„Nehéz év volt? Kikapcsolódna? Pihenne?” „Karácsonyra rohamosan fogynak a helyek!” „Karácsonyi csomag 2 éjszaka!” – csupán néhány szlogen a hazai szállásfoglaló oldalak ünnepi kínálatából. Elég csak párat kattintani az interneten, és látható: ma már ugyanolyan gazdag a magyarországi szálláshelyek év végi, ünnepi „választéka”, mint az esztendő többi időszakában. Ez a belföldi turizmus növekedése mellett más tanulságokkal is szolgál: például azzal, hogy a karácsony sokak számára elveszíti rituális jellegét, és szabadidőként, szabadidős tevékenységként, az utazás alkalmaként jelenik meg. Holott a karácsony erősen ritualizált időszak volt – ma is az –, de a modern társadalomban ezt a szabadidő váltotta fel. Márpedig az elutazással, a kikapcsolódás előtérbe kerülésével az ünnep rituális jellege változik – a szemünk láttára. Egyebek mellett napjaink karácsonyainak e vonására is felhívta a figyelmet Sándor Ildikó néprajzkutató, a Magyar Táncművészeti Egyetem docense, akit arról kérdeztünk, milyen újabb elemei vannak az ünnepnek. – Bár az utazás mint ünnepi tevékenység nem ismeretlen, abban, hogy karácsonykor sokan tesznek így, van némi – szándékos vagy nem szándékos – távolságtartás például attól is, hogy ne kelljen eldönteni azt a dilemmát, ki jön hozzánk szenteste, vagy hogy mi hova és mikor megyünk vendégségbe – magyarázta a szakember.
Kitért arra is, a karácsonyi ajándékozásnak ugyanígy vannak régi és új vonásai. Régen a tárgyajándékozás egyáltalán nem volt jellemző, ez a fogyasztói társadalommal és a növekvő jóléttel függ össze. Ugyancsak változnak az ünnep tárgyai. A karácsonyi asztalt – ami az ünnepi alkalomkor az asztalra helyezett tárgyakat, ételeket jelentette – felváltotta a karácsonyi dekoráció. A hagyományos paraszti kultúrában az asztalon mágikus jelentésű, tartalmú tárgyak, termények kaptak helyet: mint például a fokhagyma vagy az úgynevezett lucabúza. Ez a Luca napjától (december 13.) karácsonyig csíráztatott búzaszemeket jelentette, amelyek az ünnep idejére zöldültek ki. Az asztalt díszítették vele, illetve a búza fejlődéséből a következő évi termésre következtettek. A karácsonyi asztalt egészen vízkeresztig, azaz január 6-ig elöl hagyták. – Ma is valamelyest átalakítjuk a lakásunkat a karácsonyra, de az ünnepi tárgyak elveszítették mágikus jelentésüket – a bőségvarázslást vagy a bajelhárítást –, és a dekorálás lépett a helyükre – mondta Sándor Ildikó. Tipikusan ennek a tárgya a gyertya (ami a világításhoz, ezen keresztül pedig archaikus képzetekhez köthető), a szívforma, a különféle angyalábrázolások és a mézeskalács. Utóbbiról szólva a szakember elmondta, régen nem a karácsonyhoz kötődött, hanem mézesbábosok árulták vásárokon, búcsúkban. Mára viszont teljes egészében olyan karácsonyi tárgy vált belőle, ami az ünnepi dekorációhoz tartozik. Szintén sokan hagyományos tárgynak tekintik az adventi koszorút, pedig készítése, elhelyezése a lakásokban még néhány évtizeddel ezelőtt sem volt általános. Sándor Ildikó szerint az adventi koszorú eredete ugyan igen régre nyúlik vissza, ám karácsonyi és az ünnep előtti „jelenléte” mindenképpen az újabb jelenségek közé tartozik.
Az asztalra azonban nemcsak dekoráció, hanem ételek is kerülnek, amelyek között napjainkban egyaránt megtalálhatók régi, hagyományosnak tekintett és egészen modern fogások. – Makacsul tartják magukat azok a karácsonyi ételek, amelyek már dédszüleink idején is ott voltak az ünnepi asztalon: a töltött káposzta vagy a diós-mákos kalács, a bejgli – mondta a néprajzkutató, és kiemelte azt is, hogy a karácsony előtti böjti időszak étele sok családban manapság is készített mákos guba, illetve a cibereleves volt. Böjtös ételnek számított a hal is; azonban a szentesti vacsorák népszerű fogása, mint a halászlé és a rántott hal, nem népi étel volt, hanem a városi-polgári kultúrából származik – mára vált tradicionális karácsonyi étellé.
Az ünnepi étkezés azonban legalább két új vonással bővült a néprajzkutató szerint. Egyrészt a gasztronómiával foglalkozó nyomtatott és online magazinok elkezdték a saját maguk által ajánlott karácsonyi menüket kínálni, „ha már unod a szokásosat” és hasonló felkiáltással. Ekképpen teljesen új fogásokat javasolnak a karácsonyi asztalra, mindamellett, hogy megújítják a tradicionális recepteket. Másrészt abszolút új jelenség, hogy megjelentek az egészségesnek tartott ételek és a reformkonyhák receptjei is – pedig régen a karácsonyi étkezésre éppen a bőség és a sokszínűség, egyszóval a klasszikusan nehéznek minősített ételek voltak jellemzők. (Néhány éve az egyik kereskedelmi csatorna műsorában azt mutatták be, hogy lehet karácsonyra „egészséges”, azaz nem zsíros és kalóriában szegény töltött káposztát készíteni )
A rendszerváltás után szinte a teljes Kárpát-medencei magyar nyelvterületen újjászületett legismertebb karácsonyi dramatikus népszokásunk, a betlehemezés. Csakúgy, mint az ünnep többi jellemzőjéhez, e játékhoz is új elemek kapcsolódtak. Sándor Ildikó kifejtette: a megújulás két fontos változással járt. Laikus szerzők által írt, az interneten is fellelhető szövegek jelentek meg, amelyek a folklórból veszik a mintát. Ugyanakkor az ilyen szövegek alapján nem népi betlehemes játékok születnek. A másik változáshoz fontos tudni, milyen volt ez a szokás régen. A betlehemezés úgynevezett házaló szokásként élt, azaz a falu lakói házakhoz kopogtak be, családokat látogattak végig; az előadók és a nézők is kis létszámú csoportot alkottak. A modern betlehemes játékok viszont egészen színházszerűek: habár nem színpadon, de több néző előtt zajlanak, több előadóval – iskolákban és óvodákban már csak azért is, mert minden gyereknek illik valamilyen szerepet adni.
– A betlehemezés bekerült az iskolák és óvodák ünnepi kultúrájába, illetve egyéb gyermek- és ifjúsági közösségekben is helyett kapott – emelte ki Sándor Ildikó. Hozzátette, jóllehet a rendszerváltás előtt alig-alig volt hely, ahol hosszú időn keresztül fenntartották volna, a hagyományőrző programmal működő óvodákban ekkor is készültek betlehemesekkel. A szokásnak tehát volt valamiféle folytonossága.
