– Miután megtaláltuk a kínai határátkelőt Vietnam felé, a határ két oldalán kétszer kellett levennünk az összes táskát a kerékpárokról, hogy átvilágítsák őket. Itt szerencsére nem próbálták a kerékpárokat a szkennerbe gyömöszölni, mint három hónappal korábban Indiában. A határ vietnami oldalán Linh családja várt minket, óriási volt az öröm – kezdte Péter a portálnak.
Az utolsó 116 kilométert felhőszakadás nehezítette, de az esőfüggöny mögött a csodás táj mosolyt csalt a fiatalok arcára, a levegő illatozott a virágoktól és a füstölőktől.
– Izgultunk az utolsó órákban. Tudtuk, hogy hirtelen a feje tetejére áll a kerékpáros nomád rutinunk. Otthon ünnepséggel várt a vietnami családunk. Célba éréskor izgatottak és boldogok voltunk, sokan jöttek találkozni velünk, mi pedig éreztük: jó évet hagyunk magunk mögött. Kissé szürreális volt, hogy kerékpárral érkeztünk Vietnamba – vette át a szót Linh.
A Kisalföld.hu szerint a házaspár számára nem kérdés, hogy ismét nekivágnának-e a fél világnak.
– Ha dönthetnénk, a válasz újra igen lenne, de most a világ másik fele következne – mondta Péter. Az utolsó három hónapban 4000 kilométert tettek a lábukba. Ebben a periódusban volt, amikor
három héten át megállás nélkül esett az eső.
Hat napig küzdöttek egyetlen szakasszal, majd úgy elfáradtak, hogy 24 órát pihentek egy panzióban. Minden kínra azonban gyógyírként szolgáltak az élmények.
– Megtapasztaltuk, hogy a kedvességnek, vendégszeretetnek nincs határa. Sokkal több bizalmat kaptunk vadidegenektől, mint amennyit az út előtt mi adtunk volna más utazóknak. Ebből sokat tanultunk. Bátorítunk mindenkit, hogy bízzanak a kerékpárosokban és segítsék őket, adjanak nekik szállást, biztosan meghálálják.
A hozzánk hasonló nomádoknak nincsenek nagy igényeik, csak szeretnének fürdeni, kis helyet kérnek a padlón, ahová leteríthetik a matracukat. Cserébe a történeteikkel elhozzák a világot az otthonunkba – mondta Linh.
– Kevés pénzből – 5000 Ft volt kettőnk büdzséje egy napra – sokkal több élményben volt részünk, mint ha kényelmesebben utaztunk volna. Rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, érdekes kalandokba keveredtünk. Megtanultuk élvezni, hogy az utunk nehezen tervezhető és mindig máshogy alakul, mint ahogy elképzeltük, mert nem várt nehézségekkel találkoztunk. A hosszú távú és kispénzű utazók nyugodtsága már ránk is jellemző – mondta a férj.
Feleségével körbetekernék Tajvant, illetve Péter egyedül eljutna Kínából Tibet fővárosába, Lhászába. Most fél évet szeretnének Vietnamban tölteni, majd jövő tavasszal hazalátogatnak Magyarországra. Egyelőre nem tudják, hogy hosszú távon melyik országban folytatják közös életüket. Jelenleg a lehetőségeiket mérik fel, majd rövid időn belül bevételi forrást kell keresniük. A nagy tekerés után várják őket a hétköznapok kihívásai.
