November 19-e a vécé világnapja, noha sokan hajlamosak e témát (és különösen azt, hogy a toalettnek saját világnapja van) elviccelni, amiért születésünk óta belénk rögződött szégyenérzetünk a felelős. Ugyanakkor a világ népességének harmada (egy 2015-ös becslés szerint 2,4 milliárd ember) még ma is megfelelő higiénia nélkül kénytelen élni, közülük pedig egymilliárdan mindenféle csatornázást, salakanyag-elvezetést nélkülöznek. Mondani sem kell, hogy ezek az állapotok a fejlett nyugati civilizációban szinte ismeretlen betegségek sorának biztosítanak ideális körülményeket.
A Narendra Modi indiai miniszterelnök által hangoztatott, „Tiszta India” elnevezésű törekvések szerint két év múlva minden indiainak lesz vízöblítéses vécéje, írja a The Washington Post. Ha ez valóra válik, az ténylegesen fölcsuszamlásszerű változást fog hozni az ország közegészségügyi állapotaiban. Az utolsó, 2011-es népszámlálás adatai szerint az indiai háztartások 53 százalékában nem volt vécé. Az emberek többsége így a szabadban végzi el a dolgát, az emberi vizelet és ürülék pedig nemcsak az utcákat szennyezi, de az évi több százezer ember halálát okozó fertőző betegséget terjedéséhez is táptalajt szolgáltat. Számos gyerek, különösen a menstruáló lányok azért maradnak ki az iskolából, mert ott nincs vécé. A közegészségügyi problémák Indiának évente 106 milliárd dolláros kárt okoznak, ez a GDP 5,2 százaléka.
Modi 2014-es hatalomra kerülése óta 52 millió új vécét telepítettek Indiában (háztartásonként 190 dollárnak megfelelő támogatást kínálnak, hogy csatornázást építsenek ki), de az, hogy egy házba bekötik a toalettet, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek használják is. Évezredes szokásokat nehéz megváltoztatni, így rengeteg indiai annak ellenére a szabadba jár könnyíteni magán, hogy immár mehetne a vécére is. A riportokban megszólaltatott emberek elmondják, hogy vétek a tiszta vizű vécéket a rendeltetésüknek megfelelően használni, hiszen sokkal okosabb mosni bennük például. E gyakorlatot visszaszorítandó az indiai kormányzat meglehetősen ellentmondásos intézkedésekkel próbálkozik. Az indiai falvak utcáit reggelente kormánytisztviselőkből és önkéntesekből álló különítmények róják, akik igyekeznek lefülelni a felébredés után megszokott módon az utcára igyekvő embereket. Az ellentmondást az okozza, hogy e felügyelők az elkövetők nyilvános megszégyenítését tartják a legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy az embereket a vécék használatára késztessék. Sokakat az egész falu előtt nevetségessé tesznek, mindez pedig nem feltétlenül teszi népszerűvé a mégoly fontos kezdeményezést.
India kulcsszerepet játszik a szabadban székelés elleni küzdelemben, hiszen az érintett egymilliárd ember több mint fele, 569 millió a szubkontinensnyi országban él, írja a National Geographic. Az ENSZ két évvel ezelőtt kijelölte a közegészségügyi célt: 2030-ra minden embert vécéhez kell juttatni. Noha ez talán túl ambiciózus elhatározásnak tűnik, nem feltétlenül irreális, hiszen vannak pozitív példák. Vietnam például nagyjából onnan indult, ahol India még most is tart, viszont az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag felszámolták a szabadba ürítés gyakorlatát. Ha sikerülne célt érni, az felfoghatatlan hatással lenne az emberiség egészségügyi állapotára. A közhigiénia hiánya és az ezzel összefüggő tiszta ivóvíz nélkülözése világszerte 1,4 millió gyermeket öl meg, többet, mint a kanyaró, a malária és az AIDS összesen.
Természetesen az indiaiak nem most jöttek rá, hogy e problémát kezelni kell. Mahátma Gandhi egyszer azt mondta, hogy a higiénia megteremtése fontosabb az ország függetlenségénél. Tagadhatatlan, hogy a függetlenség elnyerése óta eltelt hetven évben drasztikusan nőtt a vécével felszerelt indiai háztartások száma, csakhogy a robbanásszerű népességnövekedés miatt az utcákon fellelhető emberi ürülék mennyisége nem csökkent számottevően. A célok jottányit sem változtak azóta, Modi az „először a toalett, aztán a templom” szlogennel kampányolt, a programra pedig eddig több mint 40 milliárd dollárnyi rúpiát költöttek.
India mellett a harmadik világ jó részén hasonlóan nagy problémát okoz a szabadban székelés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint a háztartások legalább negyven százalékában nincs vécé Eritreában, Dél-Szudánban, Nigerben, Csádban, Burkina Fasóban, Sao Tomé és Príncipén, a Salamon-szigeteken, Beninben, Togóban és Namíbiában. A gyerekeket sújtó, gyakran végzetes alultápláltságot és kiszáradást okozó hasmenéses esetek 58 százalékáért a szennyezett ivóvíz, illetve az emberi ürülékkel való közvetlen kapcsolat a felelős. A becslések szerint a megfelelő csatornázás bevezetése a gyermekkori hasmenés gyakoriságát 7-17 százalékkal, az ebből fakadó halálozást pedig 5-20 százalékkal csökkentené. Ennek ellenére – részben a történelmileg és biológiailag is rögzült undor és szégyenérzet hatására – ma is sokkal kevesebb fejlesztési pénzt különítenek el az emberi salakanyagok biztonságos elvezetésére, mint az ivóvízvezetékek bevezetésére, noha utóbbi a statisztikák szerint csak feleolyan hatékonyan csökkenti a fertőzések előfordulását.
A WHO tanulmánya kimutatja, hogy a vízöblítéses vécék bevezetése a nyilvánvaló és közvetlen közegészségügyi előnyökön túl gazdaságilag is hasznos, konkrétan közvetett hatásai révén hétszer több bevételt hoz, mint amennyi ráfordítást igényel. Indiában az a kieső munkaidő, amíg az emberek a munkahelyüktől távol eső, eldugott közterületeket keresnek dolguk elvégzésére, tízmilliárd dolláros kárt okoz. Az alkalmazottak többsége igyekszik estig tartogatni szükségét, hogy a sötétség leple alatt, méltóságát úgy-ahogy megőrizve könnyíthessen magán. Emiatt azonban csökken a koncentrációjuk, alig törődnek a munkájukkal. Az elkerülhető fertőzések miatt évente világszerte 322 millió munkanapon kényszerülnek otthon maradni az alkalmazottak, amely az egészségügyi szektornak hétmilliárd dolláros kiadást jelent. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint a munkahelyi körülményekből fakadó halálesetek 17 százalékáért a fertőzések a felelősek, ezek nagy részét pedig az elégtelen higiénia okozza.
