Ismét hódít a Facebookon egy japán diák, aki a magyar nyelvet tanulja, és itt található kérdőíve kitöltésére kér minket, ami nekünk néhány perces művelet, eredményét a szakdolgozatához szeretné felhasználni. A hölgyet Okamoto Ajuminak hívják, és a magyar mutató névmás használatát kutatja. Tizenöt oldalas, ábrákkal szemléltető kérdései nyelvhasználatunk érdekességeire világítanak rá, mi magunk is elgondolkodhatunk, mikor is mondunk „ez”-t vagy „az”-t. Épp egy éve láthattunk hasonlót, amikor Umemoto Takehiro a magyar nyelv szórendjéről érdeklődött.
A média is felkarolta az ifjút – rádióban is beszélgettek vele –, aki arra vállalkozott, hogy megtanulja a nyelvünket, akkor az Indexnek több mint húszezer kitöltőről számolt be. Ajumi is nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a kérdőívére adott válaszok száma jelenleg exponenciális növekedést mutat, még alig néhány megosztással egyetlen este négyszázan töltötték ki.
Ezek a diákok az Oszakai Egyetem Idegen Nyelvi Karának hallgatói. A 25 választható nyelv közül kerültek a magyar szakra, nagyjából hetven diák ül összesen a képzésen hasonló célzattal a padokban. Ahogy nekünk a távol-keleti számít különösen érdekesnek és egzotikusnak, ők hasonlóan gondolkodnak rólunk, a Távol-Nyugatról. Mielőtt nekivágnának a nekünk meghökkentő és megtisztelő tanulásnak, a nyelvünkről viszonylag keveset tudnak, inkább csak valamilyen apróságra bukkannak az interneten: a különlegesebb épületeink tetszenek meg nekik, a lányok szívébe a hímzés lopja be magát, érdeklődnek az ételeink, a boraink iránt. A nyelvet így jellemzően csak később van módjuk megkedvelni, és ez rendszerint meg is történik – nyugtatott meg Waseda Mika tanszékvezető, senki nem menekül ki közülük fejvesztve a nyelvórákról. A képzés változatos, hol kiselőadást tartanak ismert magyarokról, rajzfilmeket feliratoznak, vagy éppen ismertető jellegű kiadványokat gyártanak Japánról nekünk, de blogot is írnak.
Beszélgetni ritkán adódik lehetőségük, csak ha arra vetődik egy-egy kósza magyar, akkor viszont a leleményesebbekkel több órát is kedélyesen el lehet beszélgetni nyelvről és kultúráról, ahogy e sorok írója is tanúsíthatja. Némi alappal aztán örömmel utaznak el hozzánk, hogy magyar oktatóhelyen mélyíthessék el a tudásukat. Szorgalmuk lehengerlő.
Nem kis kihívást jelent nekik magyarul tanulni, de amikor kívülről szavalnak hosszú magyar verseket, az megérinti az embert. Az egyetem minden nyáron nagy fesztivált tart, ahol bemutatkozhatnak az egyes szakok, megismertetik az érdeklődőkkel a tanult nyelvet használók kultúráját. Ilyenkor magyar népviseletbe bújnak, néptáncot is járnak, főznek, lángost sütnek, egyszóval igazi magyar hangulatot teremtenek.
A végzett hallgatók közül többen nálunk kötnek ki, japán vállalatoknál dolgoznak, vagy ha otthon maradnak, akkor szinte kizárólag ők azok, akik ismernek minket, ők a mi képviselőink a világ harmadik legnagyobb gazdaságában.
