Magyarországon valamiért rendkívül érzékeny mindenki a – nem iskolai értelemben vett – nevelésre, aminek nyilván megvannak a történelmi okai, nem is kell túl messzire visszamennünk. Ugyanakkor nem járható az az út sem, hogy mindenki, akinek feladata lenne a maga területén bizonyos elemi, mások jóérzését védő szabályokat meghozni, inkább homokba dugja a fejét, „csak baj ne legyen”. Ezzel – példánknál maradva a MÁV esetében – azokat az utasokat kényszerítik „önbíráskodásra”, rendezkedésre, mások megnevelésére, akiknek ez nem feladata, csupán szeretnének nyugodtan utazni, és kerülni a konfliktust ott, ahol arra semmi szükség.
Európa nyugati részében és az Egyesült Államokban kampányok során formálják az emberek viselkedését, és nem kioktató, inkább udvarias üzenetekkel próbálják rábírni őket arra, hogy ne zavarják a többieket. Szinte minden nyugati vasúttársaság üzemeltet csendes kocsikat, amelyekben nem szabad zenét hallgatni, a telefonokat pedig le kell némítani. A csendes kocsik gyorsan nagy népszerűségre tettek szert, és teljes kihasználtsággal üzemelnek, igény tehát volna rájuk. Az igazság kedvéért azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes interneten fellelhető vélemények szerint az itt utazók gyakran átesnek a ló másik oldalára, és már egy csipszeszacskó zörgésére is ugranak, amit nehezményeznek azok, akik a csúcsidő zsúfolt időszakában helyhiány miatt ezekbe a kocsikba kényszerülnek. Egy kommentelő pedig arról számolt be, hogy édesanyjával volt kénytelen egy csendes fülkében helyet foglalni, holott édesanyja egyáltalán nem csendes típus, így roppant kellemetlen perceket élt át. Hiába, a csend luxuscikké vált, annak pedig ára van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!