Miért nem akarnak szaporodni a japánok?

Nagy kérdés, de a megoldás talán egyszerűbb, mint gondolnánk: több pénzt kell adni a szülőknek.

Molnár Csaba
2018. 01. 18. 17:34
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagicso egy meglehetősen unalmas kisváros Japán Okajama prefektúrájában. 5861-en lakják a legutolsó népszámlálás adatai alapján, a népsűrűség alacsony, mindössze 84 személy négyzet-kilométerenként. A település egyetlen említésre méltó „teljesítménye”, hogy ott született Kisimoto Maszasi mangaművész, a Naruto sorozat alkotója, a képregényben szereplő Konoha várost pedig a szülőhelyéről mintázta.

Manapság azonban egymást érik a riporterek Nagicso utcáin, és a tévéstábok a tudósítások vágóképeihez szinte vadásznak az utcán gyermekeiket sétáltató anyákra. Az Economist riportere meg is jegyzi, hogy egyetlen körülményben tér el Nagicso utcaképe az átlagos álmos japán falvakétól: sok a gyerek. 2005 óta ugyanis megduplázódott a születési ráta, így manapság már nem számít különlegességnek Nagicsóban a két-három gyerekes család sem.

E családméret nem tűnik nagynak a világ legtöbb részén, de Japánban az utóbbi évtizedekben kiemelkedően jónak számít. Nagicso sem különbözött az ezredforduló idején az országos átlagtól, egy nő átlagosan 1,4 gyermeket vállalt. Ez nem elegendő még a népesség méretének stagnálásához sem, hiszen a generációk létszámának megőrzéséhez két gyermekre van szükség átlagosan minden nőtől. A nagicsói ráta mára megduplázódott, 2014-ben 2,8 volt, ami lehetővé teszi a népesség növekedését is. A városka elöljárói nem tettek semmiféle csodát, nem kényszerítettek senkit gyerekszülésre, mindössze drasztikusan megemelték az anyasági támogatásokat.

Babaszületéskor minden család kap egy 300 ezer jenes (700 ezer forintos) egyszeri támogatást. Mivel a japán nők részben a munkavállalásuk és a karrierbeli hátrányok miatt haboznak gyereket szülni, Nagicsóban támogatják a gyermekfelügyeletet (amely így 1800 jen, 4200 forint naponta), de az autós gyerekülés és sok más babafelszerelés megvásárlását is. A gimnazista gyerekek után évi 90 ezer jent (210 ezer forintot) kapnak a családok, ami elméletben fedezi az iskolába utazás költségeit, továbbá az önkormányzat átvállalja a gyerek orvosi ellátása után fizetendő, 30 százalékos önrészt. (Japánban a legtöbb ember egészségügyi költségeinek csak a 70 százalékát állja a tb, a többit magának kell kifizetnie.)

Sok más módon is segítik a családokat, és igyekeznek életet lehelni a város gazdaságába. Önkéntesek segítségével tartják fenn a két helyi bölcsődét, az odatelepülő cégek pedig ingyen kapnak földterületet. E lépéseket természetesen a kétségbeesés szülte. A város az előző fél évszázadban elveszítette népességének a harmadát, az ott maradók harmada 65 éven felüli. Amint látható, Japán demográfiai problémái korántsem annyira egzotikusak, mint gondolnánk, és könnyűszerrel megfeleltethetők a magyar vidék sorsával is.

A szigetország népességfogyása mégis hatalmas méreteket öltött. 2016-ban soha nem látott mértékben, 300 ezerrel haladta meg a halálozások száma az élve születésekét, és a kormány előrejelzése szerint ha jelenlegi trend folytatódik, a most 127 milliós populáció harmada is eltűnhet a következő fél évszázadban. A politikusok, élükön Abe Sindzó kormányfővel, persze szóban mindent megpróbálnak a gyászos folyamatok megállításáért – vagy legalábbis fékezéséért. Egy hónapja fogadtak el egy 2 billió jen (4,64 billió forint) értékű intézkedéscsomagot, amely az oktatást és a gyermekvállalást hivatott segíteni, és azt várják tőle, hogy a jelenleg 1,4-es termékenységi rátát 1,8-re fogja emelni (ami még mindig fogyó populációs trendeket feltételez).

Az intézkedések hatékonysága kérdéses, ugyanakkor a japánok talán joggal gondolhatják, hogy a cselekvést nem lehet tovább odázni. A modern demográfiai adatok több mint egy évszázada kezdett gyűjtése óta 2016-ig még sosem fordult elő, hogy Japánban egy évben kevesebb mint egymillió gyermek szülessen. Az Atlantic riportja szerint a népesedési válság fő okozója a fiatal férfiak állástalansága. A japán társadalom még mindig erősen patriarchális, és hiába dolgozik a legtöbb nő, továbbra is a férfit tekintik a fő családfenntartónak. Az a fiatal férfi, akinek nincs biztos, jól fizető állása, kevés eséllyel keres feleséget magának, de maga sem erőlteti túl a családalapítást a későbbi, szorult anyagi helyzetből fakadó társadalmi stigmától tartva.

Ez furcsának tűnhet, mert a japán gazdaság most épp nem áll rosszul, a munkanélküliségi ráta három százalék alatt van. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben gyökeresen átalakult a munkaerőpiac. Régen, a háború utáni gazdasági fellendülés idején az volt a megszokott – és sokan még ma is így képzelik el a japán foglalkoztatást –, hogy az ember fiatalon elszegődött egy vállalathoz, ahol jól megfizették, és hosszú távú karriercélokat vázoltak fel előtte. Biztos lehetett benne, hogy ha keményen dolgozik, akkor ugyanattól a vállalattól fog majd negyven év múlva nyugdíjba menni. Ez a világ azonban a társadalom nagy részének mára semmivé foszlott. A dolgozók 40 százaléka bizonytalan, ideiglenes, részmunkaidős, szerződéses állások halmozásával keresi a kenyerét. Ezek általában csak rövid ideig tartanak, így nem lehet rájuk alapozni egy egész élet egzisztenciáját. Noha a japán munkaügyi statisztikákban ők is dolgozóként szerepelnek, csak a 20 százalékuknak sikerül karrierje során határozatlan idejű alkalmazotti státushoz jutnia, a többiek egyik napról a másikra élnek.

A „rendes” állás hiánya gyakorlatilag lehetetlenné teszi a házasságot, a gyerekvállalást meg végképp. E férfiak nem számítanak kívánatos partinak, de ha mégis találnak menyasszonyt, akkor annak családja fog ellenkezni. Az ide-oda bedolgozó 30-as férfiaknak csak a 30 százaléka házas, ellentétben az alkalmazott kortársaik 56 százalékával. A nők 70 százaléka ráadásul kilép a munkahelyéről, és háztartásbeli lesz az első gyermek születésekor, így a férfinak kell egy személyben eltartania az egész családot. De idáig kevesen jutnak el, a legtöbben szinglik maradnak. A németesnek hangzó neve ellenére japán Zwei társkereső ügynökség szerint a 18 és 34 év közötti, férjezetlen nők 60 és a nőtlen férfiak 70 százalékának nincs senkije. A Zwei arra alapozza üzleti stratégiáját, hogy a nagyvárosban szinte lehetetlen partiképes férfiakat találni. Ezért a városi nőket inkább vidéki férfiakkal hozza össze, mivel vidéken sokkal több az állandó munkalehetőség.

A japán egyetemeken végző diplomások negyede jut csak állandó álláshoz, a többiek egyik megbízásos szerződéstől a másikig élnek, és esélyük sincs elég pénzt gyűjteni a családalapításhoz. A jó, vágyott állások szűkössége persze azt is eredményezi, hogy a hatalmas túljelentkezések miatt a munkáltatók úgy szipolyozzák ki a munkavállalókat, ahogy csak kedvük tartja. Bár a fizetés elméletben elég lenne egy család eltartásához, de a késő éjjelig tartó munka és a stressz mellett esélyük sincs randizni, így gyakorlatilag sohasem kerülnek nők közelébe. A legtöbb cég, hogy kijátssza a munkaügyi szabályokat, a papír szerinti munkaidő lejártakor – általában este hét órakor – kijelentkezteti az alkalmazottakat, akik tovább dolgoznak.

Természetesen nem Japán az egyetlen, ahol a biztos álláshoz jutás nehézségével vagy a túlórázással küzdenek, demográfiai problémái mégis jelentősen eltérnek a nyugati országokéitól. Ezt a szociológusok a tradíciókkal magyarázzák. A társadalom még mindig csak az állandó állást tartja valamire, akinek ilyen nincs, megvetés tárgyát képezi. A kemény, kitartó munka ugyanígy sarokköve a japán mentalitásnak, így azt is lenézik (családon belül és társadalmi szinten egyaránt), aki panaszkodni merészel a túlhajszolás miatt. A munkahelyen alig megbocsátható tiszteletlenség, ha egy beosztott előbb távozik, mint a főnök. A szakszervezetek pedig a szó nyugati értelmében alig léteznek Japánban. Gyengék, és sokkal inkább szolgálják a vállalat, mint az alkalmazottak érdekeit.

Japán népességfogyásában tehát – legalábbis e narratíva alapján – főként ugyanazok az egzisztenciális, karrierközpontú okok játszanak szerepet, mint például Európában. Ugyanakkor már a fiatalok viselkedése is eltér attól, mint ami évtizedekkel ezelőtt jellemző volt Japánban – és jellemző a világ más tájain mind a mai napig. Persze a tizen- és huszonévesek még nem a családalapítást, a gyermeknemzést tekintik elsődleges céljuknak, ettől függetlenül a legtöbbjük törekszik a szexuális tapasztalatok maximalizálására. De nem Japánban. A felmérések szerint, tudósít az Independent, a japánok harmada még szűz a harmincadik születésnapján. És nemcsak hogy szexuális kapcsolatuk nem volt senkivel, de még csak romantikus kapcsolatot sem alakítottak még ki. A férfiak jelentős része „félelmetesnek” tartja a nőket a pszichológiai kutatások szerint. Amikor egy fiatal nőt kérdeztek arról, hogy szerinte miért él kortársainak kétharmada kapcsolaton kívül, ő az internetes pornóra fogta a dolgot, mondván, a férfiaknak sokkal egyszerűbb ilyen módon kielégíteni a vágyaikat. A The Guardian arról ír, hogy a japán családtervezési szövetség felmérése szerint a 16–24 éves japán lányok 45 százalékának és a fiúk 25 százalékának egyáltalán nem hiányzik a szex (ez nem azt jelenti, hogy a többinek van része benne, de nekik legalább hiányzik).

Hogy miért van ez, azt igazán senki nem érti. A legtöbben azzal próbálják magyarázni, hogy a japán társadalom a húszéves gazdasági stagnálás és a létbizonytalanság egyéb faktorai (például a cunami, a fukusimai atomkatasztrófa, Észak-Korea folytonos fenyegetése) miatt átalakulóban van, de a konvenciók nem képesek követni a folyamatot. A férfiak a hagyományos patriarchális szerepüknek próbálnak megfelelni, de az egzisztenciális forrásaik megszűntek, miközben a nők egyre önállóbbakká és magabiztosabbakká válnak. De hogy mindezek hogyan vehették el a kedvüket egy olyan alapvető biológiai késztetéstől, mint a fajfenntartás, az rejtély.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.