Évi 54 milliárd forintot költ el a lakosság számla nélküli privát egészségügyi szolgáltatásokra Budapesten és Pest megyében, országosan pedig ez az összeg meghaladja a 100 milliárd forintot – derült ki a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesülete és a Szinapszis nevű egészségügyi piackutató cég ma bemutatott, friss elemzéséből. A témában tartott sajtótájékoztatón elhangzott: a számlaadás hiánya miatt jelentős adóbevételektől esik el a költségvetés, illetve az egészségügyi kassza, és a betegbiztonság is sérül.
Leitner György, a 12 jelentős magánegészségügyi szolgáltatót tömörítő Primus Egyesület elnöke hangsúlyozta, mennyire fontos lenne, hogy a betegek által egyre gyakrabban igénybe vett magán egészségügyi szolgáltatóknál is bevezessék az online pénztárgépet, ahogy az a plasztikai sebészek esetében már kötelező, hogy ezzel is fehérítsék az ágazatot. Számla nélkül ugyanis nehéz például visszamenni reklamálni, ha bármi probléma van. Mint mondta, a rendszer kialakításában számítanak a kormányzat támogatására is, hiszen így évi több tíz milliárd forint többletbevételhez juthat a forráshiányos egészségügyi kassza. A számlaadási kötelezettséggel pedig a betegek is garanciát kapnának az ellátás minőségére.
Az érdekvédelmi szervezet szerint az elmúlt évtizedekben Magyarországon is elterjedtek a gyakran nem kielégítő felszereltséggel és szakmai színvonalon szolgáltató „lakásrendelők”, amelyek részben vagy egyáltalán nem tesznek eleget a betegbiztonságot szavatoló bizonylatadási kötelezettségnek. Pedig az állami egészségügy közismert jellemzői – a várólisták, az eszközhiány és a szakorvosok csökkenő száma – miatt egyre nagyobb arányban válik hétköznapi rutinná a magánszolgáltatók felkeresése.
Leitner György arra a kérdésünkre, hogy jelenleg mennyi olyan lakásrendelő lehet az országban, ami a szürke zónába esik, azaz ahol nem mindig adnak számlát, úgy válaszolt: a piac körülbelül 80 százaléka szétaprózott formában működő, egy-két rendelős szolgáltató. Ez sok ezer szereplőt jelent, melyek nem kerülnek be a látótérbe, és sok helyen nem adnak számlát.
– Vannak persze jó gyakorlatok, de az ellenkezője is igaz, legalább százmilliárdnyi forgalom lehet a szürke zónában – mondta. A magán és az állami egészségügy összehangolásával kapcsolatban megjegyezte: ez a kettő jól ki tudja egészíteni egymást, de ahhoz, hogy ez nálunk is gördülékenyebben működjön, szükség van a magánbiztosítók térhódítására.
Az egyesület egyébként az online pénztárgép bevezetése mellett azt is javasolja a kormánynak, hogy az ÁNTSZ-engedély megszerzéséhez a praxisoknak heti 20 óra rendelési időtartamig legalább egy részmunkaidős, heti 40 órás rendelési időtartamig pedig egy teljes munkaidős egészségügyi szakalkalmazottat legyen kötelező foglalkoztatniuk. Az érdekvédelmi ernyőszervezet a betegbiztonság javítása érdekében hamarosan saját védjegyet is létrehoz, amelyet a transzparensen és tisztességesen működő magánszolgáltatók kaphatnak meg és használhatnak. Leitner György szerint ez bárki számára megszerezhető, és várhatóan decembertől lehet majd igényelni.
Nikl Antal, egy magán-egészségügyi szolgáltató gazdasági igazgatója az ágazatban tapasztalható problémákkal kapcsolatban arról beszélt lapunknak: nehézség, hogy nincs egységes feltételrendszer, aminek egy hatósági ellenőrzés során meg kell felelni. Eddig a nagy magán-egészségügyi szolgáltatókat ugyanis a piacra lépés előtt sokkal komolyabban ellenőrizte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), mint az állami egészségügy szereplőit, de a lakásrendelők nem feltétlen kerültek a „radarra”. Egyszer persze ott is kell ellenőrzés, de ki tudja, utána mikor történik meg ez ismét. Arról nem is beszélve, hogy nem egységes a kritériumrendszer, van olyan település, ahol akadálymentesítés nélkül nem adnak engedélyt, míg máshol ennek hiánya sem okoz gondot.
A Szinapszis adatai alapján kiderült: 2014-ben országosan 45 százalék, a fővárosban pedig 49 százalék volt azoknak az aránya, akik magán-egészségügyi szolgáltatóhoz fordultak egészségügyi problémájukkal. 2016-ra ez az arány a fővárosban már 60 százalékra nőtt. A legtöbben szakorvosi ellátást vettek igénybe (49 százalék), ezt követi a magándiagnosztikai (34 százalék) és a magánklinikai sebészeti ellátás (9 százalék).
Mindeközben az Eurostat legfrissebb jelentése szerint a GDP-arányos állami egészségügyi kiadások terén Magyarország továbbra is az uniós lista végén kullog. Az uniós átlag 635 ezer forint/fő, itthon viszont csupán 180 ezer forint jut egy emberre. A szomszédos Ausztriában ez az összeg megközelíti az egymillió forintot fejenként.
