Keverednek a karácsony régi és új vonásai

Gyermekközösségekben is él az újjászületett betlehemezés. Az ünnep sokak számára elveszíti rituális jellegét.

Az asztalra azonban nemcsak dekoráció, hanem ételek is kerülnek, amelyek között napjainkban egyaránt megtalálhatók régi, hagyományosnak tekintett és egészen modern fogások. – Makacsul tartják magukat azok a karácsonyi ételek, amelyek már dédszüleink idején is ott voltak az ünnepi asztalon: a töltött káposzta vagy a diós-mákos kalács, a bejgli – mondta a néprajzkutató, és kiemelte azt is, hogy a karácsony előtti böjti időszak étele sok családban manapság is készített mákos guba, illetve a cibereleves volt. Böjtös ételnek számított a hal is; azonban a szentesti vacsorák népszerű fogása, mint a halászlé és a rántott hal, nem népi étel volt, hanem a városi-polgári kultúrából származik – mára vált tradicionális karácsonyi étellé.

Az ünnepi étkezés azonban legalább két új vonással bővült a néprajzkutató szerint. Egyrészt a gasztronómiával foglalkozó nyomtatott és online magazinok elkezdték a saját maguk által ajánlott karácsonyi menüket kínálni, „ha már unod a szokásosat” és hasonló felkiáltással. Ekképpen teljesen új fogásokat javasolnak a karácsonyi asztalra, mindamellett, hogy megújítják a tradicionális recepteket. Másrészt abszolút új jelenség, hogy megjelentek az egészségesnek tartott ételek és a reformkonyhák receptjei is – pedig régen a karácsonyi étkezésre éppen a bőség és a sokszínűség, egyszóval a klasszikusan nehéznek minősített ételek voltak jellemzők. (Néhány éve az egyik kereskedelmi csatorna műsorában azt mutatták be, hogy lehet karácsonyra „egészséges”, azaz nem zsíros és kalóriában szegény töltött káposztát készíteni )

A rendszerváltás után szinte a teljes Kárpát-medencei magyar nyelvterületen újjászületett legismertebb karácsonyi dramatikus népszokásunk, a betlehemezés. Csakúgy, mint az ünnep többi jellemzőjéhez, e játékhoz is új elemek kapcsolódtak. Sándor Ildikó kifejtette: a megújulás két fontos változással járt. Laikus szerzők által írt, az interneten is fellelhető szövegek jelentek meg, amelyek a folklórból veszik a mintát. Ugyanakkor az ilyen szövegek alapján nem népi betlehemes játékok születnek. A másik változáshoz fontos tudni, milyen volt ez a szokás régen. A betlehemezés úgynevezett házaló szokásként élt, azaz a falu lakói házakhoz kopogtak be, családokat látogattak végig; az előadók és a nézők is kis létszámú csoportot alkottak. A modern betlehemes játékok viszont egészen színházszerűek: habár nem színpadon, de több néző előtt zajlanak, több előadóval – iskolákban és óvodákban már csak azért is, mert minden gyereknek illik valamilyen szerepet adni.

– A betlehemezés bekerült az iskolák és óvodák ünnepi kultúrájába, illetve egyéb gyermek- és ifjúsági közösségekben is helyett kapott – emelte ki Sándor Ildikó. Hozzátette, jóllehet a rendszerváltás előtt alig-alig volt hely, ahol hosszú időn keresztül fenntartották volna, a hagyományőrző programmal működő óvodákban ekkor is készültek betlehemesekkel. A szokásnak tehát volt valamiféle folytonossága.