A mezőgazdaság önkéntes és jelentékeny segítőit, a télen nálunk vendégeskedő erdei fülesbaglyok állományát mérte föl a napokban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), s mint írják, az akció rendkívül sikeres volt, köszönhetően a lakosság aktív közreműködésének. Így minden eddiginél jóval pontosabb adatokkal rendelkeznek. Összesen 11 412 egyedét sikerült megszámlálni az országban.
A nappal az utak mentén, fák, póznák tetején üldögélő, a köznyelv által olykor sassá magasztosított egerészölyvek éjjeli műszakváltói, a baglyok által a rágcsálók örök rettegésben élhetnek az állandó légitámadás esélye miatt. A lopakodó üzemmódot biztosító speciális bagolytollak hangtalan repülést kínálnak e madárnak. Az akár egyméteres szárnyfesztávolságú vadászok súlya 220-435 gramm közötti, tollfülük és narancssárga szemük az ismertetőjelük.
Mivel napi menüjükön átlagosan 2,5 egér vagy mezei pocok szerepel, a 100 napos telelési időszakkal számolva mintegy 2 853 000 cincogót lakmároznak. Tovább számolva, mivel e zsákmányállatok átlagos testsúlya 25 gramm körül mozog, összesen 71,5 tonnáról van szó. Ha ez a mennyiség mind átvészelné a telet, a rendkívül falánk állatok komoly károkat okoznának a gazdáknak. Ráadásul a mezei pocok például akár tízszer is ellhet egy évben.
További haszon, hogy „nem kell a drága és a környezetre is veszélyes irtószerekkel védekezni, mert ezeket a baglyok teljesen ingyen, biológiai úton, plusz környezetterhelés nélkül távolítják el a földekről” – hangsúlyozza az egyesület.
Hogy a bagoly egeret eszik, sok bagoly pedig sok egeret, még nem olyan nagy újság, a valóban érdekes a mi szemléletformálódásunk. Amíg a múlt században még tartotta magát és akár irodalmi szövegekben is gyakran felbukkant a bagoly halálmadár rémképe, lassan ez végre tovaröppenhet. A nem éppen hízelgő jelzőt valójában inkább a kuvik kapta, mivel a komoly betegek mellett gyakran virrasztottak régen a családtagok, s a lámpafényre gyülekező éjszakai rovarnép csalogató, könnyű zsákmányt jelentett a portyázó bagoly számára. Nem javította a helyzetét, hogy a hangja valóban nem vetekszik a csalogányéval. Mára a jóval szerencsésebb bölcs jelző tapadt hozzá, noha olykor igen komikusak is tudnak lenni, amikor elképzelhetetlen szögekbe csavart fejjel néznek ránk felváltott szemmel pislogva.
