomszédos Ausztriából is inspirálódtak, mert az egyik nappalinak berendezett kuckóból börtönszerűen berácsozott, lakattal elzárt lépcső vezetett a nem létező emeletre. Már azt vártuk, hogy megjelenik egy Natascha Kampuschnak öltözött eladó, hogy ránk sózzon egy pincebútort.

IKEA-ba járni egyébként egy szociológiai és nyelvi kalandtúra. Gerleként turbékoló szerelmespárok tervezgetik a Malm ágykeretbe öntött jövőt, de akár egy Ekebol kanapé vagy egy szokatlan színben pompázó Vinterbro ruhásszekrény is képes eksztatikus örömöt kiváltani a vevőből. A vásárlás élményét plüssállatokért hisztiző gyerekek teszik kerekké, és olyan mondatok hangzanak el percenként, amelyekért súlyos söröket fizetne bármelyik kortárs író. Mi egy hölgy szájából a következőt csíptük el: „Olyan cukik lennénk, ha ebbe a pokrócba csavarva ülnénk egy mécsessel a teraszon!”. A férj (barát?) kissé illúzióromboló módon azt válaszolta: „Már a múltkor is megígérted, hogy többet nem jövünk IKEA-ba, b***d meg!”

Persze természetesen nemcsak pokróc, mécses is kapható tonnaszámra.

A vendéglő külön történet, az áfonyás öntettel megbolondított svéd zászlós húsgolyó immár fizetésnap utáni sarokköve lett a magyar gasztronómiánk. Az új áruházban külön kávézórészleg is nyílt, de mi, merő mazochizmusból, a vacsorázni óhajtók majd félórás sorába álltunk. Rántott kamamber, húsgolyó – természetesen a nagyobb, tizenötös kiszerelésben –, süti és a Family kártyával járó ingyentea kétezerpárszáz forintért egész jó ár, érthető, hogy nagy a tumultus a kasszánál.

Hogy ne menjünk haza üres kézzel, veszünk bútorszövetet, amelyet magunknak kell kicentizni, levágni, becsomagolni és felcímkézni – a gép által nyomtatott árucímke szerint éppen az Örs vezér téri boltjukban vásárolunk.

Közeleg az este kilences zárás ideje, ennek ellenére zajlik az élet a boltban, még az Országos Mentőszolgálat három, egyenpólóba öltözött munkatársa is ott bóklászik a lámpaosztályon. A kasszáknál jókora sor, ezért az önkiszolgáló részt választjuk, így hamar szabadulunk. A parkolóban már vannak helyek, de még meglepően sok az autó – hogy mi lesz itt az első hétvégén, el sem tudjuk képzelni.